Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 44
- Reggeli közös imádság
Cantate
Zsoltáros imádságok
Hozzászólás a cikkhez
Reggeli közös imádság
Mai cikkünkben tovább folytatjuk a GyLK-ban található istentiszteleti rendek bemutatását. Majd kétezer éve alakult ki, és azóta is szilárdan áll a kereszténység két nagy szertartáscsoportja: a mise (vasárnapi-ünnepi főistentisztelet) és a zsolozsma (mindennapi közös zsoltáros imádság).
A zsolozsma ősi rendje a folyamatos imádság gondolatára épül. A társadalmi munkamegosztásban a szerzetesek feladata volt, hogy háromóránként a közösségért imádkozzanak. Bizonyos változtatásokkal, összevonásokkal bár, de ez a rendszer ma is él.
Gyülekezeti közösségben főleg a reggeli és az esti imaórát gyakorolták – a 16–17. századi magyar nyelvű protestáns graduálok anyaga egyértelműen ezt bizonyítja. A későbbi évszázadokban viszont a mindennapi istentisztelet műfaja – így a zsolozsma is – háttérbe szorult. A 20. századi liturgikai és zenetörténeti kutatások felismerései után ma újra felfedezhetjük magunknak ezt a formát.
Mi az értelme, lényege ennek az istentiszteletnek? Miben tud mást nyújtani, mint a többi szertartás?
Előfordulhat, hogy nagyon nehéz élethelyzetbe kerülünk. Feltételezem, hogy az olvasók többsége ismeri a lelkiállapotot: imádkozni szeretnék, de nem sikerül; mintha kiszáradt volna a bensőm. Az első reakció ilyenkor a kétségbeesés vagy a közöny. Mai örömhírem ez: ha nincs saját szavunk, van honnan kölcsönvenni! A Zsoltárok könyve a zsidóság, majd a kereszténység imádsággyűjteménye. Benne minden élethelyzetet, lelkiállapotot megtalálhatunk, így szavait magunkévá formálhatjuk. A zsoltáros istentisztelet másik nagyszerű lehetősége, hogy a mindennapok zaklatottsága, rohanása közepette elcsendesíti az emberben lévő zűrzavart, és segít a lényegre koncentrálni.
Bár ez az imádságfajta eredetileg közösségi alkalom, formája valójában igen rugalmas, és csak néhány percet vesz igénybe. Végezhető magunkban vagy hangosan, egyedül vagy közösségben, mondva vagy énekelve, lelkésszel vagy lelkész nélkül, igehirdetéssel vagy igeolvasással.
Gyűjteményünk egy egyszerűbb és egy díszesebb zsoltáros istentiszteleti rendet közöl: a reggeli közös imádságot (prima – GyLK 646) és az esti közös imádságot (vespera vagy kompletórium – GyLK 647).
Ma a prima rendjével ismerkedünk meg, mely – néhány szövegi változtatással – a nap folyamán bármikor használható. Az első részben a bevezető könyörgés (invokáció) és egy reggeli himnusz (többnyire gyülekezeti ének) után a zsoltározás következik (ennek részleteiről két hét múlva olvashatnak). A második az igei rész. A zsolozsma-istentiszteletek eredeti formájukban csak igeolvasást (capitulum) tartalmaznak; evangélikus keretek között lehetőség van igehirdetésre is. Erre felel az – előénekes és gyülekezet válaszolgatására épülő – responzórium (lásd a mellékelt kottát). Egy sorpár (verzikulus) vezet át az imádságos részhez: a nap imádsága (kollekta), a kyrie és a Miatyánk kapcsolódnak egymáshoz; majd áldással és benedicamusszal fejeződik be a szertartás.
Ezeken az istentiszteleteken csak bibliai, illetve azon alapuló szövegek hangzanak el, melyeket minden keresztény felekezet magáénak vallhat. A „keressük azt, ami összeköt, ne azt, ami elválaszt” elvet érvényesítve ez a forma ökumenikus alkalmak kereteként is kiválóan működik, sokkal inkább, mint a főistentisztelet műfaja.
Ezt a rendet olyan esetekben is használhatjuk, mikor – bármilyen okból – nincs közöttünk lelkész. Vagy ha jelen van is, nem kell a mindenáron való prédikálás kényszerét éreznie (mert legyünk őszinték, fennáll ennek a veszélye).
A zsolozsma-istentiszteletek igazi lényegéhez való eljutás nem mindenkinek egyszerű. Aki hirtelen jövő, „feldobó” élményre vágyik, könnyen csalódhat. A kincs itt mélyebben van, türelem és elmélyültség kell hozzá, hogy felszínre hozzuk. Legfontosabb a nagy egész lelkületének megérzése; ezt semmiféle szóbeli meggyőzés nem pótolhatja.
Aki vállalja a felfedező utat, annak ajánlom ezt a nagyszerű lehetőséget! Nem a meglévő istentiszteletek helyett, hanem azok mellé.
Ecsedi Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
|