Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az ava­si re­for­má­tus temp­lom és kör­nyé­ke ré­gi idők han­gu­la­tát idé­zi. Azt a kort, ami­kor még nem is­mer­tük az el­dob­ha­tó anya­go­kat. A temp­lom kö­rül év­szá­za­dos sír­kert; az épü­let szűk kis aj­ta­ján be­lép­ve is meg­érint a múlt. A ha­tal­mas osz­lo­pok, ma­gas-íves gó­ti­kus ab­la­kok más vi­lá­got idéz­nek, mint az Avas hegy túl­ol­da­lán emel­ke­dő pa­nel­ren­ge­teg. A pa­ne­lek egy­for­ma­sá­ga a szá­mí­tá­sok sze­rint ele­gen­dő te­ret ad a ben­nük la­kó em­ber­nek – ám csak az egye­di ter­ve­zés és ki­vi­te­le­zés for­mál va­ló­di ott­hont. Ta­lán nem túl eről­te­tett a pár­hu­zam, ha mind­ezt ki­in­du­lás­nak vesszük a re­for­má­ci­ó­ra va­ló em­lé­ke­zés­hez.

Itt, az ősi ava­si re­for­má­tus temp­lom­ban, ahol a re­for­má­ció egyik el­ső haj­tá­sa­ként még Dé­vai Bí­ró Má­tyás – a ma­gyar Lu­ther – is szol­gált, gyü­le­ke­zett össze Mis­kolc pro­tes­táns né­pe ok­tó­ber 25-én a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) ál­tal ren­de­zett or­szá­gos re­for­má­ci­ói is­ten­tisz­te­let­re.

A li­tur­gia, a kó­ru­sok éne­kei – hét kü­lön­bö­ző ének­kar bi­zo­nyí­tot­ta a mis­kol­ci pro­tes­tán­sok ze­ne­sze­re­te­tét – és a gyü­le­ke­ze­ti kö­zös éne­kek után új színt ho­zott az is­ten­tisz­te­let me­ne­té­be a ME­ÖT el­nö­ké­nek, D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök­nek a pré­di­ká­ci­ó­ja. Is­ten ben­nün­ket kér­dé­se­ink­kel, meg­csö­mör­lött élet­hely­ze­te­ink ke­se­rű­sé­gé­vel, új utá­ni vá­gyunk csa­ló­dott­sá­gá­val együtt ölel ma­gá­hoz – hir­det­te a püs­pök. Jé­zus­ban lá­tott sze­re­te­te bi­zal­munk­nak meg­úju­ló for­rá­sa le­het. Fel­ada­tunk, hogy hi­tünk­ről szá­mot is ad­junk – mint ahogy azt meg­tet­ték a hi­tü­kért so­kat szen­ve­dett elő­de­ink is –, hát­ha si­ke­rül Krisz­tus szép ar­cát meg­mu­tat­ni fel­fris­sü­lést ke­re­ső fe­le­ba­rá­ta­ink­nak.

A szép rend­be szer­ve­zett is­ten­tisz­te­let úr­va­cso­rá­ban foly­ta­tó­dott. A je­len­ le­vő igen nagy szá­mú gyü­le­ke­zet moz­gó úr­va­cso­rá­ban él­het­te meg egy­be­tar­to­zá­sát: re­for­má­tus mó­don, ke­nyér­rel, de a részt ve­vő más fe­le­ke­zet­be­li lel­ké­szek, lel­kész­nők se­gít­sé­gé­vel ve­het­te ma­gá­hoz a szent­sé­ge­ket.

A szé­pen át­gon­dolt és elő­ké­szí­tett is­ten­tisz­te­let ve­re­tes li­tur­gi­á­ja re­for­má­tor elő­de­ink pá­to­szát idéz­te a lu­the­rá­nus fül­nek: sza­va­ik má­ig meg­őr­zött for­má­ja kü­lö­nös han­gu­la­tot adott és újabb kér­dé­se­ket in­dít­ha­ttak el az egybegyűltekben a temp­lom­ból va­ló ki­lé­pés után. Va­jon mi a sze­re­pe Lu­ther és Kál­vin ma­gyar kö­ve­tő­i­nek olyan kör­nye­zet­ben, amely ál­lan­dó vál­to­zá­sá­val min­ket is a vál­to­zás és vál­toz­ta­tás fe­lé csá­bít és kény­sze­rít? Hol a he­lye ér­té­ke­ink­nek?

Az is­ten­tisz­te­let után a gyü­le­ke­zet ven­dé­gül lát­ta a kó­ru­so­kat, a messzi­ről is ér­ke­zett szol­gá­ló lel­ké­sze­ket és sze­ret­te­i­ket. A nagy­szá­mú töb­bi ün­nep­lő – a köz­vi­lá­gí­tás hi­á­nya mi­att – a lép­cső­kön el­he­lye­zett gyer­tyák fé­nye mel­lett in­dult ha­za.

Bu­day Bar­na­bás

::Nyomtatható változat::