Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 44
- Luther a földalattin
Keresztény szemmel
Hozzászólás a cikkhez
Luther a földalattin
A minap a budapesti földalattiban találkoztam a plakáttal, amely ezt hirdette: október a reformáció hónapja. Örültem annak, hogy az emberek nemcsak ostoba hirdetéseket olvashatnak, hanem információkat is kaphatnak a metrókocsik színes és zsúfolt világában. Nem lehet idegen a protestáns egyházaktól, hogy önmagukat így a nyilvánosság elé tárják.
A hagyomány szerint Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én szögezte ki az egyház megújítását szolgáló kilencvenöt tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Egy jámbor baráttól talán szokatlanul taktikus ez az időzítés. Ő ugyanis azzal számolt, hogy másnap, mindenszentek ünnepén sokan látogatják majd a templomot, így röpiratának is számos olvasója lesz. A mai médiavilágból vett kifejezéssel úgy fogalmazhatunk: számára nem voltak közömbösek a nézettségi kvóták, sőt kifejezetten a hirdetés szempontjából legkedvezőbb sávot célozta meg. Látható, mindez máris számos tanulsággal szolgál az egyházak mai kommunikációjára nézve.
Akad azonban még egy, látszólag pofonegyszerű különlegessége ennek a tettnek. A Luther által választott médiafelület a templom külső ajtaja volt. Nem egyfajta belső hirdetőtáblát eszkábált, hogy a „biztos templombajárók” böngészgessék tételeit. Nem elégedett meg az egyház belső nyilvánosságával, hanem annál hatékonyabb csatornát használt, meglepő tudatossággal. Szándékos anakronizmussal azt mondhatjuk, hogy nem valamely, a szélesebb nyilvánosság számára kevésbé ismert egyházi adón szólalt meg, hanem kifejezetten nagy hallgatottságú műsorban. Nem egy eldugott műsorsávban, hanem főműsoridőben.
A reformáció vezetői a továbbiakban is a legnagyobb tudatossággal éltek a nyilvánosság korabeli eszközeivel. Eric Till néhány évvel ezelőtt hazánkban is bemutatott Luther-filmjének van egy ebből a szempontból különösen tanulságos jelenete. Két diák olvassa a kiszögezett tételeket, majd egyikük egy váratlan mozdulattal letépi a papírlapot. „De hát Luther azt akarta, hogy mások is olvassák téziseit!” – háborodik fel a másik. „Éppen ezen vagyok!”, fogalmaz a társa – és a következő képsoron már zakatolnak a nyomdagépek, ontják magukból a kinyomtatott tételeket.
A reformáció nem maradt titkos tan, hanem sokakhoz eljutott. A hit és a nyilvánosság a legszorosabban összetartozik. Diákkoromban gyakran átéltem a következőket. Ha valaki az iskolában így mentegetőzött: „Azt hittem, hogy…”, a tanár azonnal helyreigazította: „Hinni a templomban kell.”
Biztosan így van? Azt hiszem, hinni nem csak a templomban kell. Hitével, meggyőződésével ki-ki nyilvánosság elé léphet. Mint ahogy tették a ghánai focisták az U20-as világbajnokságon. A győztes meccs után az egész csapat letérdelt, és a kamerák kereszttüzében imádkozott. Nem rejtették véka alá hitüket. Ők nem voltak hajlandók elfogadni „a hit magánügy” gyakran hangoztatott tételét.
Hinni nem csak a templomban kell, pontosabban lehet. Félénk vagy éppen öntelt bezárkózás helyett a hit nyilvános megélésére bátorítok mindenkit. Nemcsak lelkészek tehetnek tanúságot hitükről, hanem különféle hivatásban állók is. Az orvos, amikor fohászkodik a műtőbe lépve. A szántóvető, amikor Istennek ad hálát az esőért. A művész, aki tudja: az ihlet a Szentlélektől való. Hinni nem csak a templomban lehet. A világiak tanúságtétele sokszor hitelesebb a hivatásos egyháziakénál. Találóan fogalmazták meg a II. vatikáni zsinaton: „A laikusok az egyház reprezentánsai a világban.”
Az Északi Egyházkerületben évek óta gyakorlat, hogy különféle hivatásban álló evangélikusokat hívunk össze testvéri és szakmai beszélgetésre. Előbb az evangélikus polgármesterek és képviselők voltak együtt, majd a tudósok és a művészek következtek. Legutóbb a gyülekezeteinkben aktív orvosokat láttuk vendégül, tavasszal a jogászokat, majd a média dolgozóit kívánjuk megszólítani. Hinni nemcsak a templomban kell, hanem keresztény elkötelezettségünkről a világban is tanúságot lehet tenni. Ebben az összefüggésben is reménységgel várom a felügyelők országos találkozóját.
A reformáció ablaknyitást jelentett a világra. Nem szabad hát a templomba bezárkóznunk. A száz éve született Keken András evangélikus lelkész tevékenysége ebből a szempontból is tanulságos. Volt életében hét esztendő, amelyben a kommunista hatalom önkénye eltiltotta őt a szószéktől. Előbb segédmunkás, majd szövetkezeti dolgozó volt. Ebben az időben tanulta meg igazán, miként lehet a hitéről világi közeg számára érthetően beszélnie. Lelkészi szolgálatába visszatérve így írt erről: „Az a hét év, amelyet nem papok és hívek között töltöttem, sok jó impulzust adott erre, bibliai idézetek, régi tételek, ismert formulák nem sokat jelentettek és nem is sokat segítettek az ebédszünetben, betonkeverés közben, rabkocsiban vagy könyvelési fellélegzések idején folytatott beszélgetésekben. »Te pap vagy, tehát tudnod kell…«, így kezdődtek ezek a beszélgetések. S én próbáltam úgy válaszolni, mint aki nem pap. Nem vettem elő a régi fegyvereket, s nem vettem föl a papos frazeológia díszes köntösét. Egyszerű, érthető és emberi akartam lenni: nem érvelő, hívogató, bizonyságot tevő, térítő pap, hanem együtt szenvedő, együtt kételkedő, együtt kereső, együtt menő társ. Amióta visszajöttem, ezzel a »szimpatizáns« és »szekuláris« lelkülettel paposkodom, hivatalosan is, szószéken is.”
Keken András Luther hű követője volt. Felhasználta a templomkapu külső oldalát. Értett az emberek nyelvén. Ha kellett, kilépett a templomból. Az úton levő – akár a zsúfolt földalattin utazó – embereket érte el, az ő útitársukul szegődött. Az igét nemcsak hirdetni, hanem ragozni is tudta.
Október a reformáció hónapja. Luther számára Pál apostol szavai jelentették azt a hitélményt, amelyet tovább kellett adnia a legnagyobb nyilvánosságnak: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Róm 1,16–17)
Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
::Nyomtatható változat::
|