Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Im­már húsz éve an­nak, hogy szé­les­re tár­ta ka­pu­it a solt­vad­ker­ti Evan­gé­li­kus Egy­há­zi Óvo­da. Az elsőként oda járó, fé­lénk, pöt­töm gyer­kő­cök má­ra egye­te­met vég­zett, dip­lo­más em­be­rek­ké, fe­le­lős­ség­tel­jes fel­nőt­té, szü­lő­vé vál­tak. Szét­szé­led­tek a szél­ró­zsa min­den irá­nyá­ba, ezer kü­lön­fé­le do­log­gal fog­lal­koz­nak, va­la­mi azon­ban össze­kö­ti őket. Az er­köl­csi ér­ték­rend és sze­re­tet, amelyet e fa­lak kö­zött kap­tak út­ra­va­ló­nak, és amely nél­kül sok­kal ne­he­zeb­ben ven­nék az élet aka­dá­lya­it.

1990-ben Ká­posz­ta La­jos es­pe­res bá­tor ki­ál­lá­sá­nak kö­szön­he­tő­en meg­ala­kult az evan­gé­li­kus egy­há­zi óvo­da Solt­vad­ker­ten. Két cso­port­tal in­dult, ma pedig száz pi­ci gyer­mek má­so­dik ott­ho­nát je­len­ti ez a kö­zös­ség. Az­óta egy­re több szü­lő vá­laszt­ja ezt az in­téz­ményt, hi­szen itt az óvo­dai fog­lal­ko­zá­so­kat nem­csak a szín­vo­na­las val­lá­si ne­ve­lés, ha­nem a né­met nyelv alap­ja­i­val va­ló já­té­kos is­mer­ke­dés is gaz­da­gít­ja.

Ok­tó­ber har­ma­dik hét­vé­gé­jén meg­hitt, ben­ső­sé­ges han­gu­la­tú ün­nep­ség­so­ro­zat­tal kö­szön­töt­ték a húsz­éves ju­bi­le­u­mot. Szom­ba­ton élet­vi­dám, gye­rek­ka­caj­tól han­gos csa­lá­di nap ke­re­té­ben Ho­mo­ki Pál evan­gé­li­kus lel­kész az óvó­nők­kel kö­zö­sen fel­avat­ta az in­téz­mény új ját­szó­te­rét. Ezen­túl egy ha­tal­mas csúsz­dás má­szó­ka és egy va­do­nat­új hin­ta is szolgálja majd a játékos időtöltést.

Kö­zös fa­ül­te­tés­sel tet­ték ma­ra­dan­dó­vá az utó­kor szá­má­ra ezt a ne­ves év­for­du­lót, a leg­na­gyobb si­kert azon­ban két­ség­kí­vül a lu­fi­ere­ge­tés arat­ta. Az ovi­sok uj­jong­va fo­gad­ták az ég fe­lé szál­lin­gó­zó szí­nes lég­göm­bök tar­ka ka­val­kád­ját. A csa­lá­di na­pot a val­lá­sos té­má­jú da­lo­kat ját­szó Pin­tér Bé­la gyer­mek­kon­cert­je tet­te még em­lé­ke­ze­te­seb­bé. La­ka­tos­né Hach­bold Éva, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Ne­ve­lé­si és Ok­ta­tá­si Bi­zott­sá­gá­nak tag­ja ti­zen­öt éve ve­ze­ti az óvo­dát. Oda­adá­sá­val, gon­dos­ko­dá­sá­val, sze­re­te­té­vel pél­dát mu­tat óvó­nő­tár­sa­i­nak. Köh­ler­né Schisz­ler Ág­nes óvó­nő pe­dig a kez­de­tek­től fog­va fá­radt­sá­got nem is­mer­ve ta­nít­gat­ta a gye­re­ke­ket a „der, die, das” szá­muk­ra fur­csa vi­lá­gá­ra. A va­sár­na­pi ren­dez­vé­nyen részt vett Len­gyel An­na, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let fel­ügye­lő­je és Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő is. Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten az ovi­sok el­ra­ga­dó mű­sor­ral káp­rá­zat­ták el a szü­le­i­ket és a gyü­le­ke­ze­tet.

Az is­ten­tisz­te­le­tet a je­len­le­gi és volt óvo­dá­sok mun­ká­i­ból ké­szült ki­ál­lí­tás ün­ne­pé­lyes meg­nyi­tó­ja kö­vet­te a Ta­lál­ko­zá­sok Há­zá­ban. A fest­mé­nye­ket, raj­zo­kat több ka­te­gó­ri­á­ban is ér­té­kel­te a zsű­ri, és kor­osz­tá­lyon­ként dí­jaz­ta a kis mű­vész­pa­lán­tá­kat. A tár­la­tot Prőh­le Ger­gely nyi­tot­ta meg.

Vas­tag Ger­gely

::Nyomtatható változat::