Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 23
- A nők egyenjogúsága és a Teremtő dicsérete
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
A nők egyenjogúsága és a Teremtő dicsérete
Párbeszéd Siti Syamsiyatunn-nal, a Kalijaga Iszlám Egyetem professzorával
– Professzor asszony, hogyan érezte magát egyetlen női előadóként a konferencián?
– A nők iskoláztatása Európában, nyilván itt Magyarországon is, korábban kezdődött, mint nálunk. A vallásközi párbeszédben részt vevők többsége Indonéziában is férfi. Ha meg is lepődtem, talán mégsem olyan nagyon. A nők az „informális szektorokban”, a háttérben sokszor fontosabbak. Egy férfi például sohasem megy el olyan korán a piacra, mint egy nő… A vállalatok irányításában, a nemzetközi cégeknél persze döntően férfiak a vezetők.
– Előadásában beszélt a doktori programjukról, amelyben három, más-más vallási hátterű egyetem vesz részt.
– Igen, számunkra ez új kaland. Sok iszlám, keresztény és más intézmény van az országban, összejövünk, együttműködünk, közösen jobban kihasználjuk forrásainkat, szakértelmünket. Persze nem valláshoz kötődő egyetemekkel is létezik együttműködés.
– Szintén említette, hogy a vallásoktatás az oktatás minden szintjén jelen van. Miért fontos ez még az egyetemeken is?
– Ezt törvény írja elő. Az indonéz alkotmány a Pancsa Silára, az öt alapelvre épül, ezek közül az első: hit a legfelsőbb Istenben. Ezért minden törvénynek tekintettel kell lennie az emberek által fontosnak tartott értékekre, vallásiakra, kulturálisakra. Az oktatás legalsó szintjétől kezdve táplálni, erősíteni kell a gyermekek hitét. Az egyetemen másért kötelező: meg kell ismerni a szomszéd hitét. A muszlimoknak tudniuk kell, mit tanít a kereszténység, a keresztényeknek is ismerniük kell az iszlámot, hinduizmust, buddhizmust. Elemi iskolai szinten ezt persze még nem lehet elvárni.
– Doktori programjukban szerepelnek gender- – a nemek társadalmi szerepét kutató – és a környezettel kapcsolatos tanulmányok is…
– Ami a különböző vallások szent iratait illeti, a kinyilatkoztatások patriarchális korban történtek, a szent iratokat is akkor jegyezték le, az ősatyák, próféták, királyok esetében nyilván férfiakra gondolunk. Ez úgy befolyásolja az átlagembert, hogy azt gondolja: a vallási vezetésnek férfiak kezében kell lennie.
Az iszlám esetében, ha mélyebbre ásunk a Korán szövegében, tudnunk kell, hogy az arab nyelv ismeri a nyelvtani nemet. A Korán különböző kifejezéseket használ az emberekre, emberiségre; van, amikor csak a férfi hívőkről van szó. Ám a hímnemű szavak egyúttal a nőkre is vonatkozhatnak. A Bibliában is sokkal többször vannak megszólítva a férfiak, mint a nők. De azt is tanulmányoznunk kell, hogy Jézus hogyan beszélgetett női tanítványaival. Ha a nemek szempontjából komolyan vesszük a vallások tanítását, akkor az egyenjogúságot, egyenlőséget kell látnunk.
– És a környezettel kapcsolatos tanulmányok?
– A vallások sokat beszélnek arról, mit jelent a teremtés. A Korán is. Mi, muszlimok, gyakran elfelejtjük, hogy ez mit jelent: a fák, a vizek, a hegyek és így tovább – ezek mind a maguk módján dicsőítik Istent. Persze másképp, mint az emberek. Néha azt gondoljuk, hogy mivel nem beszélik a nyelvünket, nincsenek spirituális kapcsolatban a Teremtővel. A fák, a vizek, a hegyek azért vannak, hogy Istent dicsőítsék, hogy tanúsítsák Isten hatalmát és jóságát. Néha bizony megfeledkezünk erről. A vallás ebben is segít, vagyis hogy újra felfedezzük, meglássuk ezeknek a teremtményeknek – az emberiségnek, a földnek, a világnak – a célját.
Sz. P.
::Nyomtatható változat::
|