Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Ma­gas­ra csap­tak az ér­zel­mek azon a pó­di­um­be­szél­ge­té­sen, amely­re Sze­xu­á­lis vissza­élés a ka­to­li­kus egy­ház­ban cím­mel ke­rült sor má­jus 14-én Mün­chen­ben, a 2. öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok ke­re­té­ben. Sem a hall­ga­tó­ság, sem az elő­adók nem tud­ták ob­jek­tív tá­vol­ság­tar­tás­sal ke­zel­ni a fel­ve­tő­dött fáj­dal­mas kér­dé­se­ket, ame­lyek az egész ka­to­li­kus egy­há­zat krí­zis­be so­dor­ták.

Csak­nem bot­rány­ba tor­kollt a ren­dez­vény, még mi­előtt el­kez­dőd­he­tett vol­na. Az ál­do­za­tok egyi­ke, Nor­bert De­nef, aki több év­ti­zed­del ez­előtt mi­nist­ráns­ként szen­ve­dett el sze­xu­á­lis erő­sza­kot, a szín­pad előtt áll­va han­go­san kö­ve­tel­te, hogy az elő­adók azon­nal hagy­ják ab­ba a ha­zu­do­zást, és száll­ja­nak le az emel­vény­ről.

1. Klaus Mer­tes je­zsu­i­ta szer­ze­tes, a ber­li­ni Can­i­si­us Kol­lé­gi­um rek­to­ra, aki el­ső­ként emel­te fel sza­vát a vissza­élé­sek le­lep­le­zé­se ér­de­ké­ben, a til­ta­ko­zást túl­ki­a­bál­va vá­la­szol­ta: ma­rad, és meg­tart­ja az elő­adá­sát, mert er­ről a té­má­ról igen­is be­szél­ni kell. A hall­ga­tó­ság taps­sal biz­tat­ta a foly­ta­tás­ra.

Ezek után meg­nyi­tó­be­szé­dé­ben össze­fog­lal­ta az ese­mé­nyek­ből ál­ta­la le­vont ta­nul­sá­go­kat. Sze­rin­te az ál­do­zat­nak az in­téz­ménnyel va­ló kap­cso­la­ta sok­kal fáj­dal­ma­sabb, mint az, amit az ál­do­zat a tet­tes iránt érez. Az ál­do­za­tok konf­lik­tus­ba vi­szik az in­téz­ményt, amely az­után vagy sa­ját ma­gát lát­ja szen­ve­dő alany­nak, vagy az ál­do­za­tot ide­a­li­zál­ja. Mind­ket­tő tév­út!

Amit Is­ten az egy­ház­tól akar, azt az ál­do­za­tok­kal va­ló ta­lál­ko­zás­ban ta­lál­juk meg – hang­sú­lyoz­ta Klaus Mer­tes. Az egész hely­zet ta­nu­lá­si esély az egy­ház szá­má­ra. Er­ről a té­má­ról be­szél­ni kell. Mi­vel a vissza­élés lel­ki, bi­zal­mi vi­szony­ban tör­té­nik, a Krisz­tus­hoz va­ló el­ju­tás le­he­tő­sé­ge ká­ro­so­dik.

A lel­ki ha­ta­lom­mal va­ló vissza­élést ma­gá­ban a rend­szer­ben kell meg­előz­ni. Ezért meg kell kér­dő­je­lez­ni a ka­to­li­kus egy­ház­ban mű­kö­dő ha­tal­mi struk­tú­rá­kat.

A pub­li­kum han­gos ová­ci­ó­val kí­sér­te azo­kat a még ra­di­ká­li­sabb gon­do­la­to­kat is, ame­lye­ket dr. Wu­ni­bald Mül­ler, a müns­ter­schwar­za­chi Re­coll­ec­tio-ház ve­ze­tő­je, a lel­ki prob­lé­mák­kal küz­dő pa­pok­kal fog­lal­ko­zó pszi­cho­te­ra­pe­u­ta fo­gal­ma­zott meg. Sze­rin­te tel­je­sen más ki­su­gár­zá­sa len­ne egy olyan pap­ság­nak, amely fér­fi­ak­ból és nők­ből áll­na.

A nők­nek azo­nos jo­go­kat kel­le­ne ad­ni az egy­ház­ban. Más­részt a sze­xu­á­li­san éret­len ho­mo­sze­xu­á­lis fér­fi­a­kat kü­lö­nö­sen fe­nye­ge­ti a ve­szély, hogy pe­do­fil ma­ga­tar­tást vesz­nek fel. Ezt a ri­zi­kót fel­erő­sí­ti a ho­mo­sze­xu­a­li­tás­nak az egy­ház­ban va­ló ta­bu­i­zá­lá­sa. Ezért Mül­ler a ho­mo­sze­xu­á­lis ér­zé­sek­nek a he­te­ro­sze­xu­á­li­sok­kal egyen­ér­té­kű­ként va­ló el­is­me­ré­sét kö­ve­tel­te. Har­mad­sor­ban hang­sú­lyoz­ta, hogy a cö­li­bá­tus­nak nem kény­szer­nek, ha­nem egy érett dön­tés ki­fe­je­ző­dé­sé­nek kel­le­ne len­nie. Ezért olyan pap­ság­ra len­ne szük­ség, amely cö­li­bá­tus­ban élő és há­zas pa­pok­ból áll.

Össze­fog­lal­va ki­emel­te: a sze­xu­á­lis vissza­élé­sek nem­csak egyé­ni bű­nök, ha­nem a rend­szer bű­ne­i­nek kö­vet­kez­mé­nyei. Ezért a rend­szer alap­ve­tő vál­to­zá­sá­ra van szük­ség, amely­hez az irányt nem a Ró­ma fe­lé, ha­nem az Is­ten fe­lé for­dí­tott te­kin­tet ad­hat­ja meg.

A gon­do­lat­in­dí­tó be­szé­dek után a meg­hí­vott egy­há­zi és vi­lá­gi kép­vi­se­lők fel­szó­la­lá­sa­ik­ban a prob­lé­ma több as­pek­tu­sát is igye­kez­tek kö­rül­jár­ni.

A né­met katolikus püs­pö­ki kon­fe­ren­ci­á­nak a vissza­élé­sek ke­ze­lé­sé­vel meg­bí­zott kép­vi­se­lő­je, dr. Step­han Ac­ker­mann püs­pök igye­ke­zett az ál­do­za­tok szem­pont­ja­it elő­tér­be he­lyez­ni. El­mond­ta, hogy fo­lyik az új ve­zér­el­vek ki­dol­go­zá­sa, ame­lye­ket azon­ban va­ló­szí­nű­leg csak szep­tem­ber­ben fog­nak nyil­vá­nos­ság­ra hoz­ni. „Az el­szen­ve­dett kár anya­gi el­is­me­ré­sé­vel” kap­cso­lat­ban sem tu­dott még konk­rét össze­get mon­da­ni. Hang­sú­lyoz­ta, hogy a leg­sú­lyo­sabb gond az egy­ház irán­ti bi­za­lom el­vesz­té­se, mert ez az em­be­rek is­ten­ké­pé­re is ki­hat.

Dr. Beate Merk, a ba­jor igaz­ság­ügyért fe­le­lős mi­nisz­te­r­ asszony a jo­gi kér­dé­se­ket emel­te ki. Sze­rin­te meg kell hosszab­bí­ta­ni a sze­xu­á­lis vissza­élé­sek­re vo­nat­ko­zó el­évü­lé­si időt, il­let­ve azo­kat bűn­cse­lek­mény­ként kell ka­te­go­ri­zál­ni. Dr. Ger­hard Rob­bers jo­gász­pro­fesszor ez­zel szem­ben ki­je­len­tet­te, hogy a bün­te­tő­jog nem min­dig ad meg­ol­dást. Nem­csak az a lé­nyeg, hogy meg­bün­tes­sék a tet­te­se­ket, ha­nem in­kább az, hogy se­gít­se­nek az ál­do­za­to­kon. Eh­hez szük­ség len­ne az ál­lam és az egy­ház együtt­mű­kö­dé­sé­re.

A ka­to­li­kus egy­ház­ban je­len­leg mű­kö­dő meg­elő­zé­si stra­té­gi­ák­ról szá­molt be And­rea Heim (Né­met Ka­to­li­kus If­jú­sá­gi Szö­vet­ség, BDKJ). A fel­ada­tok a kö­vet­ke­zők: a fi­a­ta­lo­kat meg kell ta­ní­ta­ni ar­ra, hogy ne­met tud­ja­nak mon­da­ni; se­gí­te­ni kell a fe­le­lő­sök­nek, hogy ér­zé­kel­jék, ha ha­tár­át­lé­pés tör­té­nik; va­la­mint át­lát­ha­tó struk­tú­rá­kat, kom­mu­ni­ká­ci­ós uta­kat kell lét­re­hoz­ni.

Új kez­de­mé­nye­zés az úgy­ne­ve­zett „ön­el­kö­te­le­zés”: az if­jú­ság­gal fog­lal­ko­zó egy­há­zi mun­ká­sok és pa­pok nyi­lat­ko­zat alá­írá­sá­val te­het­nek fo­ga­dal­mat ar­ra, hogy tisz­te­let­ben tart­ják a rá­juk bí­zot­ta­kat. En­nek a pa­pír­nak a ki­töl­té­sé­re egyéb­ként az öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok so­rán is nyílt le­he­tő­ség.

A be­szél­ge­tés összes­sé­gé­ben meg­mu­tat­ta, hogy a ka­to­li­kus egy­ház ko­mo­lyan ve­szi a sze­xu­á­lis vissza­élések kér­dé­sét. Ám idő­re van szük­ség ah­hoz, hogy a prob­lé­ma min­den rész­le­té­re meg­ol­dást ta­lál­ja­nak. A leg­na­gyobb kér­dés ter­mé­sze­te­sen még min­dig az, hogy mi­lyen ha­tás­sal lesz a krí­zis a ka­to­li­kus egy­ház egész fel­épí­té­sé­re, ed­di­gi mű­kö­dé­sé­re, il­let­ve mi­lyen re­for­mok­ra ke­rül sor.

Adá­mi Má­ria

::Nyomtatható változat::