Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 23
- Az országcsonkítás fájdalmas emlékeinek múzeuma
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Az országcsonkítás fájdalmas emlékeinek múzeuma
Érdemes lenne közvélemény-kutatást végezni. Miről tud az egyszerű járókelő többet: vajon április 4. vagy június 4. történelmi háttere és tényei ismertebbek-e? Félek, az eredmény borítékolható…
Ennek összetett okai vannak. Június 4., az 1920-as trianoni tragédia napja 1945 előtt volt kiemelt fontosságú, államilag is elismert gyásznap, míg a jelenlegi magyar lakosság döntő többsége már a második világháborút követően szocializálódott, Trianonról nem sokat hallhatott, április 4-ét pedig „felszabadulásként” tanulta az iskolában. És az utóbbi a rendszerváltást követően is csak rövid időre került a helyére. (Még a dátum is hamis, hiszen ezután még napokig zajlottak a harcok Nyugat-Magyarországon.) A trianoni évforduló pedig – sajnálatos módon – 1989–90 után sem találta helyét. Egészen mostanáig egyfajta gyanakvás övezte. Főképp családon belül és szűkebb baráti körben beszéltek róla. Ha kissé szélesebb nyilvánosságot kapott, könnyen rásütötték a jól ismert bélyegeket. Pedig Trianon valamennyiünk nemzeti tragédiája, hatása csak Mohácséval mérhető.
Nyilvánvalóan ezzel magyarázható, hogy az országcsonkítás tudományos alaposságú, ugyanakkor népszerű bemutatására mindössze egyetlen múzeum vállalkozik széles e hazában. Nem is a fővárosban, hanem vidéken, Várpalotán.
A Trianon Múzeum a város 1725-ben barokk stílusban emelt Zichy-kastélyában található, melyet egy tűzvész után 1863-ban klasszicista és romantikus elemekkel újítottak meg. A tárlat megtekintése során bebarangolhatjuk a patinás, de sajnos felújításra váró épületet. A kiállítási anyag viszont páratlan: mennyiségre és minőségre egyaránt, befogadása nem is könnyű egyszerre, többszöri visszatérésre sarkallja a látogatót.
Az épület előtt két szoborkompozíció adja meg az alaphangot. Simor Márton Leszíjazott turulmadár című alkotása nemcsak Trianonra utal, napjaink viszonyait is jól tükrözi.
A kiállítótermek tematikusan kapcsolódnak egy-egy Trianonnal, annak elő- és utóéletével összefüggő témához. A teljesség igénye nélkül említhetjük a történelmi vármegyéket bemutató gazdag képeslapgyűjteményt; a 21. században újra divatossá váló falvédőket, ezúttal az elszakított területek 1938–1941 közötti visszatérésének örömében fogant ábrázolásokkal és szövegekkel; a Kárpát-medence turulszobrairól készült fotókat.
Moziba is mehetünk: a bécsi döntések utáni diadalmas bevonulások képi krónikáját láthatjuk. Beülhetünk a két háború közötti kulturális kibontakozást elősegítő Klebelsberg Kunó-féle iskola padjába: a kiállítás korhűen megidézi az egykori népiskolát. Megjelennek a műveikben Trianon előzményeivel és tragikus hatásaival hangsúlyosan foglalkozó művészeknek, Vargha Gyulának és Sajó Péternek a hagyatékai, de böngészhetjük Kölcsey Ferenc családfáját, illetve megismerhetjük a magyar nép himnuszainak történetét is.
Láthatjuk a mindmáig a szélesebb nyilvánosság előtt jószerivel ismeretlen Rongyos Gárdának – amely több nyugat-magyarországi falunak és Sopron városának a „megmentésében” jeleskedett – az eredeti dokumentumait és vezetőjének, Prónay Pálnak a hagyatékát.
Egy stilizált vasúti szerelvény a második Trianont, az 1947-es párizsi békeszerződést és a felvidéki magyarság kitelepítését idézi meg. Mindezeket számtalan korabeli és revizionista tárgy, dokumentum, makett, fotó és térkép egészíti ki.
A kiállítás keddtől csütörtökig 10.30 és 16 óra, péntektől vasárnapig 10.30 és 17 óra között látogatható. A határon túlról érkező látogatók számára a belépés díjtalan. További információk a http://www.trianonmuzeum.hu honlapon érhetők el.
Rezsabek Nándor
::Nyomtatható változat::
|