Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Emlékszem, egyszer egy járművel befutottunk egy olyan utcába, amelyben hirtelen meg kellett állnunk, mert elfogyott előttünk az út. Nem vettük figyelembe a zsákutcát jelző táblát az út elején. Vissza kellett fordulnunk, a szűk hely miatt azonban csak tolatni tudtunk. Ám ez igen veszélyes feladat, ezért a járművezetőktől általában nagy figyelmet igényel.

Ilyen az emberi élet is. Sokszor nem akarjuk észrevenni, hogy bizonyos utak zsákutcába visznek. Pedig Isten törvénye, a tízparancsolat így figyelmeztet minket: ne tedd ezt vagy azt! Az önmagában bízó ember persze erre azt válaszolja: de igen! Vagyok olyan erős, hogy kijussak a kátyúból, a bajból, a zsákutcából. Ha mindenki más benne reked, én nem! - visszhangzik különböző variációkban a péteri mondat ma is. Majd a probléma felismerése után megjelennek a különféle "megoldási kísérletek": nem visszamenni, nem visszalépni, nem feladni az eddigi utat. Péter mai utódai úgy vélik: ha már zsákutcába jutottunk, bontsuk le, távolítsuk el azt, ami utunkba került! Ha az Isten szabta kerítések, törvények - melyek az ember védelmét szolgálják - útban vannak, távolítsuk el őket. Ha valaki vagy valami érvényesülésünk útjába kerül, szabaduljunk meg tőle, mint Káin Ábeltől, mint Dávid Úriástól. Közben azonban észre kell vennünk, hogy mindez keserű gyümölcsöt terem, mert a testvérgyilkos földönfutóvá lesz, és Dávid - ellene lázadó fia elvesztésével - átéli a szülői fájdalom zsákutcáját.

Ebből a helyzetből csak úgy juthatunk ki, ha nem megyünk tovább, áttörve a "korlátokat", hanem összetört életünkkel, sérülést szenvedett "járművünkkel" oda és ahhoz térünk vissza, ahol és akinél megoldást kaphatunk, aki meggyógyítja sérüléseinket megbocsátó szeretetével. Csak ne akarjunk elrejtőzni, mint az első emberpár vagy mint a balesetet okozó autós a sérült járművel. Álljunk Urunk színe elé, és valljuk meg, hogy zsákutcába jutottunk, mert nem vettük komolyan igéje jelzéseit. Ahogyan a zsoltáros is fogalmaz: "Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz" (Zsolt 51,6).

Megújulásunk alfája a bűnbánat, ómegája a kapott bocsánat - Jézus Krisztus által, aki a kezdet és a vég!

Szimon János

::Nyomtatható változat::