A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Állítólag bajok vannak Mel Gibson filmjével. A bemutató óta szinte csak a botrányokról értesülünk. Egy néző a keresztre feszítés jeleneteinek láttán rosszul lett, majd meghalt. A New York-i mozik előtt tüntetők tiltakoztak a vetítések ellen. A magyarországi sajtó egy részében pedig már csak így beszélnek róla: "Mel Gibson hírhedt alkotása".

Előrebocsátjuk, még nem láttuk a filmet. Miként azok a hazai hírközlők sem látták, akik már napokkal ezelőtt tudták, hogy az alkotás "hírhedt". Annyit hallottunk róla, hogy készítői ragaszkodtak az Újszövetség betűjéhez, és ennek alapján kíméletlen részletességgel ábrázolták Krisztus utolsó óráit, szenvedését, majd kereszthalálát. Hallottuk azt is, hogy zsidó vallási közösségek vezetői nehezményezték a film egyes részeit, amelyek szerintük rossz színben tüntetik fel a zsidókat, és alkalmasak az antiszemita érzelmek felkeltésére.

Nos, lehet, hogy bajok vannak a filmmel (erről talán alkalmunk lesz meggyőződni); viszont ki kell mondanunk, hogy a filmkészítéssel összefüggő bajok általában nem Mel Gibson művével kezdődtek. A filmgyártás megszámlálhatatlan terméke váltott és vált ki valamilyen ellenérzést, indulatot, utálatot a jóérzésű, a vallásos emberekből, akik szinte megszokták, hogy például tévénézés közben gyakran kell használniuk a csatornaváltót. Az otthonaikba befurakodott filmek, tévéműsorok jelentős részéből naponta ömlik a szellemi melléktermék, amely tiszteletre méltó értékeket járat le, és kártékony példák követésére buzdít. Időről időre szomorúan tapasztaljuk, hogy a filmipar egyes mágusai semmibe veszik azokat az élő hagyományokat, erkölcsi törvényeket és parancsokat, amelyek évszázadok, évezredek óta nyújtanak fogódzót ahhoz, hogy az ember ne merüljön el a gonoszság mocsarában. Különös módon a sajtónak az a vonulata, amely most, Gibson Krisztus-passiója miatt botrányt kiált, elnéző jóindulattal kezelte például annak idején Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjét, illetve a hasonló szellemben fogant alkotásokat.

Éppen a Scorsese-film kapcsán emlékeztetünk arra, hogy azt évekkel ezelőtt a Magyar Televízió is műsorára tűzte, igaz, az éjszakai órákban. Az egyik újpesti gimnázium esztétikatanára akkor kötelezővé tette diákjainak - elégtelen osztályzattal fenyegetve a mulasztókat - a film megtekintését. Ez esetben tehát az érintettek már a csatornaváltó szabad használatában is korlátozva voltak, és bizony - rendszerváltozás ide vagy oda - kevesen merték felemelni hangjukat a pedagógusi önkény eme megnyilvánulása ellen.

Ami tehát általában a filmet illeti, azzal mindig is voltak bajok, minthogy nem csupán az alkotó gondolat megjelenítésének látványos eszköze, hanem egyben a tömegízlés, a közvélekedés formálásának leghatásosabb eszköze is. A bajok rendszerint abból adódnak, hogy a film használható jóra és rosszra, miként a kasza, amelyet eredetileg az életet adó búza aratásához találtak ki őseink, de kiegyenesítve halálos fegyverként is bevetettek, ha rákényszerültek. Továbbá egyetlen művészeti ágban sem alkalmaztak annyi trükköt, mint a filmekben. Hol vannak már a régi szép idők, amikor még csúcstrükknek számított a gyorsítás, a lassítás, a kulisszák mozgatása vagy éppen a lencsetakarás, amelynek segítségével különféle jeleneteket mutattak be egyidejűleg! (Így készült például a Tízparancsolat című filmnek az a jelenete, amelyben a zsidók átkelnek a kettéváló Vörös-tengeren.)

Mi tagadás, nemcsak a filmek, hanem a történelmi események is okozhatnak gondot. Főként akkor, ha később mindenki másként szeretné látni és láttatni őket. Lehet, hogy vannak, akik szívesebben tekintenének a bibliai múltra, ha Krisztus nem vállalta volna értünk a szenvedést és a kínhalált. Ő azonban vállalta ezt, megmásíthatatlanul.

Mégis, nem megkerülve a kérdést, vajon mi adhat megnyugvást azok számára, akik ma aggodalommal tekintenek a Gibson-filmre?

Véleményünk szerint megnyugvást adhat az a reménység, hogy a nézők többsége talán mégsem elbutított, könnyen manipulálható emberek gyülekezete. Talán többségükben olyan emberek, akiket nem kell félteni egyetlen, filmben átélhető élménytől s attól, hogy ennek nyomán az antiszemitizmus bűnébe esnek.

Bánó Attila

::Nyomtatható változat::