Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Rádiómissziós kör, Örömhír-óra, írott és szóbeli evangélizáció. Mindegyik fontos része Hefty Mária Gyöngyi életének, aki százkét éves (!) édesanyjával együtt hűséges résztvevője a kelenföldi istentiszteleteknek, és hetvenöt évesen is szívén viseli Krisztus ügyét. Az idős asszonnyal otthonában beszélgettünk.

• Az Evangélikus félórában elhangzott rejtvények megfejtését - egyfajta hallgatói visszajelzésként - mindig nagy örömmel várják Cinkotán, az Evangélikus Missziói Központban. Úgy tudom, ön is tollat ragad kéthetente, hogy édesanyja és több barátjuk válaszát továbbítsa az éppen feltett rejtvénykérdésre.
• Igen, az adások után sorban felhívom őket, és levélbe foglalom a válaszokat. Továbbítom köszönetüket a kapott jutalmakért, valamint építő megjegyzéseiket is elmondom.
• Mióta létezik ez a - nevezzük így - rádiómissziós kör?
• Már több éve, hogy meghívást kaptunk a Deák téri gyülekezet egyik összejövetelére, melyen Gáncs Péter - az akkori országos missziói lelkész - és Kőháti Dorottya beszélt a rádiómisszióról. El is mentünk édesanyámmal és egy barátnőnkkel. Ott vetettem fel: jó lenne, ha minél többen elmondanák a véleményüket az elhangzottakról, hogy a műsor készítői is megtudják, milyen sok hallgató várja a hétfői adásokat. Barátainkat is arra biztattam, hogy hallgassák az evangélikus félórát.
• Hányan vesznek részt rendszeresen a rejtvények megfejtésében?
• Úgy nyolc-tíz fő: négy fiatal, a többiek idősebbek, hatvanöt és nyolcvanöt év közöttiek, sőt még az édesanyám is! Nagyon szeretik az adásokat, és várják a rejtvényeket. Ha nem tudnak azonnal felelni egy-egy kérdésre, akkor a Bibliában vagy lexikonban néznek utána a megfejtésnek. Egyik barátunk pedig egy ízben az unokáját kérte meg, hogy keressen meg valamit az interneten az adott témáról. A missziós kör tagjai örömeiket is megosztják velem. Engem boldoggá tesz, ha tudom, hogy a Szentírással foglalkoznak. Hiszen egyedül az Ige, egyedül Krisztus az igazán fontos az életben.
• A Megváltóról tesz tanúságot az Örömhír-órákon is.
• Igen, így van, ez a szándékom - mondja, és felragyog az arca. - Meggyőződésem, hogy ha az ő nyelvükön szólunk hozzájuk, az egészen kicsik is megérthetik, hogy Isten őket is szereti, őértük is odaadta egyszülött Fiát! Nagyon szeretem a gyerekeket, szívesen vagyok közöttük. Húszéves koromtól kezdve - különféle tanfolyamok elvégzésének köszönhetően - mindig tarthattam vasárnapi iskolát, gyermek-bibliaórákat először az óbudai gyülekezetben, később másutt is. 1991 óta "Örömhír-órákat" tarthatok egy felekezetközi egyesület, a Vasárnapi Iskolai Szövetség önkéntes munkatársaként a kerület két általános iskolájában. Hetente egy-egy alkalommal 2-4. osztályosoknak próbálom meg személyessé tenni a Biblia üzenetét.
• Bizonyára mindig pedagógus szeretett volna lenni, ha még idősebb korában is ilyen örömet jelent az, ha taníthat, és gyermekek között lehet.
• (Nevet.) Nem vagyok tanárnő, bár először ezt a pályát választottam. Másfél évet végeztem az ELTE matematika-fizika szakán, de több okból abba kellett hagynom. Akkoriban (1951-53 között) úgyis eltiltottak volna a tanítástól, ha Jézusról beszélek a gyereknek. Miért legyek hát nevelő, gondoltam, ha az iskolában egy szomorú kisdiákomnak vagy éppen egy kollégámnak nem beszélhetek az Úr szeretetéről? Így viszont gépírónőként, később külkereskedelmi idegen nyelvű levelezőként csendben végezhettem szolgálatomat, hiszen az evangélium és a gyerekek mindig hozzátartoztak az életemhez.
• Ön is gyermekkorában ismerte meg a Megváltót?
• Nem. Húszéves voltam, amikor átadtam az életemet az Úrnak. Tanultam ugyan hittant, és templomba is jártam, de akkor súlyos depresszió gyötört. Így jutottam el volt kőszegi tanárnőmhöz, Sréter Ferencné Márta nénihez. Tőle hallottam először, hogy Isten megtiltotta népének a varázslást, a babonát, a jóslást, a horoszkópot, az okkult tanokat. Személyes beszélgetésünk során felfogtam, elhittem, hogy Krisztus az én bűneimet is magára vette. Gyónásom után - Krisztus kereszthaláláért, szent véréért - én is elnyerhettem a bocsánatot, sőt megszabadultam depressziómtól, és engedelmességem mértékében kaptam békességet, örömöt, áldást.
• A gyerekekre visszatérve: amint már említette, egész életében tanította nekik Isten Igéjét: először az óbudai egyházközségben, végül pedig a XI. kerület két iskolájában. A kelenföldi gyülekezet miért maradt ki a felsorolásból?
• Ennek egészen prózai oka van. Kelenföldön - hála Istennek - sokan végeztek teológiát, és igen alkalmasak arra, hogy a gyermekeket Krisztushoz vezessék, és jó alapot adjanak nekik a keresztény hitben. Én oda megyek szívesen, ahol még nem hallották a Krisztusról szóló evangéliumot. Hálás vagyok Istennek, hogy csaknem harminc évig havonta eljuthattam néhány maglódi, majd gyömrői roma családhoz. Három éve csak levélben és telefonon tarthatom velük a kapcsolatot, az erőmből és időmből ennyi telik. Mert nem csupán magamért felelek, hanem az engem mindig és mindenben segítő és támogató, imádságban hordozó, százkét esztendős édesanyámért is, akivel dicséretekkel és igével kezdjük a napot, és Isten szeretetében, békességében élünk.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::