Élő víz

Böjti gyónótükör 3.

Hozzászólás a cikkhez

A böjt az Isten előtti elcsendesedés időszaka, amikor befelé és felfelé figyelünk, amikor rendezzük dolgainkat, és szembesülünk mulasztásainkkal. Hívjuk most segítségül ehhez az úrvacsoraosztás előtt elhangzó, jól ismert gyónási kérdéseket - hogy azokat alaposabban megértve őszintén megállhassunk Isten előtt. Érdemes fellapoznunk Bibliánkban az egyes elmélkedések felett található igeszakaszokat is, hiszen ezáltal mélyebb összefüggések is feltárulhatnak előttünk...

A megbocsátás módja (Mt 5,43-44)

"Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened?" "Megbocsátottam." Milyen könnyű kimondani... Talán még sosem fordult elő az, hogy valaki e kérdés hallatán csendben maradt volna, vagy úrvacsoravétel nélkül távozott volna a templomból.

Az viszont már gyakran megtörténhetett, hogy a haragosok - bár szavaik szerint megbocsátottak egymásnak - haragosok maradtak. Hogyan lehetséges ez? Nem hiszem, hogy amiatt, mert könnyed "játéknak" tekintenék a gyónást és úrvacsorát. Talán inkább az lehet a probléma, hogy a "megbocsátás" fogalma nem világos számukra.

A megbocsátás ugyanis nem a "megbocsátok" kimondásával fejeződik be, hanem azzal, hogy valóban megváltozik az illetővel szembeni magatartásunk, a hozzá való viszonyulásunk, és valóban elfelejtjük mindazt, ami történt. Márpedig ha a vétkes a közvetlen közelünkben él, akkor ez bizony nem könnyű...

Ellenségeink... Kik azok? Azok, akik ellen nem vétettünk, mégis rosszakaróinkká lettek. Ha nem így volna, nem adnunk, inkább kapnunk kellene a bűnbocsánatot.

Jézus szerint nincs olyan súlyos sérelem, jóvátehetetlen kár, amely megbocsáthatatlan lenne. Éppen ezért csak a teljes, a feltétel nélküli megbocsátás lehet igazi. Érdemes azt is megfigyelni, hogy többnyire a gyűlölködők sodródnak a legnagyobb bajba.

Ám a szeretet győzedelmesebb. Akár arra is késszé tehet minket, hogy áldást kérjünk az ellenünk vétkezők életére, és imádkozzunk értük. Ez hatásosabb, mint az átkozódás. Legyen előttünk Jézus példája. Ő a kereszten is így imádkozott: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."

Megbocsátásunk és Isten bocsánata (Mt 18,21-35)

De miért ennyire hangsúlyos a megbocsátás kérdése? Azért, mert ha Isten megbocsát nekünk, akkor nekünk is "illik" megbocsátani? Nem!

Isten bocsánatának az a feltétele, hogy mi is megbocsássunk. A hasonlatban szereplő király a kínzók kezébe adta azt, aki tőle korábban bocsánatot kapott, mivel ő képtelennek mutatkozott arra, hogy szolgatársainak megbocsásson. Ha a megbocsátást csupán látszólag gyakoroljuk, Isten haragja van rajtunk. Nincs mentség! Csakis irgalmában bizakodhatunk...

Isten megbocsát nekünk Jézusért, de megvonja tőlünk irgalmát, ha az ellenünk vétkezőkkel szemben hajthatatlannak bizonyulunk. Hiszen azt kívánja, hogy megbecsüljük bocsánatának ajándékát. Ha ugyanis megfeledkezünk erről, mi magunk is a gonosz szolga sorsára juthatunk. Sokkal nagyobb a mi Istennel szembeni adósságunk, mint az, amivel az ellenünk vétkezők tartoznak nekünk.

Mónus László

::Nyomtatható változat::