Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az idén augusztus 8. és 15. között lezajlott Sziget fesztivál forgatagában jó volt tudni, hogy van egy hely, ahová betérve bárki megpihenhet. Ha akar, beszélgethet, de ha ahhoz van kedve, csak felteszi a fülhallgatót, és elmerülhet a saját gondolataiban. A Közös Pont sátorban szolgálók egyszerűen csak „jelen vannak”…

A Közös Pont sátrat működtető szervezet a három keresztény történelmi egyház „gyümölcse”. Vezető szerve az úgynevezett Hatok, amelynek felekezetenként egy-egy laikus és egy-egy lelkész a tagja. A Magyarországi Evangélikus Egyházat – laikusként – Bedecs András ötödéves teológus képviseli.

A hihetetlen hangzavar elől egy távolabbi sátorba próbálunk behúzódni, de itt is alig értjük egymás szavát. Andris azonban lelkesen mesél a munkájukról.

– A dolgunk mindössze annyi, hogy jelen legyünk. Nem akarunk senkit megtéríteni, nem tudunk és nem is akarunk kézzelfogható eredményt felmutatni. Az a szerepünk, hogy normális fiatalként láttassuk azt, hogy kereszténynek lenni jó, és nem számít hendikepnek. Ugyanolyanok vagyunk itt a Szigeten, mint bárki más.

– Milyen programot kínálnak a betérőknek?

– A hét témája a Miatyánk, minden programunk ehhez kapcsolódik. Érdekes, interaktív játékaink vannak, amelyekkel az a nem titkolt célunk, hogy információkat adjunk át a történelmi egyházakról, azok tanításáról. Például a Legyen ön is keresztyén kvízünk ugyanolyan jellegű kérdéseket tartalmaz, mint a tévés vetélkedő, és negyvenmillió alatt nemigen áll meg senki. De az ismeretterjesztést szolgálja a könyvtárunk is, ahol a Bibliától kezdve Orwellig bezárólag igen sokféle kötetből válogathatnak a fiatalok. Zenehallgatási lehetőséget is kínálunk a Promise-tól kezdve a Metallicáig.

A legfontosabb azonban az, hogy beszélgetést kezdeményezzünk a betérőkkel. A Miatyánk témája sokakat megszólít. Ennek ismerete műveltségi kérdés is. Volt, aki irodalomórán tanult róla, és kiválóan tudta latinul, de akadt olyan fiatal is, akinek, bár nem tudta elmondani, a lelkébe volt írva. Könnyíti a kapcsolat felvételét, hogy megkérjük őket, rajzoljanak valamit az aznapi témáról. Közben pedig már beszélgetünk is.

– Milyen kérdések, problémák merülnek fel a beszélgetések közben?

– Leggyakrabban a nagy miértek vetődnek fel. Miért engedte Isten, hogy ez történjen velem? Imádkoztam, kértem az Urat, és mégsem teljesítette a kérésemet… A másik tipikus felvetés, hogy ha Isten annyira szereti a világot, akkor miért vannak háborúk, katasztrófák, éhínségek. Kapunk provokáló jelegű kérdéseket is. Például mi a véleményünk a homoszexualitásról vagy éppen a drogokról. Akadnak olyan fiatalok is, akik a történelmi egyházak iránti ellenszenvüket, dühüket rajtunk próbálják levezetni, és kioktatnak bennünket. Az évek során sajnos egyre többen térnek be nagyon komoly lelki problémákkal is.

– Hogyan kezelik a beszélgetések során Önökre rakott terheket és a felgyülemlett feszültséget?

– Csoportokban, úgynevezett stafétákban dolgozunk, ami azt jelenti, hogy néhány óránként váltjuk egymást. A levonuló stafétáknak lehetőségük van arra, hogy lelkészekkel megbeszéljék a bennük támadt indulatokat, megfogalmazódott kérdéseket, vagy éppen megosszák egymással a beszélgetések örömeit. Sokat jelent az is, hogy mi itt valódi ökumenében dolgozunk. Jó együtt lenni katolikus és református fiatalokkal, és az évek alatt már egyfajta sajátos közös pontos humor is kifejlődött közöttünk, amely a felekezeti különbségeket veszi górcső alá. Ez újra meg újra feltámasztja a jókedvünket akkor, amikor már nagyon-nagyon elfáradunk.

A legnehezebb az éjszakai műszak. Este tizenegytől gyakran hajnali ötig-hatig is nyitva vagyunk. Ekkor folynak a legkomolyabb beszélgetések, a szigetlakók – illumináltságuk növekedésével – ilyenkor fokozottabban nyílnak meg előttünk.

Biztos vagyok benne, hogy ami itt folyik, az kegyelem. Ha csak egyetlen olyan ember akad az egész hét folyamán, akinek adni tudunk valamit, már megérte itt lennünk.

– jánosi –

::Nyomtatható változat::