Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„Min­ket, mai em­be­re­ket is ta­nít Eli­ze­us éle­te és ta­ní­tá­sa, hi­szen ne­künk is van le­he­tő­sé­günk a ne­héz kö­rül­mé­nyek kö­zött vagy ép­pen jó­lét­ben is Is­ten­ben bíz­ni…” – ol­vas­hat­juk Sán­dor End­re Jus­son ne­kem a ben­ned mű­kö­dő lé­lek­ből két­sze­res rész! – Eli­ze­us pró­fé­ta éle­te és üze­ne­te cí­mű kö­te­té­nek be­ve­ze­té­sé­ben. A lel­kész-pol­gár­mes­ter leg­utób­bi mű­vé­ben bib­li­ai sza­ka­szok és hoz­zá­juk kap­cso­ló­dó, imá­val zá­ru­ló el­mél­ke­dé­sek se­gít­sé­gé­vel hoz­za kö­ze­lebb mai ol­va­só­i­hoz az ószö­vet­sé­gi pró­fé­tát.

A ter­mé­keny szer­ző szin­te éven­te je­lent­ke­zik egy-egy újabb mun­ká­val. A Kál­vin Ki­adó ál­tal gon­do­zott köny­ve­i­ben az Ótes­ta­men­tum sze­rep­lői kö­zül ed­dig De­bó­ra, Sám­son, Ruth, Sá­mu­el, Jó­zsué, Gád és Ná­tán alak­ja ele­ve­ne­dett meg.

Sán­dor End­re leg­utób­bi kö­te­té­ben Il­lés pró­fé­ta utó­da, Eli­ze­us ke­rül elénk, aki „a leg­na­gyobb­ra, az élő Is­ten­re, az Úr­ra bíz­za az éle­tét, s nem az e vi­lá­gi gaz­dag­sá­got akar­ja örö­köl­ni és szol­gál­ni, ha­nem a lel­ki gaz­dag­ság ér­dek­li, s így gaz­da­gít má­so­kat is. Mert so­ha nem ke­re­si a ma­ga hasz­nát, ha­nem min­dig a má­sik em­be­rért él, ami­kor Is­ten di­cső­sé­gét szol­gál­ja” (5. ol­dal).

A könyv lap­ja­i­ról ki­de­rül, hogy Eli­ze­us az Ábél-Me­hó­lá­ból va­ló gaz­dag föld­mű­ves, Sáfát fia. Ne­vé­nek je­len­té­se: Is­ten meg­sza­ba­dít. Szán­tó-ve­tő mun­ka köz­ben az Úr úgy hív­ta el, hogy Il­lés rá­dob­ta a pa­lást­ját. Szol­gá­la­tá­nak kez­de­te, Il­lés el­ra­gad­ta­tá­sa előtt nem ke­ve­seb­bet kért mes­te­ré­től, mint azt, hogy a ben­ne – tud­ni­il­lik Il­lés­ben – lé­vő lé­lek­ből ne­ki két­sze­res rész jus­son…

Is­ten ezt meg is ad­ta ne­ki. Eli­ze­us a ka­pott aján­dék­kal fe­le­lő­sen sá­fár­ko­dott, nem a ma­ga di­cső­sé­gé­re hasz­nál­ta. Volt ugyan há­za Sa­má­ri­á­ban, de so­kat volt úton, jár­ta az or­szá­got, és hir­det­te Is­ten üze­ne­tét. Pró­fé­ta­is­ko­lát ve­ze­tett, je­le­ket és cso­dá­kat vitt vég­hez; a rá­szo­ru­lók közt nem tett kü­lönb­sé­get rang­juk alap­ján, min­den­ki­nek se­gí­tett: ola­jat sza­po­rí­tott, ha­lot­tat tá­masz­tott fel, be­te­ge­ket gyó­gyí­tott, vé­le­ményt nyil­vá­ní­tott po­li­ti­kai kér­dé­sek­ben.

Mű­kö­dé­se jó fél év­szá­za­dot tett ki, a Szent­írás­ban er­ről az idő­szak­ról a Ki­rá­lyok el­ső köny­vé­nek ti­zen­ki­len­ce­dik fe­je­ze­te, va­la­mint 2Kir 2–9 és 2Kir 13 tu­dó­sít.

Sán­dor End­re köny­vé­ben né­hány­szor ki­mon­dot­tan re­for­má­tus gyü­le­ke­ze­té­nek tag­ja­i­hoz szól, de sza­vai ter­mé­sze­te­sen szá­munk­ra, evan­gé­li­ku­sok szá­má­ra is ta­nul­sá­go­sak. A hét­köz­na­pi, mai pár­hu­za­mok a hit min­den­na­pi meg­élé­sét se­gí­tik, bib­li­ai is­me­re­te­ket köz­ve­tí­te­nek, ta­ní­ta­nak és ne­vel­nek, köz­ért­he­tő nyel­ven. A kö­te­tet kéz­be vé­ve az az ér­zé­sünk tá­mad­hat, hogy el­hang­zott ige­hir­de­té­sek írott vál­to­za­tá­val ál­lunk szem­ben. Az el­gon­dol­kod­ta­tó, ugyan­ak­kor könnyed, ol­vas­má­nyos stí­lus­ban pa­pír­ra ve­tett el­mél­ke­dé­sek és imák épí­tő­ek min­den­ki szá­má­ra.

Ga­Zsu

::Nyomtatható változat::