Kultúrkörök

Erős várak

Hozzászólás a cikkhez

Do­bó Ist­ván vár­ka­pi­tány az év­szá­za­dok alatt nem­ze­ti, majd re­gény­hős­sé ne­me­sült. Ez a hír­név – saj­nos azt kell mon­da­nunk, meg­le­pő mó­don – nap­ja­ink de­he­ro­i­zált vi­lá­gá­ban is él, gon­dol­junk csak a 2005-ös A nagy könyv sza­va­zás­ra, mely­nek győz­te­se Gár­do­nyi Gé­za Eg­ri csil­la­gok cí­mű re­gé­nye lett.

Do­bó köz­is­mert eg­ri em­lék­he­lyei mel­lett a Fel­vi­dé­ken is ta­lá­lunk éle­té­hez és ha­dá­sza­ti te­vé­keny­sé­gé­hez szo­ro­san kap­cso­ló­dó lát­ni­va­ló­kat. A ta­va­lyi év egyik ré­gé­sze­ti szen­zá­ci­ó­ját az je­len­tet­te, hogy Do­bó­rus­z­kán (Rus­ká) két­éves mun­ka után si­ke­re­sen azo­no­sí­tot­ták, majd új­ra­te­met­ték a vár­ka­pi­tány föl­di ma­rad­vá­nya­it. Má­sik fel­vi­dé­ki em­lék­he­lye az egy­ko­ri Bars vár­me­gyei Lé­ván (Le­vi­ce) ta­lál­ha­tó, a lé­vai vár, mely­nek 1558-ban lett ka­pi­tá­nya, il­let­ve a vá­ros­sal egye­tem­ben bir­to­ko­sa.

A lé­vai erő­dít­mény a ta­tár­já­rást kö­ve­tő­en, a 13. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben épült a te­le­pü­lés mon­gol hor­dák által el­pusz­tított föld-pa­lánk vá­rá­nak he­lyé­be. IV. Bé­la ki­rály ugyan­is eze­ket az igen­csak se­bez­he­tő erő­dí­té­se­ket, a ta­tá­rok eset­le­ges új­bó­li dú­lá­sát meg­elő­zen­dő, kő­vá­rak­kal he­lyet­te­sí­tet­te. Az ural­ko­dó tu­laj­do­ná­ban le­vő vár a 14. szá­zad ele­jén ke­rült a nagy­ha­tal­mú oli­gar­cha, Csák Má­té ke­zé­be. A kis­ki­rály ha­lá­lát kö­ve­tő­en is­mét tör­vé­nyes ko­ro­nás fők, Ká­roly Ró­bert, ké­sőbb Zsig­mond bir­to­kol­ta.

Az erő­dít­mény ha­dá­sza­ti je­len­tő­sé­ge szü­le­té­sé­től egé­szen pusz­tu­lá­sá­ig vál­to­zat­lan: a Fel­vi­dék ás­vány­kin­csek­ben, arany­ban és ezüst­ben gaz­dag, pol­gá­ro­sult, a ko­ra­be­li ci­vil lét bás­tyá­i­nak te­kint­he­tő bá­nya­vá­ro­sa­i­nak vé­del­me. A sár­ká­nyos ki­rály ado­má­nyoz­ta Sá­rai Lász­ló­nak, aki­nek le­szár­ma­zot­tai a fel­vett Lé­vai csa­lád­né­ven más­fél év­szá­za­don át bir­to­kol­ták, majd is­mét az ural­ko­dó, utóbb a Do­bó fa­mí­lia ke­zé­be ke­rült.

Mind a tö­rök, mind a Rá­kó­czi-sza­bad­ság­harc ide­jé­ben kulcs­sze­re­pet ját­szott, a ha­di­ese­mé­nyek több­ször is je­len­tős meg­pró­bál­ták fa­la­it, fegy­ver­ze­tét, vé­dő­it. A ku­ru­cok pusz­tí­tot­ták el, 1709-ben erő­dít­mé­nye­it fel­gyúj­tot­ták, lő­por­rak­tá­rát fel­rob­ban­tot­ták, kút­ját és vár­ár­kát be­te­met­ték, ne­hogy csá­szá­ri ke­zek­ben ma­gya­rok el­len szol­gál­jon.

A nap­ja­ink­ban is im­po­záns lát­ványt nyúj­tó, vi­szony­la­gos ép­ség­ben ránk ma­radt ro­mok in­gye­ne­sen, nyit­va­tar­tá­si idő­től füg­get­le­nül te­kint­he­tő­ek meg, míg az erő­dít­mény­hez kap­cso­ló­dó Do­bó-kas­tély és ka­pi­tá­nyi épü­let a Bar­si Mú­ze­um ki­ál­lí­tó­he­lye­ként vár­ja lá­to­ga­tó­it.

::Nyomtatható változat::