Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 16
- Vacsoracsata – avagy nagycsütörtök margójára
Szószóró
Hozzászólás a cikkhez
Vacsoracsata – avagy nagycsütörtök margójára
Péter! Ne nézz már rám olyan bamba tekintettel! Nyugodj meg, mindjárt vacsorázunk. Legutóbb akkor néztél így rám tanácstalanul, amikor egy kehes szamáron jöttem a fővárosba. Inkább adj egy törölközőt, és vedd le a sarud! Jól hallottad. Megmosom a lábad. A tiédet. És a többiekét: Jakabét, Jánosét, mindenkiét… Hogy nem akarod? Azt nem kérdeztem, megmosom és kész. Azért jöttem, hogy szolgáljak nektek. Nem, Péter, elég a lábadat. Ha fürödtél induláskor, akkor elég a lábadat megmosnom így vacsora előtt.
Nem, ez nem az a program, gyerekek! Tudom, néhány ezer év múlva ezrek kapcsolnák be egy ilyen vacsoráért a televíziót. Tudom, még a Hal a tortán-t is lenyomnánk a nézettségi listáról. De ez nem show-műsor, az maga az evangélium. Azt is tudom, hogy ötcsillagos sztármagazinok egyszer súlyos pénzeket fizetnének a sztoriért, hogy a harmadosztályú názáreti botrányfőhős fehérre mosta Fekete Pákó lábait vacsora előtt. De ez tényleg nem az a műsor. Tudjátok, ha valódi bűnbánattal jönnének hozzám, én VV Anikót és BB Évit se csak addig vigasztalnám, amíg ott vannak a Fókusz kamerái. Én az éjszaka csendjében ültem le kettesben Nikodémussal, és a világtól elzártan térítettem jobb belátásra Zákeust.
Én vagyok az élet kenyere… Már megint nem érted, Péter? Te sem, a kőszikla? Aki belőlem fogyaszt, nem éhezik meg soha. Igen, olyan ez, mint a tartós kenyér. Nem romlik meg, és aki eszi, nem éhezik meg soha. Na, adjátok tovább! Ez az én testem! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!… Mondtam már, hogy ez nem show-műsor, nem talmi ripacskodás. Ez maga az áldozat. Értetek. Ez meg az én vérem. Igyatok mindnyájan e pohárból! A vér, amelyet értetek hullatok majd nem is olyan soká.
Hogy mire számítok? Jó kritikára a vacsoráért vagy tíz pontért mindegyikőtöktől? Nem, nem arra. Árulásra attól, aki velem együtt nyúl a tálba. Tőled meg megtagadásra számítok. Tőled meg egy hitetlen tekintetre, Tamás. És hogy ennek ellenére a saját testemet szolgálom fel nektek? Nem értitek? Hát éppen ezért? Mert én így is szeretlek benneteket, és azért jöttem, hogy szolgáljak nektek, bűnös tanítványoknak.
Adjátok tovább, Péter! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Itt Jeruzsálemben! És mindenhol! Szerte a világon! Brassótól Brüsszelig! A Fertő tótól Fancsalig! Igen, te is, Juli! A testem érted is megtöretik. És adjátok tovább a jó hírt, hogy itt vagyok veletek a világ végezetéig ebben a falat kenyérben és ebben a korty borban! Terjesszétek az örömhírt!
László Jenő Csaba Forrás: myLuther
::Nyomtatható változat::
|