|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 16
- A kezdet kérdései közelről
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
A kezdet kérdései közelről
Beszélgetés dr. Szentpétery Péterrel habilitációja alkalmából
Inkább konfliktuskerülő, mint konfliktuskereső, szerény embernek ismertem meg dr. Szentpétery Pétert az Evangélikus Hittudományi Egyetemen töltött évek alatt. Úgy tűnik, tévedtem, hiszen habilitációs dolgozatának, könyvének tárgyául egy „kimeríthetetlen és problémás” kérdéskört, az evolúciót választott… Omnia sunt facta per ipsum (Minden általa lett) – Darwin hatása a teremtéshitre – teológiai és emberi kérdések című értekezését szakmai kollokviumon védte meg február 13-án (Darwin születésének kétszázadik évfordulója után egy nappal) a Károli Gáspár Református Egyetemen. Művét bírálói – dr. Falus András egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, dr. Hegedűs Lóránt nyugalmazott református püspök, egyetemi tanár, dr. habil. Pauk János, az MTA doktora, tudományos tanácsadó és dr. Szűcs Ferenc, az egyetem hittudományi karának egyetemi tanára – véleménykülönbségeik ellenére is egyöntetű elismeréssel illették.
– Tanár úr, könyve mind szó szerint, mind átvitt értelemben fajsúlyos, több mint félezer oldalt tesz ki. Hogyan és miért fordult a figyelme épp Charles Darwin (1809–1882) és az evolúció kérdésköre felé?
– 1988 őszétől kezdve valahogyan olyan könyvek kerültek a kezembe, amelyek ezt a témát tárgyalták. A döntő lökést John Mackay geológusnak, az Ausztrál Teremtéskutató Központ igazgatójának három előadása adta 1991 végén a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.
– 1993-as Vere resurrexit (Valóban feltámadt) című doktori értekezésében a feltámadás mellett érvel, és „csak” habilitációs dolgozatának témájaként választja a teremtést, amelyről a feltámadásból kiindulva szól. Megemlíti, hogy húsvét fényében a jelenlegi keletkezéselméletet – az ősrobbanást – nem tudja elfogadni. Más azonban mondhatná azt, hogy az ősrobbanást Isten vitte véghez, és aztán „úgy hagyta” a dolgokat, nem…?
– 1993-ban is hivatkoztam a teremtésre, de még nagyon „az elején” jártam. A probléma az eljárással van; nem tudok egyetérteni sem az „első mozgató”, sem a „mozdulatlan mozgató” modernizált elképzelésével. Isten nem „csupán” világkezdeményt teremtett, ahol aztán az élet „magától” létrejött. Jézus azt mondja magáról, hogy ő a feltámadás és az élet (Jn 11,25). Ennek a kijelentésnek csak akkor van „értelme”, ebben csak akkor „érdemes” hinni, ha a földi élet természetfeletti eredetének nincs alternatívája. Vagyis ha azt valljuk, hogy Jézus Krisztus Atyja és a világ teremtője ugyanaz. „Minden általa lett, és nélküle semmi nem lett, ami létrejött.” (Jn 1,3) Mégpedig egységes koncepció szerint, mert Krisztus a Logosz, a teremtés, a világ rendjének közvetítője.
– Tehát értelmes tervezettség…?
– A hagyományos kreacionizmus mellett – mely szerint a teremtés hat nap, azaz hatszor huszonnégy óra alatt ment végbe – a múlt század kilencvenes éveitől kezdve egyre erőteljesebben jelentkező mozgalom az intelligent design (ID, értelmes tervezettség). Lényege, hogy az életre és az élővilágra is vonatkoztathatjuk az intelligencia, a tervezettség ismérveit.
– A világ teremtését hat-tízezer évvel ezelőttre datáló hagyományos kreacionizmus hívei számára a teremtés napjai huszonnégy órásak voltak, de a Bibliában arról is olvasunk, hogy Isten szemében ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap (Zsolt 90,4).
– Az egyházatyák és az írásmagyarázók túlnyomó többsége így gondolkodott, de persze akadtak olyanok is, akik a teremtés idejét szimbolikusan magyarázták. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az idő is a teremtés része, Isten kezében van, tehát nem mi döntjük el, hogy valójában mennyi.
– Ha a tudományos megközelítések a teremtés napjainak hossza tekintetében eltérőek is, abban vélhetően egyeznek, hogy ne keverjük össze a vallást és a tudományt. Önt nem támadták amiatt, hogy ezt teszi? Hogy teológus létére „beleüti az orrát” olyan komoly tudományos kérdésekbe, mint az evolúció?
– A magam lehetőségeihez mérten igyekeztem mindennek alaposan utánajárni, illetve segítséget kértem szakemberektől is. Ezzel együtt természetesen érhetnek „támadások”, de csak azt mondhatom, hogy Darwin két fő mentora, John Stevens Henslow (1796–1861) és Adam Sedgwick (1785–1873) is anglikán pap volt. Előbbi emellett a botanika, utóbbi pedig a geológia professzora. Darwinnak is a teológia volt az egyetlen teljes felsőfokú végzettsége, tehát, habár körültekintő és pontos kutató volt, ha úgy vesszük, az evolúcióelmélet szempontjából ő sem volt „szakember”…
És az is tagadhatatlan tény, hogy Darwin kedvenc olvasmánya William Paley (1743–1805) apologéta, pap és filozófus Natural Theology (Természeti teológia) című munkája volt. Ebben a szerző az isteni bölcsesség számos példáját írja le, utalva arra, hogy az élőlények milyen nagyszerűen vannak megalkotva, és arra, hogy a természetben rend és harmónia uralkodik. Darwin – és később követői is – Paley-t kívánták cáfolni, elég kevés sikerrel.
– Egyesek Darwint ateizmussal is vádolták, de könyvéből úgy tűnik, Önnek erről más a véleménye.
– Ne legyünk igazságtalanok vele szemben. Ha valaki ezt állítja, azzal csupán ismeretei hiányosságáról tanúskodik. Darwin a kereszténységgel fokozatosan – tízéves Annie lánya halálakor, 1851-ben végleg – szakított. De még ha azt írta is, hogy a tudománynak semmi köze Krisztushoz, és a maga részéről nem hiszi, hogy valaha is volt valamilyen kinyilatkoztatás, mégis egész életében ingadozott hit és hitetlenség között. Folyvást azzal a problémával küszködött, hogy a világ túl bonyolult és nagyszerű ahhoz, hogy a Teremtő létét „kizárjuk”. A mai embernek be kell látnia: minél többet tudunk az életről, az élőlényekről, különösen is molekuláris szinten, annál értelmetlenebb azt képzelni, hogy mindez magától jött létre.
– De Charles Darwin „alapproblémája” Ön szerint mégsem ez volt…
– Fő műve, A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, amely 1859-ben jelent meg, végső soron teológiai kérdése miatt született. Nevezetesen hogy egy jóságos, szerető Isten nem teremthetett olyan világot, amelyben ennyi szenvedés, kegyetlenség és harc van. És ez valóban nagyon nehéz kérdés, Darwint emiatt semmiképp sem szabad elhamarkodottan elítélni.
– Darwinnak ezek szerint – habár teológiai végzettsége volt – a szenvedés és a rossz okaként az eredendő bűn vagy mondjuk a sátán nem jutott eszébe?
– Úgy vélte, hogy ha Istent valahol a messzeségben „hagyjuk”, és a vele való foglalkozást az elkerülhetetlenül szükséges minimumra korlátozzuk, akkor azon túl nem kell azzal törődni, miért lett a világ olyan, amilyen. Ebben az esetben az élővilág és a végén az ember is csupán vak természeti folyamatok „terméke”. Ha azt, hogy mi itt vagyunk ezen a földön, ezekre a természetes okokra vezethetjük vissza, akkor a sátán és a bűn kérdése fel sem merül.
– Hanem sokkal inkább az evolúcióé. Egészen pontosan mit is takar ez a sokak által és gyakran használt kifejezés?
– Az evolúció mai jelentéséről azt mondhatjuk, hogy az nem más, mint az élővilág teljes kialakulása az élettelentől kezdve az emberig és az ember által beszélt nyelvig. És e helyütt hangsúlyoznám: Darwin nem foglalkozott az élet eredetével. A leghangosabb követői azok, akik már nemcsak az élőlények, hanem az élet eredetét is pusztán természeti folyamatokkal magyarázzák.
– De ha a létünket természeti okokkal meg lehet magyarázni, akkor az ember már nem isteni teremtmény, hanem csak a majom utóda…
– Hamvas Béla (1897–1968) írja, hogy „a majomtól való származás hipotézise semmi egyéb, mint grimasz az isteni származás gondolatára, és enélkül nem is érthető, és a fontos benne nem az, hogy tény, hanem hogy sért”. Egyébként ha Istennél minden lehetséges, akkor elvileg az ilyen származás is. De a kérdés persze itt sem az, mi lehetséges, hanem az, hogy mi a valóság.
Ha megnézzük a világot és benne különösen is saját magunkat, akkor ebből Isten értelmes tervezésére következtethetünk. És egyébként is: hogy Isten alkotásai vagyunk-e, vagy sem, az a mi véleményünktől függetlenül úgy van, ahogy van… Ha valaki nem számol Isten létével, azt nem minden érdek nélkül teszi. Mert ha Isten nincs, akkor felelősséggel sem tartozunk neki…
– Mindenesetre az evolúcióra hivatkozva bárki, aki akarta, még könnyebben megmagyarázhatta magának Isten létének hiányát. Ezért nem volt mindegy, hogyan reagált az evolúció elméletére az egyház Darwin idején, illetve a későbbiekben.
– A római katolikus egyház – legalábbis a tanítóhivatali megnyilatkozások szintjén – nem ítélte el nyíltan Darwin tanítását. Ráadásul 1996-ban olyan híradások jelentek meg, hogy a pápa, II. János Pál (1920–2005) elfogadta az evolúciót. Ebből annyi igaz, hogy úgy nyilatkozott: az evolúció több mint elmélet. A teista evolúció a múlt század közepétől kezdve gyakorlatilag az egyház hivatalos tanításává lett.
Protestáns oldalról pedig a kezdeti csatározások után a többség elfogadta az evolúciót mint Isten teremtési módszerét. Napjainkban az anglikán egyház tiszteleg Darwin előtt. Szeptemberben Malcolm Brown, a canterburyi érsekség missziói és közügyekben illetékes igazgatója „bocsánatot kért tőle”.
Összességében azt mondanám, teológus körökben egyetértenek abban, hogy a Biblia nem tudományos igénnyel írt beszámoló a világ és az ember keletkezéséről; a hangsúly nem azon van, miként zajlott a teremtés, hanem azon, hogy ki teremtett mindent. De hadd idézzem munkám egyik tézisét: függetlenül attól, hogy ki mit tart „elegánsnak”, Istenhez „méltónak”, a teremtés valóságos lefolyása „hivatalból” a legszebb és legméltóbb.
– „Protestáns oldalról a kezdeti csatározások után a többség elfogadta az evolúciót mint Isten teremtési módszerét” – mondta az imént. Ugyanakkor – amint írja – nem minden evolucionista ateista, de minden ateista evolucionista. Eszerint összeegyeztethető egymással az evolúcióelmélet és a hit.
– A hitetlenség nem reális alternatíva a hittel szemben, már csak azért sem, mert minden ember elfogad valamiféle transzcendenciát, egy magánál nagyobb hatalmat. Számomra ez csakis a teremtő, megváltó, megszentelő Isten, aki az értekezés írása közben, az elmúlt hét év alatt, úgy érzem, még „közelebb jött hozzám”. Az apostol szavai napról napra világosabbak: „Ami nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.” (Róm 1,20) Az evolúciós világmodell pedig csak abban az esetben „egyeztethető össze” a keresztény teremtéshittel, ha Isten a valóságban „is” így teremtett.
::Nyomtatható változat::
|
