Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 16
- A megmetszett fa kizöldül
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
A megmetszett fa kizöldül
Gyülekezeti csendesnap a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban
A tavaszvárás fényei, a tél megtört szürkesége, az éledő természet ereje fogadta a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség elöljáróit, gyülekezeti csoportjainak tagjait, lelkészeit Révfülöpön, az Ordass Lajos Oktatási Központban. Presbitereink, gyülekezeti munkásaink, Isten igéjét szívükben forgató testvéreink már harmadik alkalommal jöttek össze egyházunk egyik lelki központjában. 2007-ben és 2008-ban januárban, ebben az esztendőben március közepén hagytuk ott a budapesti hétköznapokat. Pénteken még a sok megoldatlan feladat, hátrahagyott gond ülte meg szívünket. Az elcsendesedés, a nyugalom, Isten igéje, a megújuló természet ereje és szépsége, a zene, a tudományos világ eredményei erőt adtak az új kezdetekre, a cselekvésre, az örömre.
A rendszeres kirándulások, utazások mellett gyülekezetünkben hagyománnyá vált a révfülöpi évkezdet. A meghívott előadók, a gyülekezet tagjainak előadásai, a következő esztendő terveinek megbeszélése és ismertetése, a Mákvirág borozó borkóstoló programjai, az együttlét öröme, a pannon táj gyönyörűsége, a beszélgetések, a séták fontosak 2007 óta a rákoskeresztúri gyülekezet mindennapjaiban.
- jelentős gyülekezettörténeti dátum is: harminckilenc esztendei szolgálat után nyugdíjba vonult Kósa László lelkész, szeptembertől Nagyné Szeker Éva vette át Budapest egyik legjelentősebb evangélikus közösségének lelki vezetői tisztét. Lelkészváltás alkalmával minden esetben hangsúlyosan vetődik fel a folyamatosság és a megújulás kérdése. Jó volt látni gyülekezetében a nyugalmazott lelkészt és feleségét, és különösen jó volt Isten igéjének segítségével a jövő felé fordítani tekintetünket.
A 21. század első évtizedében a magyarság történetében eddig sohasem látott lelki, erkölcsi, gazdasági és társadalmi válság és romlás robbant be mindennapjainkba. Huszonnégy órás együttlétünk vélhetően világossá tette a testvérek számára Isten különleges szeretetét, annak jelentőségét, hogy nem magányosan, hanem közösségben élhetnek. A böjt lila színével bevont előadói asztal, Krisztus keresztje, a kereszt körül elhelyezett tizenkét mécses is az esti áhítat egyik legfőbb gondolatát szimbolizálta: bár sokfelől, sokféle gonddal és örömmel jöttünk Révfülöpre, de ha körbevesszük a keresztfát, ha Krisztust szívünk-lelkünk középpontjába állítjuk, a megmetszett fa kizöldül, az erős gyökérzet új ágakat, hajtásokat fejleszt.
E zöldre, az ágakra, levelekre nagy szükség van, egyre többen és többen kell, hogy megérezzék e közösség átható erejét. Az ágak, a zöld lomb árnyat ad a tűző napsütésben, a fa védelmet nyújt azoknak, akik ezt igénylik.
A Nagyné Szeker Éva péntek esti áhítatában felvetett kérdések folytatódtak szombat reggel Illés Dávid református lelkipásztor, esperes előadásában. Valamennyi résztvevő – laikusok, lelkészek – számára égető kérdés a gyülekezet megújulása. Megfáradtunk, sokszor úgy érezzük, hogy megöregedtünk. Fogyunk. Rákoskeresztúrt sem kerülte el a magyar társadalom egyetlen feszítő gondja sem, csökkent társadalmi beágyazottságunk, kevesebbek számára ünnepnap a vasárnap, nehezebb megszólítani az ifjúságot, s közben talán sohasem volt ekkora szükség a gyülekezet szolgálatára, sohasem volt ennyire időszerű az evangélium.
Sokak számára a „katedrális istentisztelet”, a hagyományos alkalmak nem sokat jelentenek, itt nincs lehetőség a visszacsatolásra, nem hitelesek a lelkészek bizonyságtételei – sorolta fel a számunkra kedvezőtlen tendenciák okait református lelkész előadónk. Az újfajta csoportmunka teremti meg sokak számára a minden emberi teremtmény számára oly lényeges közösséget. E közösségek megelevenítenek, az élet minden nehézsége mellett erőt adnak. Akkor töltik be feladatukat, ha Isten dicsérete énekekben, versekben a közösség napi gyakorlatává válik, az ima, igeolvasás, igemagyarázat, a bizonyságtétel, Isten munkásságának felismerése, az erről való tanúságtétel a közösségi lét alapelemévé lesz. E közösség lesz képes a misszióra, közömbös embertársaink megszólítására, segítségére, szolgálatára.
Dr. Székely András közgazdász, demográfus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa Egészség, lelkiállapot, vallásosság címmel tartott előadást a Kopp Mária professzorral végzett közös kutatásaik anyagából. A magyar orvosképzés fellegvárában működő intézet már több évtizede vizsgálja a társadalomban végbemenő gazdasági, társadalmi folyamatok és a magyarság testi-lelki állapota, egészsége közötti összefüggéseket, kölcsönhatásokat. Hazánk halálozási statisztikáit tanulmányozva megállapítást nyert, hogy leghamarabb a kiégett, céltalan embertársaink távoznak el közülünk, holott a mai egészségügyi viszonyok mellett hatvanöt esztendősnél fiatalabban – a tudomány mai állása szerint – nem kellene meghalnunk.
Általános tendenciaként jelentkezik, hogy a vallásosság nő a világban, ugyanakkor a „templomba járás” jelentősen csökken, s a közösséget elhagyók magukat a „maguk módján vallásos”-ként jelölik meg. A hallgatóság számára meglepetésként szolgált, hogy az istenhívők tovább élnek, hitük egészségügyi szempontból mintegy védőfaktort jelent, míg a haláloki statisztikákban a korai elhalálozásban a maguk módján vallásosak csoportjában kimagasló a halálozási arány.
Az ember fejlődésének során nyolcvan-százhúsz személyes kapcsolat létesítésére, „kezelésére” képes. A hagyományos közösségek felbomlása kikezdi az egyre elmagányosodó ember egészségét. Bár a város forgatagában naponta akár ezer emberrel is kapcsolatba kerülhetünk, de minél közelebb kerülünk egymáshoz fizikailag, annál személytelenebb, felszínesebb lesz az embert emberrel összekötő közösségi háló. E háló leggyakrabban elpattan. Az elmagányosodás „enyhítésére” virtuális kapcsolatokat épít ki a média. És nagy a fogadóképesség mindennapjaink ópiumára. E kapcsolatok gyümölcse az Isaura felszabadítására a tévénézők által összegyűjtött pénz vagy annak az írott sajtóban való taglalása, hogy a populáris televíziós széria egyik szereplője valóban terhes-e a sorozatban, vagy sem…
Székely András nemcsak részese, de kiváló szakembere is az ismertetett kutatási témakörnek. Az elhangzottak meggyőzték a hallgatóságot arról is, hogy rendkívül kiváló előadó – a másfél órás előadást még egyórás beszélgetés követte.
Diagnózis és terápia – ez harmadik csendesnapunk summázata. A terápia nem más, mint Krisztus követése megújult formában. Az életre vezető, nyolcvan-százhúsz fős közösségek megteremtése és éltetése. E közösségeknek szolgálniuk kell a gyülekezetet, s ha a megmetszett fa kizöldül, e közösségnek szolgálniuk kell lakó- és helyi közösségükben, így lesznek a misszió részeivé.
A csendesnap részvevői meghallgathatták Eszlényi Ákos másodlelkész áhítatát, Zászkaliczky Pál presbiter előadással, zenei programmal emlékezett meg Georg Friedrich Händel halálának kétszázötvenedik évfordulójáról, ezenkívül gyülekezetünk csoportja megtekinthette a helytörténeti gyűjteményt Miklós Tamásnak, Révfülöp polgármesterének a vezetésével. Hafenscher Károly, az oktatási központ igazgatója és az intézmény munkatársai különleges szeretettel vették körül a rákoskeresztúriakat. A résztvevők már kinyilvánították szándékukat: ha Isten engedi, az Úr 2010. esztendejét is Révfülöpön szeretnék megkezdeni.
Dr. Léránt István
::Nyomtatható változat::
|