Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A ta­vasz­vá­rás fé­nyei, a tél meg­tört szür­ke­sé­ge, az éle­dő ter­mé­szet ere­je fo­gad­ta a Rá­kos­ke­reszt­úri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség elöl­já­ró­it, gyü­le­ke­ze­ti cso­port­ja­i­nak tag­ja­it, lel­ké­sze­it Rév­fü­lö­pön, az Or­dass La­jos Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban. Pres­bi­te­re­ink, gyü­le­ke­ze­ti mun­ká­sa­ink, Is­ten igé­jét szí­vük­ben for­ga­tó test­vé­re­ink már har­ma­dik al­ka­lom­mal jöt­tek össze egy­há­zunk egyik lel­ki köz­pont­já­ban. 2007-ben és 2008-ban ja­nu­ár­ban, eb­ben az esz­ten­dő­ben már­ci­us kö­ze­pén hagy­tuk ott a bu­da­pes­ti hét­köz­na­po­kat. Pén­te­ken még a sok meg­ol­dat­lan fel­adat, hát­ra­ha­gyott gond ül­te meg szí­vün­ket. Az el­csen­de­se­dés, a nyu­ga­lom, Is­ten igé­je, a meg­úju­ló ter­mé­szet ere­je és szép­sé­ge, a ze­ne, a tu­do­má­nyos vi­lág ered­mé­nyei erőt ad­tak az új kez­de­tek­re, a cse­lek­vés­re, az öröm­re.

A rend­sze­res ki­rán­du­lá­sok, uta­zá­sok mel­lett gyü­le­ke­ze­tünk­ben ha­gyo­mánnyá vált a rév­fü­lö­pi év­kez­det. A meg­hí­vott elő­adók, a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­nak elő­adá­sai, a kö­vet­ke­ző esz­ten­dő ter­ve­i­nek meg­be­szé­lé­se és is­mer­te­té­se, a Mák­vi­rág bo­ro­zó bor­kós­to­ló prog­ram­jai, az együtt­lét örö­me, a pan­non táj gyö­nyö­rű­sé­ge, a be­szél­ge­té­sek, a sé­ták fon­to­sak 2007 óta a rá­kos­ke­reszt­úri gyü­le­ke­zet min­den­nap­ja­i­ban.

1. je­len­tős gyü­le­ke­zet­tör­té­ne­ti dá­tum is: har­minc­ki­lenc esz­ten­dei szol­gá­lat után nyug­díj­ba vo­nult Kó­sa Lász­ló lel­kész, szep­tem­ber­től Nagy­né Sze­ker Éva vet­te át Bu­da­pest egyik leg­je­len­tő­sebb evan­gé­li­kus kö­zös­sé­gé­nek lel­ki ve­ze­tői tisz­tét. Lel­kész­vál­tás al­kal­má­val min­den eset­ben hang­sú­lyo­san ve­tő­dik fel a fo­lya­ma­tos­ság és a meg­úju­lás kér­dé­se. Jó volt lát­ni gyü­le­ke­ze­té­ben a nyu­gal­ma­zott lel­készt és fe­le­sé­gét, és kü­lö­nö­sen jó volt Is­ten igé­jé­nek se­gít­sé­gé­vel a jö­vő fe­lé for­dí­ta­ni te­kin­te­tün­ket.

A 21. szá­zad el­ső év­ti­ze­dé­ben a ma­gyar­ság tör­té­ne­té­ben ed­dig so­ha­sem lá­tott lel­ki, er­köl­csi, gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi vál­ság és rom­lás rob­bant be min­den­nap­ja­ink­ba. Hu­szon­négy órás együtt­lé­tünk vél­he­tő­en vi­lá­gos­sá tet­te a test­vé­rek szá­má­ra Is­ten kü­lön­le­ges sze­re­te­tét, an­nak je­len­tő­sé­gét, hogy nem ma­gá­nyo­san, ha­nem kö­zös­ség­ben él­het­nek. A böjt li­la szí­né­vel be­vont elő­adói asz­tal, Krisz­tus ke­reszt­je, a ke­reszt kö­rül el­he­lye­zett ti­zen­két mé­cses is az es­ti áhí­tat egyik leg­főbb gon­do­la­tát szim­bo­li­zál­ta: bár sok­fe­lől, sok­fé­le gond­dal és öröm­mel jöt­tünk Rév­fü­löp­re, de ha kör­be­vesszük a ke­reszt­fát, ha Krisz­tust szí­vünk-lel­künk kö­zép­pont­já­ba ál­lít­juk, a meg­met­szett fa ki­zöl­dül, az erős gyö­kér­zet új ága­kat, haj­tá­so­kat fej­leszt.

E zöld­re, az ágak­ra, le­ve­lek­re nagy szük­ség van, egy­re töb­ben és töb­ben kell, hogy meg­érez­zék e kö­zös­ség át­ha­tó ere­jét. Az ágak, a zöld lomb ár­nyat ad a tű­ző nap­sü­tés­ben, a fa vé­del­met nyújt azok­nak, akik ezt igény­lik.

A Nagy­né Sze­ker Éva pén­tek es­ti áhí­ta­tá­ban fel­ve­tett kér­dé­sek foly­ta­tód­tak szom­bat reg­gel Il­lés Dá­vid re­for­má­tus lel­ki­pász­tor, es­pe­res elő­adá­sá­ban. Va­la­mennyi részt­ve­vő – la­i­ku­sok, lel­ké­szek – szá­má­ra ége­tő kér­dés a gyü­le­ke­zet meg­úju­lá­sa. Meg­fá­rad­tunk, sok­szor úgy érez­zük, hogy meg­öre­ged­tünk. Fo­gyunk. Rá­kos­ke­reszt­úrt sem ke­rül­te el a ma­gyar tár­sa­da­lom egyet­len fe­szí­tő gond­ja sem, csök­kent tár­sa­dal­mi be­ágya­zott­sá­gunk, ke­ve­seb­bek szá­má­ra ün­nep­nap a va­sár­nap, ne­he­zebb meg­szó­lí­ta­ni az if­jú­sá­got, s köz­ben ta­lán so­ha­sem volt ek­ko­ra szük­ség a gyü­le­ke­zet szol­gá­la­tá­ra, so­ha­sem volt ennyi­re idő­sze­rű az evan­gé­li­um.

So­kak szá­má­ra a „ka­ted­rá­lis is­ten­tisz­te­let”, a ha­gyo­má­nyos al­kal­mak nem so­kat je­len­te­nek, itt nincs le­he­tő­ség a vissza­csa­to­lás­ra, nem hi­te­le­sek a lel­ké­szek bi­zony­ság­té­te­lei – so­rol­ta fel a szá­munk­ra ked­ve­zőt­len ten­den­ci­ák oka­it re­for­má­tus lel­kész elő­adónk. Az új­faj­ta cso­port­mun­ka te­rem­ti meg so­kak szá­má­ra a min­den em­be­ri te­remt­mény szá­má­ra oly lé­nye­ges kö­zös­sé­get. E kö­zös­sé­gek meg­ele­ve­ní­te­nek, az élet min­den ne­héz­sé­ge mel­lett erőt ad­nak. Ak­kor töl­tik be fel­ada­tu­kat, ha Is­ten di­csé­re­te éne­kek­ben, ver­sek­ben a kö­zös­ség na­pi gya­kor­la­tá­vá vá­lik, az ima, ige­ol­va­sás, ige­ma­gya­rá­zat, a bi­zony­ság­té­tel, Is­ten mun­kás­sá­gá­nak fel­is­me­ré­se, az er­ről va­ló ta­nú­ság­té­tel a kö­zös­sé­gi lét alap­ele­mé­vé lesz. E kö­zös­ség lesz ké­pes a misszi­ó­ra, kö­zöm­bös em­ber­tár­sa­ink meg­szó­lí­tá­sá­ra, se­gít­sé­gé­re, szol­gá­la­tá­ra.

Dr. Szé­kely And­rás köz­gaz­dász, de­mog­rá­fus, a Sem­mel­weis Egye­tem Ma­ga­tar­tás­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek mun­ka­tár­sa Egész­ség, lel­ki­ál­la­pot, val­lá­sos­ság cím­mel tar­tott elő­adást a Kopp Má­ria pro­fesszor­ral vég­zett kö­zös ku­ta­tá­sa­ik anya­gá­ból. A ma­gyar or­vos­kép­zés fel­leg­vá­rá­ban mű­kö­dő in­té­zet már több év­ti­ze­de vizs­gál­ja a tár­sa­da­lom­ban vég­be­me­nő gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tok és a ma­gyar­ság tes­ti-lel­ki ál­la­po­ta, egész­sé­ge kö­zöt­ti össze­füg­gé­se­ket, köl­csön­ha­tá­so­kat. Ha­zánk ha­lá­lo­zá­si sta­tisz­ti­ká­it ta­nul­má­nyoz­va meg­ál­la­pí­tást nyert, hogy leg­ha­ma­rabb a ki­égett, cél­ta­lan em­ber­tár­sa­ink tá­voz­nak el kö­zü­lünk, hol­ott a mai egész­ség­ügyi vi­szo­nyok mel­lett hat­van­öt esz­ten­dős­nél fi­a­ta­lab­ban – a tu­do­mány mai ál­lá­sa sze­rint – nem kel­le­ne meg­hal­nunk.

Ál­ta­lá­nos ten­den­ci­a­ként je­lent­ke­zik, hogy a val­lá­sos­ság nő a vi­lág­ban, ugyan­ak­kor a „temp­lom­ba já­rás” je­len­tő­sen csök­ken, s a kö­zös­sé­get el­ha­gyók ma­gu­kat a „ma­guk mód­ján val­lá­sos”-ként je­lö­lik meg. A hall­ga­tó­ság szá­má­ra meg­le­pe­tés­ként szol­gált, hogy az is­ten­hí­vők to­vább él­nek, hi­tük egész­ség­ügyi szem­pont­ból mint­egy vé­dő­fak­tort je­lent, míg a ha­lá­lo­ki sta­tisz­ti­kák­ban a ko­rai el­ha­lá­lo­zás­ban a ma­guk mód­ján val­lá­so­sak cso­port­já­ban ki­ma­gas­ló a ha­lá­lo­zá­si arány.

Az em­ber fej­lő­dé­sé­nek so­rán nyolc­van-száz­húsz sze­mé­lyes kap­cso­lat lé­te­sí­té­sé­re, „ke­ze­lé­sé­re” ké­pes. A ha­gyo­má­nyos kö­zös­sé­gek fel­bom­lá­sa ki­kez­di az egy­re el­ma­gá­nyo­so­dó em­ber egész­sé­gét. Bár a vá­ros for­ga­ta­gá­ban na­pon­ta akár ezer em­ber­rel is kap­cso­lat­ba ke­rül­he­tünk, de mi­nél kö­ze­lebb ke­rü­lünk egy­más­hoz fi­zi­ka­i­lag, an­nál sze­mély­te­le­nebb, fel­szí­ne­sebb lesz az em­bert em­ber­rel össze­kö­tő kö­zös­sé­gi há­ló. E há­ló leg­gyak­rab­ban el­pat­tan. Az el­ma­gá­nyo­so­dás „eny­hí­té­sé­re” vir­tu­á­lis kap­cso­la­to­kat épít ki a mé­dia. És nagy a fo­ga­dó­ké­pes­ség min­den­nap­ja­ink ópi­u­má­ra. E kap­cso­la­tok gyü­möl­cse az Isa­u­ra fel­sza­ba­dí­tá­sá­ra a té­vé­né­zők ál­tal össze­gyűj­tött pénz vagy an­nak az írott saj­tó­ban va­ló tag­la­lá­sa, hogy a po­pu­lá­ris te­le­ví­zi­ós szé­ria egyik sze­rep­lő­je va­ló­ban ter­hes-e a so­ro­zat­ban, vagy sem…

Székely András nem­csak ré­sze­se, de ki­vá­ló szak­em­be­re is az is­mer­te­tett ku­ta­tá­si té­ma­kör­nek. Az el­hang­zot­tak meg­győz­ték a hall­ga­tó­sá­got ar­ról is, hogy rend­kí­vül ki­vá­ló elő­adó – a más­fél órás elő­adást még egy­órás be­szél­ge­tés kö­vet­te.

Di­ag­nó­zis és te­rá­pia – ez har­ma­dik csen­des­na­punk sum­má­za­ta. A te­rá­pia nem más, mint Krisz­tus kö­ve­té­se meg­újult for­má­ban. Az élet­re ve­ze­tő, nyolc­van-száz­húsz fős kö­zös­sé­gek meg­te­rem­té­se és él­te­té­se. E kö­zös­sé­gek­nek szol­gál­ni­uk kell a gyü­le­ke­ze­tet, s ha a meg­met­szett fa ki­zöl­dül, e kö­zös­ség­nek szol­gál­ni­uk kell la­kó- és he­lyi kö­zös­sé­gük­ben, így lesz­nek a misszió ré­sze­i­vé.

A csen­des­nap rész­ve­vői meg­hall­gat­hat­ták Esz­lé­nyi Ákos má­sod­lel­kész áhí­ta­tát, Zász­ka­licz­ky Pál pres­bi­ter elő­adás­sal, ze­nei prog­ram­mal em­lé­ke­zett meg Ge­org Fried­rich Hän­del ha­lá­lá­nak két­száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­já­ról, ezen­kí­vül gyü­le­ke­ze­tünk cso­port­ja meg­te­kint­het­te a hely­tör­té­ne­ti gyűj­te­ményt Mik­lós Ta­más­nak, Rév­fü­löp pol­gár­mes­te­ré­nek a ve­ze­té­sé­vel. Ha­fen­scher Ká­roly, az ok­ta­tá­si köz­pont igaz­ga­tó­ja és az in­téz­mény mun­ka­tár­sai kü­lön­le­ges sze­re­tet­tel vet­ték kö­rül a rá­kos­ke­reszt­úri­a­kat. A részt­ve­vők már ki­nyil­vá­ní­tot­ták szán­dé­ku­kat: ha Is­ten en­ge­di, az Úr 2010. esz­ten­de­jét is Rév­fü­lö­pön sze­ret­nék meg­kez­de­ni.

Dr. Lér­ánt Ist­ván

::Nyomtatható változat::