Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem (EHE) jú­ni­us 19-én, pén­te­ken dél­után zár­ta 2008/2009-es tan­évét – a ha­gyo­má­nyok­nak meg­fe­le­lő­en – a bu­da­pest-zug­lói evan­gé­li­kus temp­lom­ban. A tan­év­zá­ró is­ten­tisz­te­let és ün­ne­pi ülés a há­la­adás és az út­ra in­dí­tás je­gyé­ben telt.

Az is­ten­tisz­te­le­ten dr. Orosz Gá­bor Vik­tor egye­te­mi lel­kész az 51. zsol­tár 14. ver­se alap­ján hir­det­te Is­ten igé­jét: „Add meg új­ra üd­vös­sé­ged örö­mét, erő­síts meg a kész­sé­ges lel­kü­let­ben!” Ige­hir­de­té­sé­ben azo­kat a gon­do­la­to­kat idéz­te meg, ame­lyek az „Öröm van ná­lad, még ha bú­bá­nat” kez­de­tű éne­ket (364.) ének­lő gyü­le­ke­zet egyes tag­ja­i­nak fe­jé­ben meg­fo­gal­ma­zód­hat­tak. Szólt az el­ső pa­dok egyi­ké­ben ülő fi­a­tal­em­ber­ről, aki ar­ra gon­dolt, hogy kül­ső és bel­ső hí­vá­sok­nak en­ge­del­mes­ke­dünk, és va­la­mi­kor azt ta­nul­ta, hogy ez la­ti­nul „vo­ca­tio in­ter­na” és „vo­ca­tio ex­ter­na”. De most már in­kább a va­ká­ció in­ter­na és va­ká­ció ex­ter­na kez­dőd­het­ne, hi­szen itt a nyár, a bel­ső és a kül­ső pi­he­nés sza­bad­sá­ga. „Ki kel­le­ne már pi­hen­ni ma­gam­ból sok min­dent…” – tű­nődött.

Be­szélt ar­ról az igehirdető, aki a temp­lom hát­só pad­já­ban a sza­bad­ság mi­ben­lé­té­ről szőtt magasztos gon­do­latokat. „Ho­gyan őriz­het­ném meg bel­­ső bé­ké­met?” – töprengett. Odá­ig ju­tott, hogy ha a jó mel­lett kö­te­le­zi el ma­gát, ak­kor sza­bad­dá vá­lik a szél­ső­sé­gek­től. És hogy bel­ső bé­ké­jét, a bé­ke bel­ső te­rét sen­ki sem ve­he­ti el tő­le, mert azt aján­dék­ba kap­ta egy­kor…

Volt, aki­nek fel­vil­lant egy kép: egy fi­a­tal­em­ber áll egy fe­hér vá­szon előtt, alat­ta a fel­irat: a jö­vő tá­gas és ra­gyo­gó. Az­tán a fe­hér vá­szon meg­telt ké­pek­kel, ez egy szí­nes vi­tor­la­vá­szon­ra em­lé­kez­tet­te, amely­be be­le­ka­pott a szél, és a ha­jót a ki­kö­tő fe­lé re­pí­tet­te, mi­köz­ben a par­ton már so­kan stran­dol­tak, me­le­ged­tek a nap fé­nyé­ben. Örö­möt ér­zett…

Ige­hir­de­té­sét az egye­te­mi lel­kész így zár­ta: „Igen, a gyü­le­ke­zet együtt pré­di­kált, mi­köz­ben Is­ten sze­re­tet­tel­jes ke­gyel­mé­ben osz­toz­tak. Ész­re­vet­ték, hogy a Szent­lé­lek ih­le­ti gon­do­la­ta­i­kat, lé­pés­ről lé­pés­re. Fel­tűnt ne­kik, hogy a mo­soly és a há­la, az üd­vös­ség el­ső zsen­gé­je­ként, a nagy egész­be von­ja őket, kö­zö­sen. Mi­köz­ben el­kezd­ték az ének utol­só so­rát éne­kel­ni: Itt és a menny­ben. Hal­le­lu­ja!”

A li­tur­gi­á­ban az egye­tem ének­ka­ra (Wulf­né dr. Kincz­ler Zsu­zsan­na ve­ze­té­sé­vel) és li­tur­gi­kus ének sze­mi­ná­ri­u­ma (dr. Fin­ta Ger­gely ve­ze­té­sé­vel) vett részt, va­la­mint Jo­hann Gyu­la mű­kö­dött köz­re har­so­nán.

A tan­év­zá­ró is­ten­tisz­te­letet ün­ne­pi ülés kö­vet­te. Dr. Csep­re­gi Zol­tán rek­tor be­szé­dé­ben a húsz év­vel ez­előtt tör­tént ese­mé­nye­ket ele­ve­ní­tet­te fel, hang­sú­lyoz­va a két év­ti­zed alatt vég­be­ment fej­lő­dést.

Ezek után a so­kak ál­tal várt pil­la­nat, a dip­lo­ma­át­adás kö­vet­ke­zett. Nap­pa­li ta­go­za­ton ha­tan sze­rez­tek teo­ló­gus-lel­kész sza­kos ok­le­ve­let, egye­te­mi szin­tű hit­ta­ná­ri ok­le­ve­let pe­dig hár­man. A nyír­egy­há­zi ki­he­lye­zett ta­go­zat fő­is­ko­lai szin­tű hit­ta­nár sza­kán ok­le­ve­let öten, míg a si­ke­res zá­ró­vizs­gá­ról szó­ló iga­zo­lást he­ten ve­het­tek át.

A tanévzáró keretében kapták meg az arra érdemesek doktori, illet­ve habilitációs oklevelüket. Dr. Reuss And­rás pro­fesszor szá­molt be a le­foly­ta­tott el­já­rá­sok­ról, majd új dok­to­ra­ink: Gerő­fi Gyu­lá­né Bre­bovsz­ky Éva, Ha­fen­scher Ká­roly, Ko­dá­csy-Si­mon Esz­ter és Lack­ner Pál lau­dá­ci­ói hangzottak el, és a dok­to­ri fo­ga­da­lom­té­tel kö­vet­ke­zett. Ha­bi­li­tá­ci­ós ok­le­ve­let vett át dr. Fe­ke­te Ká­roly, a Deb­re­ce­ni Re­for­má­tus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem do­cen­se.

Az ün­ne­pi ülés a ju­bi­lán­sok kö­szön­té­sé­vel és ok­le­ve­le­ik át­adá­sá­val foly­ta­tó­dott. Arany­ok­le­ve­let kap­tak az 1959-ben vég­zet­tek: D. dr. Har­ma­ti Bé­la, La­bos­sa Lász­ló, Zász­ka­licz­ky Pál és Bár­dossy Ti­bor. Gyé­mánt­ok­le­vél­ben a hat­van éve vég­zet­tek ré­sze­sül­tek: Bre­bovsz­ky Gyu­la, Sza­kál Ár­pád, va­la­mint Ve­tő Bé­la. Vas­ok­le­ve­let ka­pott a hat­van­öt éve vég­zett Tar­já­ni Gyu­la. Pla­ti­na­ok­le­vél át­adá­sá­ra min­den bi­zonnyal most ke­rült elő­ször sor az egye­tem tör­té­ne­té­ben, ezt az 1934-ben vég­zett Ta­kács Já­nos kap­ta. A ju­bi­lán­sok ne­vé­ben La­bos­sa Lász­ló mon­dott szív­hez szó­ló be­szé­det.

Az idei Só­lyom Je­nő-dí­jat dr. Sza­bó La­jos rek­tor­he­lyet­te­stől vette át Reuss András, az EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportjának ve­zetője az Eszmecsere című könyv­sorozat szerkesztőinek ne­vé­ben.

Csep­re­gi Zol­tán rek­tor ki­hir­det­te az egye­te­mi lel­kész vá­lasz­tá­sá­ról ho­zott sze­ná­tu­si dön­tést. En­nek ér­tel­mé­ben Zsí­ros And­rás lett a hit­tu­do­má­nyi egye­tem új lel­ké­sze. Orosz Gá­bor Vik­tor, aki két éven át meg­bí­zott egye­te­mi lel­kész­ként te­vé­keny­ke­dett, a rend­sze­res teo­ló­gi­ai tan­szék ad­junk­tu­sa­ként foly­tat­ja to­vább mun­ká­ját.

A rek­tor be­je­len­tet­te, hogy Reuss And­rás a kö­vet­ke­ző tan­év­től pro­fes­sor eme­ri­tus­ként ta­nít to­vább, il­let­ve meg­kö­szön­te a pro­fesszor húsz­éves mun­ká­ját. El­mond­ta, hogy a sze­ná­tus to­váb­bi há­rom év­re meg­hosszab­bí­tot­ta dr. Cser­há­ti Sán­dor pro­fes­sor eme­ri­tu­si meg­bí­zá­sát.

A tan­év­zá­ró­ról és az ün­ne­pi ülés­ről a Du­na Tv fel­vé­telt ké­szí­tett, amely jú­ni­us 28-án 10 órá­tól ke­rül adás­ba.

Ve­res An­di

::Nyomtatható változat::