evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Nagy öröm­mel ol­vas­tam Frenkl Ró­bert cik­két az Evan­gé­li­kus Élet jú­ni­us 7-i szá­má­ban. Jól­eső ér­zés­sel lát­tam, hogy az egy­ház is vissza­em­lé­ke­zik a húsz év­vel ez­előtt tör­tént ese­mé­nyek­re. Szo­mo­rú­an ta­pasz­tal­tam azon­ban, hogy a vissza­em­lé­ke­zés egy­ol­da­lú, csak az egy­ház mű­kö­dé­sé­ről tesz em­lí­tést.

Húsz év még nem tör­té­nel­mi táv­lat, így az élő sze­mé­lyek ta­pasz­ta­la­ta­i­kat még el tud­ják mon­da­ni. A le­gen­dák­nak min­dig van va­la­mi va­lós tar­tal­muk, ezért hogy a le­gen­da ne csak vir­tu­á­lis le­gyen, a té­nyek szé­le­sebb kö­rű köz­re­adá­sá­val a va­ló­sá­got kell vissza­ad­ni, meg­kö­ze­lí­te­ni.

A har­minc­hét évi kény­szer­szü­net utá­ni, 1989. szep­tem­be­ri új­ra­in­dí­tást sok min­den előz­te meg. 1984 ok­tó­be­ré­ben – a po­li­ti­kai rend­szer gyen­gü­lé­se­kor – a fa­so­ri öreg­di­á­kok ha­gyo­mány­őr­ző egye­sü­le­tet ala­pí­tot­tak a Ha­za­fi­as Nép­front ke­re­tén be­lül. Elő­adá­sok vol­tak min­den hó­nap utol­só pén­te­kén az is­ko­lá­ról, a volt ta­ná­rok­ról, ne­ve­sebb volt di­á­kok tar­tot­tak elő­adást élet­út­juk­ról és élet­ta­pasz­ta­la­ta­ik­ról. Az is­ko­la vissza­ál­lí­tá­sá­ról azon­ban nem volt sza­bad be­szél­ni.

A ha­gyo­mány­őr­zés­nek egy­re na­gyobb ha­zai és kül­föl­di vissz­hang­ja tá­madt, és a ma­gyar ér­tel­mi­ség kezd­te egy­re job­ban tá­mo­gat­ni azt a gon­do­la­tot, hogy ezt a nem­ze­ti ér­té­ket (a hí­res fa­so­ri gim­ná­zi­u­mot) fel kel­le­ne élesz­te­ni, az is­ko­lát új­já kel­le­ne ala­kí­ta­ni. Kül­föl­dön en­nek han­got adott Wig­ner Je­nő No­bel-dí­jas fi­zi­kus és Bogsch Ár­pád, az ENSZ Szel­le­mi Tu­laj­don Vi­lág­szer­ve­ze­té­nek (WI­PO, OM­PI) a ve­zér­igaz­ga­tó­ja – mind­ket­tő fa­so­ri di­ák volt.

Itt­hon a par­la­ment­ben Pet­ri Gá­bor, Cse­lő­tei Lász­ló rek­to­rok – volt fa­so­ri di­á­kok – és Szent­ágot­hai Já­nos, aka­dé­mi­ku­sok tá­mo­ga­tá­sá­val (Ba­logh Já­nos öko­ló­gus, Ko­vács Ist­ván fi­zi­kus) fel­erő­sö­dött az a hang, hogy a fa­so­ri gim­ná­zi­um ala­kul­jon új­ra. Ezt az ele­mi erő­vel fel­tö­rő igényt mint­egy öt­ven (volt di­ák) egye­te­mi ta­nár és más ve­ze­tő ér­tel­mi­sé­gi­ek min­den fó­ru­mon tá­mo­gat­ták. Tény­ként azt is meg kell em­lí­te­ni, hogy az ügyet pár­tol­ta Kö­peczi Bé­la, majd Gla­tz Fe­renc ok­ta­tá­si mi­nisz­ter is.

Az er­köl­csi se­gít­sé­gen kí­vül anya­gi se­gít­ség is ér­ke­zett. Meg­ala­kult a Gen­fi Fa­so­ri Öreg­di­á­kok Egye­sü­le­te, amely je­len­tős anya­gi tá­mo­ga­tást biz­to­sí­tott, és a kül­föl­di egy­há­zak hat­ha­tós ado­má­nya mel­lett itt­hon is meg­in­dult a pénz­ügyi tá­mo­ga­tás. Saj­nos er­ről az öt­éves el­ké­szí­tői mun­ká­ról, a ha­tal­mas ér­tel­mi­sé­gi tá­mo­ga­tás­ról szin­te egy szó sem esik a vissza­em­lé­ke­ző cikk­ben.

Az egy­ház – mint Frenkl Ró­bert ír­ja – „elő­ször me­re­ven el­uta­sí­tot­ta, majd a gor­ba­cso­vi po­li­ti­ka je­gyé­ben tár­gya­lá­si alap­nak fo­gad­ta el” az is­ko­la új­já­ala­kí­tá­sá­nak ira­tát. A kül­föl­di anya­gi se­gít­sé­gek meg­ér­ke­zé­se után mond­ta ki, hogy tá­mo­gat­ja az is­ko­la új­já­élesz­té­sét. Hogy mennyi­re nem volt hit és ki­tö­rő lel­ke­se­dés eb­ben a kér­dés­ben, le­gyen sza­bad az ak­kor reg­ná­ló püs­pök ez év­ben meg­je­lent vissza­em­lé­ke­zé­sé­ből idéz­nem: „…be kell val­la­nom, hogy két­sé­gek kö­zött ígér­tem meg, igye­kez­ni fo­gok a ké­rés­nek ele­get ten­ni, de ek­kor még nem bíz­tam a si­ker­ben (…) szék­fog­la­ló be­szé­dem­ben a Fa­sor kér­dé­sét nem em­lí­tet­tem.”

Mi, fa­so­ri öreg­di­á­kok kez­det­től fog­va bíz­tunk a si­ker­ben, és a több­éves ha­tal­mas elő­ké­szí­tő mun­ka után – amely Gya­pay Gá­bor ké­sőb­bi igaz­ga­tó és a mel­let­te mű­kö­dő Vi­tá­lis György fő­tit­kár ér­de­me – le­gen­dás lel­ke­se­dés­sel vet­tük, hogy a rend­szer­vál­to­zás ered­mé­nye­ként vagy előz­mé­nye­ként 1989 szep­tem­be­ré­ben az al­ma ma­te­rünk mű­kö­dött.

Eze­ket a té­nye­ket nem sza­bad el­hall­gat­ni, sőt büsz­ké­nek kell ar­ra len­nünk, hogy az egy­há­zi is­ko­lák kö­zül el­ső­ként a fa­so­ri gim­ná­zi­um kezd­te meg mű­kö­dé­sét az or­szág­ban, és mo­dell­ként szol­gált a ké­sőb­bi egy­há­zi is­ko­lák vissza­ál­lí­tá­sá­hoz. Le­tet­tük az alap­kö­vet, az el­ső kö­vet, amely azt ered­mé­nyez­te, hogy ma már ti­zen­egy evan­gé­li­kus kö­zép­is­ko­la és mint­egy száz egy­há­zi gim­ná­zi­um mű­kö­dik ha­zánk­ban.

Er­re büsz­kék va­gyunk, és kö­szö­net­tel tar­to­zunk azok­nak, akik már nem ér­het­ték meg ezt a húsz­éves szép ün­ne­pet, amely mind az egy­ház­nak, mind a gim­ná­zi­um­nak di­cső­ség.

Dr. Lip­tay György, a Bu­da­pes­ti (Fa­so­ri) Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um Volt Nö­ven­dé­ke­i­nek Egye­sü­le­te el­nö­ke

::Nyomtatható változat::