Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az alábbi össze­fog­la­ló Ma­li­na Já­nos ze­ne­tör­té­nésszel, a Ma­gyar Haydn Tár­sa­ság el­nö­ké­vel (képünkön) a mis­kol­ci nem­zet­kö­zi ope­ra­fesz­ti­vá­lon ké­szí­tett in­ter­jú alap­ján író­dott.

Jel­ké­pes­nek is mond­ha­tó, hogy Haydn el­ső fenn­ma­radt, tizenhét éves ko­rá­ban kom­po­nált mű­ve, a Mis­sa Bre­vis és az utol­só, tel­je­sen be­fe­je­zett mű­ve, a Har­mo­ni­en­mes­se is egy­ház­ze­nei al­ko­tá­s. Köz­is­mert, hogy a hí­res ze­ne­szer­ző mé­lyen hí­vő em­ber volt, kéz­ira­ta­it az „In no­mi­ne Do­mi­ni” fel­aján­lás­sal kezd­te, s a „Fi­ne laus Deo” zár­szó­val fe­jez­te be.

Haydn li­tur­gi­kus ze­né­jé­ben el­ső­sor­ban a mi­sék do­mi­nál­nak, me­lyek­ből a szer­ző egy tu­cat­nyit ha­gyott az utó­kor­ra. Ezek el­ső fe­lét még Bécs­ben, il­let­ve az Es­ter­há­zy csa­lád szol­gá­la­tá­ban, Kis­mar­ton­ban ír­ta. A töb­bi opus már ké­sői al­ko­tói kor­sza­kát di­csé­ri, a ze­ne­tör­té­né­szek a Haydn-szim­fó­ni­ák foly­ta­tá­sát lát­ják ben­nük.

Az 1766-ban kom­po­nált Sta­bat Ma­ter a mes­ter egyik leg­mar­kán­sabb mun­ká­ja. Ez a da­rab – be nem ­val­lot­tan – a hí­res Per­go­le­si-al­ko­tás pa­ra­frá­zi­sa. A két mű a szö­veg té­te­lek­re va­ló fel­osz­tá­sá­ban és az emo­ci­o­ná­lis tar­ta­lom­ban va­ló­ban sok ha­son­ló­sá­got mu­tat.

Ugyan­eb­ben az év­ben a szer­ző a Mis­sa Cel­len­sis­szel (Cä­cili­en­mes­se) gaz­da­gít­ja élet­mű­vét. A több mint egy­órás Maria­zel­li mi­se messze a leg­hosszabb li­tur­gi­kus da­rab­ja; az am­bi­ci­ó­zus Haydn ez­zel az érett al­ko­tás­sal kí­ván­ta ezen a te­rü­le­ten is de­monst­rál­ni kom­pe­ten­ci­á­ját.

A Sta­bat Ma­te­ren és a mi­sé­ken kí­vül a ze­ne­tu­do­mány más­fél tu­cat rö­vi­debb egy­há­zi kom­po­zí­ci­ót (Ave Re­gi­na, Sal­ve Re­gi­na, Te De­um) is szá­mon tart. Ezek ja­va­részt ko­rai mun­kái, de már sok köz­tük az érett al­ko­tás. Ide so­rol­ha­tó a g-moll Sal­ve Re­gi­na, amely mély­sé­gé­vel és ér­zel­mi hő­fo­ká­val ra­gad­ja meg a hall­ga­tót.

El le­het azon gon­dol­koz­ni, hogy Haydn ora­tó­ri­u­mai egy­há­zi vagy vi­lá­gi mű­vek-e. Az olasz ora­tó­ri­u­mi ha­gyo­má­nyo­kat kö­ve­tő Tó­bi­ás ha­za­té­ré­se ószö­vet­sé­gi té­má­jú ugyan, de li­tur­gi­kus ze­né­nek sem­mi­kép­pen sem te­kint­he­tő. Egyik leg­is­mer­tebb mű­vé­ben, Az év­sza­kok­ban is felfedezhető pan­te­is­ta szem­lé­le­t, Is­ten is meg­je­le­nik ben­ne, de ez alap­ve­tő­en vi­lá­gi zsá­ner­da­rab. A te­rem­tést a ze­ne­tör­té­né­szek – Hän­del Mes­si­á­sá­val együtt – tel­je­sen ön­tör­vé­nyű, egy­há­zi ka­te­gó­ri­ák­ba nem so­rol­ha­tó, val­lá­sos té­má­jú, de vi­lá­gi kom­po­zí­ci­ó­nak tart­ják.

Az egy­há­zi és a vi­lá­gi ze­ne mezs­gyé­jén mo­zog A Meg­vál­tó hét sza­va a ke­reszt­fán. Azért is ku­ri­ó­zum, mert há­rom va­ri­á­ci­ó­ban ké­szült.

A dél-spa­nyol­or­szá­gi Ca­diz vá­ro­sá­nak ne­ve­ze­tes­sé­ge a bar­lang­temp­lom; e szen­tély­be, a nagy­he­ti el­mél­ke­dés köz­ze­né­jé­nek szán­ta a mes­ter. A mű ugyan me­di­ta­tív, de tisz­tán hang­sze­res ze­ne. A szer­ze­mény si­ke­re nyo­mán Haydn el­ké­szí­tet­te vo­nós­né­gyes vál­to­za­tát, az ora­tó­ri­um tör­té­ne­te vi­szont en­nél jó­val bo­nyo­lul­tabb. Egy pas­sa­ui hí­vét, bi­zo­nyos Jo­seph Fri­ebert­het meg­ra­gad­ta a ze­ne va­rá­zsa, és a hang­sze­res al­ko­tást kó­rus­mű­vé dol­goz­ta át. En­nek hí­re el­ju­tott Haydn­hoz is, aki szak­sze­rű­en ké­szí­tet­te el a mű ma is hall­ha­tó vég­le­ges vál­to­za­tát.

Jo­seph Haydn élet­mű­ve szin­te fel­be­csül­he­tet­len. Meg­ren­de­lő­i­től ál­ta­lá­ban vi­lá­gi mun­kák­ra ka­pott meg­bí­zást, de hí­vő em­ber­ként nagy fi­gyel­met for­dí­tott az egy­há­zi ze­né­re, így sok mű­vé­ben a vi­lá­gi té­má­kat is gyak­ran össze­kap­csol­ta a hit­tel.

Csermák Zoltán

::Nyomtatható változat::