A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A re­for­má­ció ünnepének „elő­nap­ján”, ok­tó­ber 30-án ad­ták át az Ok­ta­tá­si és Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­um 1997-ben ala­pí­tott egy­há­zi dí­ját, a Ká­ro­li Gás­pár-dí­ja­kat. A bu­da­pes­ti Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um­ban meg­tar­tott ün­nep­sé­gen idén Er­dé­lyi Gé­za, a Szlo­vá­ki­ai Re­for­má­tus Ke­resz­tyén Egy­ház nyu­gal­ma­zott püs­pö­ke, teo­ló­gus, mű­vé­szet­tör­té­nész; Pós­fay György evan­gé­li­kus lel­kész, teo­ló­gus, a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség gen­fi köz­pont­já­nak volt mun­ka­tár­sa, el­is­mert Lu­ther-ku­ta­tó; va­la­mint Son­ne­vend Im­ré­né Lacz­ko­vits Emő­ke nép­rajz­ku­ta­tó, nyu­gal­ma­zott fő­mu­zeo­ló­gus, a veszp­ré­mi Ba­ko­nyi Mú­ze­um (ma Lacz­kó De­zső Mú­ze­um) volt mun­ka­tár­sa ve­het­te át az el­is­me­rést Csep­re­gi And­rás­tól, a kul­tu­rá­lis tár­ca egy­há­zi kap­cso­la­to­kért fe­le­lős tit­kár­sá­gá­nak ve­ze­tő­jé­től.

Csepregi András Kö­szön­tője a Ká­ro­li Gás­pár-díj át­adá­sa­kor

A Ká­ro­li Gás­pár-dí­jat év­ről év­re ok­tó­ber vé­gén, a re­for­má­ció ün­ne­pé­nek kö­ze­lé­ben ad­juk át. Az idő­zí­tés tu­da­tos: a díj szak­mai ku­ra­tó­ri­u­ma azo­kat az élet­mű­ve­ket ke­re­si, ame­lyek a lu­the­ri és a kál­vi­ni örök­ség ma­gyar­or­szá­gi ha­tá­sá­nak je­gyé­ben fo­gan­tak, en­nek az örök­ség­nek a meg­ér­té­se, el­mé­lyí­té­se, al­kal­ma­zá­sa és ter­jesz­té­se so­rán épül­tek fel.

A díj olyan tu­do­má­nyos és em­be­ri tel­je­sít­mé­nye­ket he­lyez ref­lek­tor­fény­be, ame­lyek a ti­zen­ha­to­dik szá­za­di re­for­má­ció teo­ló­gi­ai és kul­tu­rá­lis tar­tal­má­nak ál­lan­dó­sá­ga­it és vál­to­zá­sa­it mu­tat­ják fel, se­gít­ve ben­nün­ket, a kor­tár­sa­kat ab­ban, hogy a ti­zen­ha­to­dik szá­za­di kez­de­tek­hez a ma­gunk vi­szo­nyát is meg­ha­tá­roz­has­suk.

A díj oda­íté­lé­se ré­vén a ti­zen­ha­to­dik szá­za­di bib­lia­for­dí­tó, Ká­ro­li Gás­pár ne­ve és a ki­tün­te­tet­tek ne­ve most össze fog kap­cso­lód­ni. Ez az össze­kap­cso­ló­dás el­ső lá­tás­ra le­het csu­pán jel­ké­pes, szim­bo­li­kus. De le­het konk­ré­tabb és jó­val tar­tal­ma­sabb azok szá­má­ra, akik a ki­tün­te­tés nyo­mán fo­ko­zott fi­gye­lem­mel for­dul­nak a dí­ja­zot­tak élet­mű­ve fe­lé, hogy fel­ku­tas­sák ben­ne a re­for­má­to­ri ál­lan­dót és az ab­ból ki­sar­ja­dó vál­to­zó­kat. Így le­het a mai ün­nep a lel­ki-szel­le­mi gaz­da­go­dás for­rá­sa, re­mé­lem, mi­nél töb­bünk szá­má­ra.

A re­for­má­to­ri ál­lan­dó és vál­to­zó kér­dé­se kü­lön­ben igen ne­héz prob­lé­má­kat vet fel, ame­lyek tá­vol­ról sem csu­pán el­mé­le­ti­ek, ha­nem na­gyon is élet­kö­ze­li­ek, hús­ba vá­gó­ak. A na­pok­ban egy fi­a­tal ko­lozs­vá­ri re­for­má­tus teo­ló­gus köny­vét ol­va­som, ame­lyet a te­o­dí­cea prob­lé­má­já­ról írt, ar­ról, ho­gyan gon­dol­kod­ha­tunk Is­ten­ről, Is­ten sze­re­te­té­ről, ami­kor szem­be­ke­rü­lünk a go­nosszal, kö­zös­sé­günk, sze­ret­te­ink vagy akár a ma­gunk éle­té­ben. A vér­be­li teo­ló­gus, aki a könyv ere­de­ti anya­gát a Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem Hit­tu­do­má­nyi Ka­rán dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ként véd­te meg öt év­vel ez­előtt, ter­mé­sze­te­sen azt a kér­dést is fel­te­szi, hogy mai ta­pasz­ta­la­ta­ink­kal szem­be­sül­ve mennyi­re tart­hat­juk ér­vé­nyes­nek ko­ráb­bi teo­ló­gu­sok, akár Lu­ther, Kál­vin vagy Ká­ro­li Gás­pár vá­la­sza­it.

Er­re a kér­dés­re egy hosszú vá­lasz sem le­het tel­jes és min­den rész­le­tet ki­me­rí­tő, de egy na­gyon rö­vid vá­lasz­ban ele­gen­dő le­het ar­ra utal­ni, hogy ők ma­guk is küsz­köd­tek ez­zel, s nem gon­dol­ták, hogy van ke­rek és le­zárt vá­la­szuk. Gon­dol­junk ar­ra, aho­gyan Lu­ther gyak­ran ámu­lat­tal tel­ve meg-meg­állt az el-el­rej­tőz­kö­dő Is­ten előtt, vagy Kál­vin szin­te a kor­társ ra­ci­o­na­li­tá­sá­val be­szélt az is­ten­is­me­ret és az ön­is­me­ret köl­csö­nös, egy­mást is meg­ter­mé­ke­nyí­tő kap­cso­la­tá­ról. Mind­ket­ten a ke­re­sés szen­ve­dé­lyé­ben él­tek, és ezt a szen­ve­dé­lyü­ket is ránk hagy­ták.

Eb­ben az órá­ban vi­szont még a szen­ve­dé­lyes ke­re­sést is fel­füg­geszt­het­jük, hogy át­ad­juk ma­gun­kat an­nak az ün­nep­nek, ame­lyet ki­tün­te­tés­re ja­va­solt test­vé­re­ink­nek kö­szön­he­tünk. Kü­lön ér­ték­nek tar­tom, hogy kö­zü­lük ket­ten olyan élet­mű­vel aján­dé­koz­tak meg ben­nün­ket, ame­lyek Lu­ther és Kál­vin ma­gyar­or­szá­gi örök­sé­gét Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in túl, de fél­re­ért­he­tet­le­nül a ma­gyar­ság kö­zös­sé­gén be­lül és – a re­for­má­ció egy­há­za­i­nak nem­zet­kö­zi kö­zös­sé­ge mel­lett – hang­sú­lyo­san a ma­gyar­ság ja­vá­ra is ápol­ták.

Kö­szön­jük mind­hár­muk­nak, amit ér­tünk tet­tek, kö­szön­jük a szak­mai ku­ra­tó­ri­um­nak, hogy idén ők hár­man ve­he­tik át a Ká­ro­li Gás­pár-dí­jat!

::Nyomtatható változat::