Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 45
- Itthon sem minden szürke
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Itthon sem minden szürke
Koppenhágára figyel a világ – 4. rész
Annyi vészjósló cikket írtam már az EvÉletbe! Félek, hogy így lesz ezután is, de elhatároztam, hogy – történjék bármi – ma egy jó példáról számolok be. Nem kellett eldugott falvakban keresgélnem, hiszen az ország legnagyobb lakóházáról van szó. Talán már sokan hallottak is róla.
Aki az óbudai evangélikus templomtól elindul a Flórián üzletközpont felé, néhány méter után megláthatja a „faluháznak” nevezett, iszonyatos méretű panelépületet. Az is biztosan emlékszik az épületre, aki – ha nem is a templomba menet – járt már az Árpád hídon. Mikor Pestről haladunk Buda felé, a híd közepétől kezdve egy épület eltakarja a Hármashatár-hegyet. Ez a faluház! 315 méter hosszú és 10 emelet magas. 15 lépcsőházában 886 lakás van, a becslések szerint háromezren laknak benne. Annyian, mint egy nagyobb faluban, ezért nevezik faluháznak. Magyarországon körülbelül kétmillió ember él panellakásban, ezért sokak számára fontos lehet, ami Óbuda közepén, a Szőlő utca 72-ben történik.
Pozitív példáról írok ugyan, ám ez nem jelenti azt, hogy az előzményeket is dicsérem. Ahhoz, hogy létrejöjjön Magyarország 788 ezer panellakása, sokfelé nagy pusztítást kellett véghezvinni. A régi Óbuda is szinte semmivé lett, mielőtt 1970-ben a faluházat felépítették. A hajógyári és textilgyári munkások egy része így is örült a világos, ötven négyzetméteres lakásoknak. Az 1985-ig tartó óbudai lakótelep-építéseknek köszönhetően ma Budapest III. kerületében a lakók kétharmada panelban él. De most nem a városrész átalakulását akarom elemezni.
Ma az épületnek már csak a Flórián felőli száz métere olyan csúnya szürke, mint régen, a templom felé eső, több mint kétszáz méter hosszú és huszonöt méter magas homlokzat a zöld és a kék különböző árnyalataiban játszik. A helyzet napról napra javul, hiszen a tervek szerint év végére a faluház-mintaprojekt befejeződik. És persze többről van szó, mint a színek játékáról.
Az épület energetikai szempontból a panelházakra mindenhol jellemző állapotban volt. Az energia ára 70-ben még nem sokat számított, fűtöttek rendesen, a lakók – ha melegük volt – télen is nyitva tartották az ablakokat. A szigetelésre sem sok gondot fordítottak. Az azért nem volt szokványos, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem kísérletének keretében tizenöt lépcsőházban tizenegyféle fűtési rendszert alakítottak ki, hogy ki tudják választani a legmegfelelőbbet.
Az alapvető változások 2003-ban a teljes fűtéskorszerűsítéssel kezdődtek, mikor a lakásokat hideg- és melegvíz-mérővel is felszerelték, hogy így biztosítsák a fogyasztásnak megfelelő elszámolást. Azután Óbuda–Békásmegyer önkormányzata 2005-ben csatlakozott az Európai Unió Staccato projektjéhez, melynek lényege egy energiatakarékossági mintaprojekt megvalósítása. A tények ugyanis azt mutatják, hogy ma Európában az üvegházhatású gázok kibocsátásában – és így a globális felmelegedésben – óriási része van az épületek energiafelhasználásának. Ha rossz a falak hőszigetelése, nem zárnak jól a nyílászárók, akkor rengeteg szén-dioxidot engedünk a légkörbe – teljesen fölöslegesen. Márpedig az újonnan csatlakozott országokban bőven vannak energiapazarló panelrengetegek.
A mostani projektben Óbuda mellett Amszterdam és Szófia egy-egy önkormányzata vesz részt. Amszterdamban – mert bármilyen furcsa, ott is vannak panelek – sok külvárosi panelházat be kellett vonni a programba, Óbudának a nyolcszáz fölötti lakásszám produkálásához egyetlen házra volt szüksége.
A faluház korszerűsítése három részből áll. 2180 ablakból 1800-at kicserélnek jól szigetelő műanyag ablakokra. Azért csak ennyit, mert szocialista lakótelepet építeni egyszerűbb, mint demokratikus felújítást szervezni. Aki már korábban kicserélte az ablakát, vagy most sem akarja, azt nem kötelezhetik. Az egész ház tíz centiméter vastag szigetelést kap, a tetejére pedig ezerötszáz négyzetméter napkollektort szerelnek fel, amely márciustól október közepéig a melegvíz-ellátást biztosítja.
A több mint 1,1 milliárdos költségen az állam, az önkormányzat, az Európai Unió és a lakók osztoznak. Az utóbbiak az összköltség huszonhét százalékát fizetik, de úgy, hogy az átlagosan háromezer forintos hiteltörlesztés fizetését csak akkor kell megkezdeniük, mikor a fűtésszámlán ennél már jóval nagyobb a megtakarítás. A felújítást a lakók több mint nyolcvan százaléka támogatta, ez feltétele volt annak, hogy elkezdődhessen a munka.
Ha hosszú távra tekintünk előre, azt mondhatjuk, hogy a felújításon mindenki nyer. Az Energiaklub aktívan részt vesz az akció népszerűsítésében. A civil szervezet hangsúlyozza: nem az a kérdés, hogy szénerőművet vagy atomerőművet építsünk-e. Egyikre sincs szükség, és ha jó az ország energiapolitikája, akkor földgázból is jóval kevesebbet kell vásárolnunk. Tisztán gazdasági szempontból is sokkal jobb üzlet az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javítása. A környezeti szempontokról nem is beszélve! Háromezer faluházlakó most a külső segítségnek köszönhetően kiveheti a részét az éghajlatváltozás lassításából. Reméljük, hogy máshol is lesz folytatás.
Gadó György Pál
::Nyomtatható változat::
|