Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 45
- Így képzelnénk Rákóczival – egy világi szervezet a reformáció ünnepén
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Így képzelnénk Rákóczival – egy világi szervezet a reformáció ünnepén
A Rákóczi Szövetség kiemelten közhasznú kulturális egyesület, amely a nagy fejedelem szellemi hagyatékának gondozására, a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásra és mindenfajta magyar hagyomány ápolására szerveződött.
- óta Pápán is működik helyi szervezete, amelyben kezdettől fogva jelentős szerepet játszanak a „guruló továbbképzések”, a honismereti kirándulások a Kárpát-medencében. Ez a kicsi, de mindig gyarapodó tagozat országjárásai közepette akaratlanul is ökumenikus közösséggé formálódott. Székhelye is egyházi intézmény, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma.
A túrák célpontjai gyakran templomok, egyházi intézmények vagy hozzájuk kötődő személyek. A tagok valamennyi felekezet értékei, hagyományai iránt érdeklődnek, és bár a szervezők soha nem tették kötelezővé, minden kiránduló részt szokott venni a rövid ökumenikus áhítatokon. Vagy azért tartottunk ilyet, mert vasárnap is úton voltunk, vagy mert egy épület puszta megtekintését kevésnek éreztük.
Bárhol jártunk, katolikus tagjaink saját templomukba lépve spontán módon Szent István-himnuszokat kezdtek énekelni, így az idén ezeréves gyulafehérvári székesegyházban is. Hajdúdorogon bejelentkeztünk egy görög katolikus nagymisére, amely mindannyiunk számára ismeretlen világot jelentett. Rimaszombatban a református egyház és gimnázium vendégei voltunk. Az evangélikus Mikszáth Kálmánnak nemcsak a közismert emlékhelyeit kerestük fel, hanem a nagykürtösi templomot is, ahol az írót megkeresztelték. Jó alkalom volt ez arra is, hogy „Tranosciust” énekeljünk. Még sok más helyen is betöltötte a templomot a lelkes társaság hangja. Rákóczi szellemi öröksége ezt is jelenti: a felekezetek békéjét és összefogását.
Az idei őszi kirándulásunk időpontját a tihanyi apátság perjele, Korzenszky Richárd jelölte ki. Sok elfoglaltsága közepette éppen október 31-én tudott minket fogadni. Így alakult, hogy most először a reformáció megünneplése is feladatunk lett.
A Tihanyi-félsziget szépségeiről dr. Schweighoffer Ernőné, biológia–kémia szakos középiskolai tanár és túravezető tartott nekünk színvonalas előadást egy kisebb túra keretében. Az erdei sétának volt vallási vonatkozása is: megcsodálhattuk a középkori Kijevből jött ortodox szerzetesek barlanglakásainak maradványait. A sokszínű őszi természet adta a keretet a sokféle kulturális és közösségi programhoz.
Perjel úr az apátság tetőterében emlékezetes előadást tartott arról, hogy mire neveljük gyermekeinket: boldogságra vagy boldogulásra; életre vagy életrevalóságra? Lehet-e a globalizmus korában értékeket őrizni? Hol a helye, és mi a dolga az embernek a világban? S mit érdemes nekünk, gyermekeket nevelőknek elsősorban szem előtt tartanunk? Csak a szeretet gyógyít és visz előbbre, és sok a szeretetre váró, sérült fiatal. És ember.
Richárd atya néhány perc közös éneklésre is kész volt. Rákóczi Ferenc bús énekével kezdtük, majd különböző felekezetek himnuszaival folytattuk. Az apátságban és templomában, ahol I. András, harmadik királyunk nyugszik, kitűnő idegenvezető, Bolláné Mária testvér kalauzolt minket.
Jártunk azonban kevésbé ismert műemlék templomban is. Tihanyban a reformátusoknak is van egy kicsi, de nagyon is élő, százfős közössége. Istentiszteleteiket a hajdani artikuláris helyen tartják, amely egy fehér harangláb mögötti telken rejtőzik. Itt tartottuk reformációi áhítatunkat a malomsoki evangélikus lelkész vezetésével. A tihanyi református közösség történetével Körmendi Alpár ismertetett meg minket, aki egyházában jelentős funkciókat tölt be, de nekünk mint a tihanyi gyülekezet tagja beszélt az övéiről nagy szeretettel.
Utunk ezután Mencshelyre vezetett, az evangélikusokhoz. Németh Szabolcs lelkész fogadta a csoportot, és megismertetett minket a gyülekezet középkori templomával, múltjával, jelenével. Gyertyák fénye mellett megkoszorúztuk a templomkertben álló gályarabemlékművet, de előtte elbeszélgettünk az 1674-es eseményekről és az egész magyarságot érintő történelmi hátterükről.
Más célja is volt jövetelünknek. Úgy emlékeztünk meg a százhatvan éve véget ért szabadságharcról, hogy a parókia falán koszorút helyeztünk el Kossuth Mencshelyen bujdosó két fiának emléktáblájánál.
A nap végén a vacsora helyszínén, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban ifj. Hafenscher Károly lelkész, igazgató fogadott minket. Úgy mutatta be intézményét, mint ahol Jézus tanítványai gyülekeznek, akár istentiszteletre, akár kötetlenebb együttlétre. Itt is, de a többi régi épület és emlékmű – így a tihanyi Trianon-kálvária – történetét hallva is szembesültünk azzal, hogy a huszadik század milyen sok megpróbáltatást hozott a kereszténység számára. És a jövőn gondolkodtunk.
Bár minél több fiatal tanulná meg, s még inkább érezné át egyháza és hazája történetét, hogy jövőképe lehessen!
Goór Judit (Malomsok)
::Nyomtatható változat::
|