evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

A Rá­kó­czi Szö­vet­ség ki­emel­ten köz­hasz­nú kul­tu­rá­lis egye­sü­let, amely a nagy fe­je­de­lem szel­le­mi ha­gya­té­ká­nak gon­do­zá­sá­ra, a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok­kal va­ló kap­cso­lat­tar­tás­ra és min­den­faj­ta ma­gyar ha­gyo­mány ápo­lá­sá­ra szer­ve­ző­dött.

1. óta Pá­pán is mű­kö­dik he­lyi szer­ve­ze­te, amely­ben kez­det­től fog­va je­len­tős sze­re­pet ját­sza­nak a „gu­ru­ló to­vább­kép­zé­sek”, a hon­is­me­re­ti ki­rán­du­lá­sok a Kár­pát-me­den­cé­ben. Ez a ki­csi, de min­dig gya­ra­po­dó ta­go­zat or­szág­já­rá­sai kö­ze­pet­te aka­rat­la­nul is öku­me­ni­kus kö­zös­ség­gé for­má­ló­dott. Szék­he­lye is egy­há­zi in­téz­mény, a Pá­pai Re­for­má­tus Kol­lé­gi­um Gim­ná­zi­u­ma.

A tú­rák cél­pont­jai gyak­ran temp­lo­mok, egy­há­zi in­téz­mé­nyek vagy hoz­zá­juk kö­tő­dő sze­mé­lyek. A ta­gok va­la­mennyi fe­le­ke­zet ér­té­kei, ha­gyo­má­nyai iránt ér­dek­lőd­nek, és bár a szer­ve­zők so­ha nem tet­ték kö­te­le­ző­vé, min­den ki­rán­du­ló részt szo­kott ven­ni a rö­vid öku­me­ni­kus áhí­ta­to­kon. Vagy azért tar­tot­tunk ilyet, mert va­sár­nap is úton vol­tunk, vagy mert egy épü­let pusz­ta meg­te­kin­té­sét ke­vés­nek érez­tük.

Bár­hol jár­tunk, ka­to­li­kus tag­ja­ink sa­ját temp­lo­muk­ba lép­ve spon­tán mó­don Szent Ist­ván-him­nu­szo­kat kezd­tek éne­kel­ni, így az idén ezer­éves gyu­la­fe­hér­vá­ri szé­kes­egy­ház­ban is. Haj­dú­do­ro­gon be­je­lent­kez­tünk egy gö­rög ka­to­li­kus nagy­mi­sé­re, amely mind­annyi­unk szá­má­ra is­me­ret­len vi­lá­got je­len­tett. Ri­ma­szom­bat­ban a re­for­má­tus egy­ház és gim­ná­zi­um ven­dé­gei vol­tunk. Az evan­gé­li­kus Mik­száth Kál­mán­nak nem­csak a köz­is­mert em­lék­he­lye­it ke­res­tük fel, ha­nem a nagy­kür­tö­si temp­lo­mot is, ahol az írót meg­ke­resz­tel­ték. Jó al­ka­lom volt ez ar­ra is, hogy „Tra­nos­ci­ust” éne­kel­jünk. Még sok más he­lyen is be­töl­töt­te a temp­lo­mot a lel­kes tár­sa­ság hang­ja. Rá­kó­czi szel­le­mi örök­sé­ge ezt is je­len­ti: a fe­le­ke­ze­tek bé­ké­jét és össze­fo­gá­sát.

Az idei őszi ki­rán­du­lá­sunk idő­pont­ját a ti­ha­nyi apát­ság per­je­le, Kor­zensz­ky Ri­chárd je­löl­te ki. Sok el­fog­lalt­sá­ga kö­ze­pet­te ép­pen ok­tó­ber 31-én tu­dott min­ket fo­gad­ni. Így ala­kult, hogy most elő­ször a re­for­má­ció meg­ün­nep­lé­se is fel­ada­tunk lett.

A Ti­ha­nyi-fél­szi­get szép­sé­ge­i­ről dr. Sch­weig­hof­fer Er­nő­né, bio­ló­gia–ké­mia sza­kos kö­zép­is­ko­lai ta­nár és tú­ra­ve­ze­tő tar­tott ne­künk szín­vo­na­las elő­adást egy ki­sebb tú­ra ke­re­té­ben. Az er­dei sé­tá­nak volt val­lá­si vo­nat­ko­zá­sa is: meg­cso­dál­hat­tuk a kö­zép­ko­ri Ki­jev­ből jött or­to­dox szer­ze­te­sek bar­lang­la­ká­sa­i­nak ma­rad­vá­nya­it. A sok­szí­nű őszi ter­mé­szet ad­ta a ke­re­tet a sok­fé­le kul­tu­rá­lis és kö­zös­sé­gi prog­ram­hoz.

Per­jel úr az apát­ság te­tő­te­ré­ben em­lé­ke­ze­tes elő­adást tar­tott ar­ról, hogy mi­re ne­vel­jük gyer­me­ke­in­ket: bol­dog­ság­ra vagy bol­do­gu­lás­ra; élet­re vagy élet­re­va­ló­ság­ra? Le­het-e a glo­ba­liz­mus ko­rá­ban ér­té­ke­ket őriz­ni? Hol a he­lye, és mi a dol­ga az em­ber­nek a vi­lág­ban? S mit ér­de­mes ne­künk, gyer­me­ke­ket ne­ve­lők­nek el­ső­sor­ban szem előtt tar­ta­nunk? Csak a sze­re­tet gyó­gyít és visz előbb­re, és sok a sze­re­tet­re vá­ró, sé­rült fi­a­tal. És em­ber.

Ri­chárd atya né­hány perc kö­zös ének­lés­re is kész volt. Rá­kó­czi Fe­renc bús éne­ké­vel kezd­tük, majd kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tek him­nu­sza­i­val foly­tat­tuk. Az apát­ság­ban és temp­lo­má­ban, ahol I. And­rás, har­ma­dik ki­rá­lyunk nyug­szik, ki­tű­nő ide­gen­ve­ze­tő, Bol­lá­né Má­ria test­vér ka­la­u­zolt min­ket.

Jár­tunk azon­ban ke­vés­bé is­mert mű­em­lék temp­lom­ban is. Ti­hany­ban a re­for­má­tu­sok­nak is van egy ki­csi, de na­gyon is élő, száz­fős kö­zös­sé­ge. Is­ten­tisz­te­le­te­i­ket a haj­da­ni ar­ti­ku­lá­ris he­lyen tart­ják, amely egy fe­hér ha­rang­láb mö­göt­ti tel­ken rej­tő­zik. Itt tar­tot­tuk re­for­má­ci­ói áhí­ta­tun­kat a ma­lom­so­ki evan­gé­li­kus lel­kész ve­ze­té­sé­vel. A ti­ha­nyi re­for­má­tus kö­zös­ség tör­té­ne­té­vel Kör­men­di Al­pár is­mer­te­tett meg min­ket, aki egy­há­zá­ban je­len­tős funk­ci­ó­kat tölt be, de ne­künk mint a ti­ha­nyi gyü­le­ke­zet tag­ja be­szélt az övé­i­ről nagy sze­re­tet­tel.

Utunk ez­után Mencs­hely­re ve­ze­tett, az evan­gé­li­ku­sok­hoz. Né­meth Sza­bolcs lel­kész fo­gad­ta a cso­por­tot, és meg­is­mer­te­tett min­ket a gyü­le­ke­zet kö­zép­ko­ri temp­lo­má­val, múlt­já­val, je­le­né­vel. Gyer­tyák fé­nye mel­lett meg­ko­szo­rúz­tuk a temp­lom­kert­ben ál­ló gá­lya­rab­em­lék­mű­vet, de előt­te el­be­szél­get­tünk az 1674-es ese­mé­nyek­ről és az egész ma­gyar­sá­got érin­tő tör­té­nel­mi hát­te­rük­ről.

Más cél­ja is volt jö­ve­te­lünk­nek. Úgy em­lé­kez­tünk meg a száz­hat­van éve vé­get ért sza­bad­ság­harc­ról, hogy a pa­ró­kia fa­lán ko­szo­rút he­lyez­tünk el Kos­suth Mencs­he­lyen buj­do­só két fi­á­nak em­lék­táb­lá­já­nál.

A nap vé­gén a va­cso­ra hely­szí­nén, a rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban ifj. Ha­fen­scher Ká­roly lel­kész, igaz­ga­tó fo­ga­dott min­ket. Úgy mu­tat­ta be in­téz­mé­nyét, mint ahol Jé­zus ta­nít­vá­nyai gyü­le­kez­nek, akár is­ten­tisz­te­let­re, akár kö­tet­le­nebb együtt­lét­re. Itt is, de a töb­bi ré­gi épü­let és em­lék­mű – így a ti­ha­nyi Tri­a­non-kál­vá­ria – tör­té­ne­tét hall­va is szem­be­sül­tünk az­zal, hogy a hu­sza­dik szá­zad mi­lyen sok meg­pró­bál­ta­tást ho­zott a ke­resz­tény­ség szá­má­ra. És a jö­vőn gon­dol­kod­tunk.

Bár mi­nél több fi­a­tal ta­nul­ná meg, s még in­kább érez­né át egy­há­za és ha­zá­ja tör­té­ne­tét, hogy jö­vő­ké­pe le­hes­sen!

Go­ór Ju­dit (Ma­lom­sok)

::Nyomtatható változat::