Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 27
- Linkek és ingerek
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Linkek és ingerek
Az internet tette ismertté a hypertext fogalmát, amely lényegét tekintve olyan dokumentumokat jelent, amelyeket nem kell lineárisan olvasni, hanem a bennük lévő linkeknek köszönhetően ugrálni lehet az egyes tartalmi egységek között, sőt a világhálóra vetítve a különböző honlapok között is ez a működési mechanizmus érvényesül.
Az információ szervezésének ez a lehetősége szinte magával hozta azt az elvárást, hogy az on-line média híranyagait is el kell látni a háttérinformációkra mutató linkekkel. Így például egy „híres ember” említése esetén a vele foglalkozó Wikipédia-szócikkre vagy egy új elmélet bemutatásakor a pró és kontra érveket felvonultató oldalakra kell közvetlenül irányítani az olvasót.
Működését tekintve a linkek rendszere nagyon hasonlít a könyvekben használatos lábjegyzetekéhez, hiszen valójában ott is az történik, hogy az eredeti környezetből kiemelve plusz információkhoz lehet hozzájutni. És éppen a lábjegyzetekkel mutatott hasonlóság miatt érdekes megvizsgálni a linkek szerepét az internetes dokumentumokban. A legtöbb embert ugyanis zavarják a lábjegyzetek. Mivel megakasztják az olvasás menetét, nehezíthetik a megértés folyamatát, ugyanakkor ha kihagyja őket az olvasó, akkor állandó frusztráció éri, hogy valami fontosról esetleg lemaradt. Ilyen állapotban olvasni pedig szintén nem segíti elő a tartalom leghatékonyabb befogadását.
Újabban egyes kutatások eredményei éppen arra mutatnak, hogy bár linkeken keresztül gyorsan bővíthető a horizontális tudás, de az ismeretek mélyebb elsajátításának képessége ezzel párhuzamosan csökken. Egyesek egyenesen azt állítják, hogy ezáltal a rövid távú memória kapacitása is csökken.
Nyugodtan mondhatni, hogy az átlagos internetező a „Google-generáció” tagja: több területet átfogó, de jobbára felszínes ismeretei vannak – a részleteket tekintve már kevésbé van képben, viszont mindig magabiztosan használja az internetes keresőket. Bár a pszichológia hároméves kor körüli időpontra teszi azt a fázist, amikor egy kisgyermek agyának szerkezete teljesen kialakul, memóriánk megváltozott használatának hatására ez is módosulhat.
Hozzájárulhat ehhez az, hogy a webkettő révén folyamatos ingerek érik az agyat. Aki aktív Facebook- és Twitter-felhasználó, akár pár másodpercenként is kaphat új impulzusokat, amelyeket az agyának fel kell dolgoznia. Aki pedig emellett állandóan nyitva tartja e-mail postafiókját, folyamatosan chatel, esetleg RSS-olvasójában percre pontosan követi az új cikkeket, akár a teljes napját is ki tudja tölteni az őt érő információk megértésével és rendszerezésével. Ráadásul a függőség létrejötte orvosi indokokkal is magyarázható, ugyanis a folyamatos váltogatás az on-line felületek között és az ezekhez kapcsolódó interakciók mind a szervezet dopamintermelését serkentik, erről pedig idővel egyre nehezebb lesz lemondani.
Hosszú távon mindez mélyreható következményekkel jár, világunk alapvető működésére – az oktatási rendszerektől a mindennapos munka jellegéig – van befolyással.
Modern társadalmunk a javak szűkösségére épül. Azért nincsen mindenkinek Ferrarija vagy aranyból készített fürdőkádja, mert az erőforrások csak korlátozott mennyiségben lelhetők fel, így bárkinek nem állnak rendelkezésére. A mostani információdömping azonban pontosan ennek az ellentéte, ugyanis ebből a jószágból jelenleg jóval több keletkezik, mint amennyit el tudnánk fogyasztani. És éppen mi magunk váltunk a „szűk keresztmetszetté”, amelyen nem fér át az információmennyiség.
A kérdés, hogy vajon mindenki felszállna-e egy őrült sebességgel száguldó vonatra, amelyről nem lehet leszállni. Felkészültünk-e arra, hogy a közösségi internet alapjaiban változtathatja meg más emberekkel alkotott hálózatainkat? Egyáltalán fújhat-e a Szentlélek a wifin keresztül? A Szélrózsa találkozó péntek délutáni kisszínpados beszélgetésén (http://www.szelrozsatalalkozo.hu/?q=node/155) minden bizonnyal ezekről is szó lesz.
Nagy Bence
::Nyomtatható változat::
|