e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Az in­ter­net tet­te is­mert­té a hy­per­text fo­gal­mát, amely lé­nye­gét te­kint­ve olyan do­ku­men­tu­mo­kat je­lent, ame­lye­ket nem kell li­ne­á­ri­san ol­vas­ni, ha­nem a ben­nük lé­vő lin­kek­nek kö­szön­he­tő­en ug­rál­ni le­het az egyes tar­tal­mi egy­sé­gek kö­zött, sőt a vi­lág­há­ló­ra ve­tít­ve a kü­lön­bö­ző hon­la­pok kö­zött is ez a mű­kö­dé­si me­cha­niz­mus ér­vé­nye­sül.

Az in­for­má­ció szer­ve­zé­sé­nek ez a le­he­tő­sé­ge szin­te ma­gá­val hoz­ta azt az el­vá­rást, hogy az on-line mé­dia hír­anya­ga­it is el kell lát­ni a hát­tér­in­for­má­ci­ók­ra mu­ta­tó lin­kek­kel. Így pél­dá­ul egy „hí­res em­ber” em­lí­té­se ese­tén a ve­le fog­lal­ko­zó Wi­ki­pé­dia-szó­cikk­re vagy egy új el­mé­let be­mu­ta­tá­sa­kor a pró és kont­ra ér­ve­ket fel­vo­nul­ta­tó ol­da­lak­ra kell köz­vet­le­nül irá­nyí­ta­ni az ol­va­sót.

Mű­kö­dé­sét te­kint­ve a lin­kek rend­sze­re na­gyon ha­son­lít a köny­vek­ben hasz­ná­la­tos láb­jegy­ze­te­ké­hez, hi­szen va­ló­já­ban ott is az tör­té­nik, hogy az ere­de­ti kör­nye­zet­ből ki­emel­ve plusz in­for­má­ci­ók­hoz le­het hoz­zá­jut­ni. És ép­pen a láb­jegy­ze­tek­kel mu­ta­tott ha­son­ló­ság mi­att ér­de­kes meg­vizs­gál­ni a lin­kek sze­re­pét az in­ter­ne­tes do­ku­men­tu­mok­ban. A leg­több em­bert ugyan­is za­var­ják a láb­jegy­ze­tek. Mi­vel meg­akaszt­ják az ol­va­sás me­ne­tét, ne­he­zít­he­tik a meg­ér­tés fo­lya­ma­tát, ugyan­ak­kor ha ki­hagy­ja őket az ol­va­só, ak­kor ál­lan­dó fruszt­rá­ció éri, hogy va­la­mi fon­tos­ról eset­leg le­ma­radt. Ilyen ál­la­pot­ban ol­vas­ni pe­dig szin­tén nem se­gí­ti elő a tar­ta­lom leg­ha­té­ko­nyabb be­fo­ga­dá­sát.

Újab­ban egyes ku­ta­tá­sok ered­mé­nyei ép­pen ar­ra mu­tat­nak, hogy bár lin­ke­ken ke­resz­tül gyor­san bő­vít­he­tő a ho­ri­zon­tá­lis tu­dás, de az is­me­re­tek mé­lyebb el­sa­já­tí­tá­sá­nak ké­pes­sé­ge ez­zel pár­hu­za­mo­san csök­ken. Egye­sek egye­ne­sen azt ál­lít­ják, hogy ez­ál­tal a rö­vid tá­vú me­mó­ria ka­pa­ci­tá­sa is csök­ken.

Nyu­god­tan mond­hat­ni, hogy az át­la­gos in­ter­ne­te­ző a „Go­og­le-ge­ne­rá­ció” tag­ja: több te­rü­le­tet át­fo­gó, de job­bá­ra fel­szí­nes is­me­re­tei van­nak – a rész­le­te­ket te­kint­ve már ke­vés­bé van kép­ben, vi­szont min­dig ma­ga­biz­to­san hasz­nál­ja az in­ter­ne­tes ke­re­ső­ket. Bár a pszi­cho­ló­gia há­rom­éves kor kö­rü­li idő­pont­ra te­szi azt a fá­zist, ami­kor egy kis­gyer­mek agyá­nak szer­ke­ze­te tel­je­sen ki­ala­kul, me­mó­ri­ánk meg­vál­to­zott hasz­ná­la­tá­nak ha­tá­sá­ra ez is mó­do­sul­hat.

Hoz­zá­járulhat eh­hez az, hogy a web­ket­tő ré­vén fo­lya­ma­tos in­ge­rek érik az agyat. Aki ak­tív Fa­ce­book- és Twit­ter-fel­hasz­ná­ló, akár pár má­sod­per­cen­ként is kap­hat új im­pul­zu­so­kat, ame­lye­ket az agyá­nak fel kell dol­goz­nia. Aki pe­dig emel­lett ál­lan­dó­an nyit­va tart­ja e-mail pos­ta­fi­ók­ját, fo­lya­ma­to­san cha­tel, eset­leg RSS-ol­va­só­já­ban perc­re pon­to­san kö­ve­ti az új cik­ke­ket, akár a tel­jes nap­ját is ki tud­ja töl­te­ni az őt érő in­for­má­ci­ók meg­ér­té­sé­vel és rend­sze­re­zé­sé­vel. Rá­adá­sul a füg­gő­ség lét­re­jöt­te or­vo­si in­do­kok­kal is ma­gya­ráz­ha­tó, ugyan­is a fo­lya­ma­tos vál­to­ga­tás az on-line fe­lü­le­tek kö­zött és az ezek­hez kap­cso­ló­dó in­ter­ak­ci­ók mind a szer­ve­zet do­pa­min­ter­me­lé­sét ser­ken­tik, er­ről pe­dig idő­vel egy­re ne­he­zebb lesz le­mon­da­ni.

Hosszú tá­von mind­ez mély­re­ha­tó kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár, vi­lá­gunk alap­ve­tő mű­kö­dé­sé­re – az ok­ta­tá­si rend­sze­rek­től a min­den­na­pos mun­ka jel­le­gé­ig – van be­fo­lyás­sal.

Mo­dern tár­sa­dal­munk a ja­vak szű­kös­sé­gé­re épül. Azért nin­csen min­den­ki­nek Fer­ra­ri­ja vagy arany­ból ké­szí­tett für­dő­kád­ja, mert az erő­for­rá­sok csak kor­lá­to­zott mennyi­ség­ben lel­he­tők fel, így bár­ki­nek nem áll­nak ren­del­ke­zé­sé­re. A mos­ta­ni in­for­má­ció­döm­ping azon­ban pon­to­san en­nek az el­len­té­te, ugyan­is eb­ből a jó­szág­ból je­len­leg jó­val több ke­let­ke­zik, mint amennyit el tud­nánk fo­gyasz­ta­ni. És ép­pen mi ma­gunk vál­tunk a „szűk ke­reszt­met­szet­té”, ame­lyen nem fér át az in­for­má­ció­mennyi­ség.

A kér­dés, hogy va­jon min­den­ki fel­száll­na-e egy őrült se­bes­ség­gel szá­gul­dó vo­nat­ra, amely­ről nem le­het le­száll­ni. Fel­ké­szül­tünk-e ar­ra, hogy a kö­zös­sé­gi in­ter­net alap­ja­i­ban vál­toz­tat­hat­ja meg más em­be­rek­kel al­ko­tott há­ló­za­ta­in­kat? Egy­ál­ta­lán fúj­hat-e a Szent­lé­lek a wi­fin ke­resz­tül? A Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zó pén­tek dél­utá­ni kis­szín­pa­dos be­szél­ge­té­sén (http://www.szel­ro­zsa­tal­al­ko­zo.hu/?q=no­de/155) min­den bi­zonnyal ezek­ről is szó lesz.

Nagy Ben­ce

::Nyomtatható változat::