A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Nagy­sza­bá­sú, egész na­pos ren­dez­vény­so­ro­zat­tal em­lé­ke­zett meg a Győr-Mo­so­ni Egy­ház­me­gye te­rü­le­tén fek­vő Tár­nok­ré­ti ar­ról, hogy nyolc­száz év­vel ez­előtt em­lí­tet­ték elő­ször írá­sos for­má­ban a te­le­pü­lés ne­vét. A fa­lu egy­kor vi­rág­zó evan­gé­li­kus köz­ség volt. Az 1914-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint 527 la­ko­sa volt Tár­nok­ré­ti­nek, kö­zü­lük 513 volt evan­gé­li­kus. 1940-ben még en­nél is töb­ben, 540-en lak­tak a fa­lu­ban, szin­te csak evan­gé­li­ku­sok. Je­len­leg már csak 214-en lak­ják a köz­sé­get, kö­zülük a leg­utób­bi nép­szám­lá­lás al­kal­má­val 151-en val­lot­ták ma­gu­kat evan­gé­li­kus­nak. A nyolc­szá­za­dik év­for­du­ló mel­lett egy má­sik ju­bi­le­u­mot is ün­ne­pel­tek, még­pe­dig azt, hogy 225 éve épült fel a fa­lu evan­gé­li­kus temp­lo­ma. Az ün­nep­sé­gen a hely­bé­li­e­ken kí­vül na­gyon sok Tár­nok­ré­ti­ből el­szár­ma­zott ven­dég is részt vett.

Az el­múlt szom­ba­ton dél­előtt fel­har­sa­nó va­dász­kür­tök je­lez­ték a tár­nok­ré­ti­ek­nek, hogy meg­kez­dőd­tek a köz­ség fenn­ál­lá­sá­nak nyolc­szá­za­dik év­for­du­ló­ja tisz­te­le­té­re szer­ve­zett ren­dez­vé­nyek. A he­lyi va­dász­ház ud­va­rán emel­tek kop­ja­fát az 1946 óta mű­kö­dő Tó­kö­zi Va­dász­tár­sa­ság ala­pí­tó tag­ja­i­nak em­lé­ké­re, akik kö­zül már csak ket­ten van­nak élet­ben. Var­ga Lász­ló­nak, a va­dász­tár­sa­ság el­nö­ké­nek em­lé­ke­ző sza­vai után Tu­bán Jó­zsef csor­nai lel­kész ál­dot­ta meg a kop­ja­fát.

Ezt kö­ve­tő­en úr­va­cso­rás is­ten­tisz­te­let­re hív­ta az ün­nep­lő­ket a 225 éves temp­lom ha­rang­ja. Az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát Itt­zés Já­nos, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke vé­gez­te. A li­tur­gi­ai szol­gá­lat­ban Kiss Mik­lós, a Győr-Mo­so­ni Egy­ház­me­gye es­pe­re­se, Ko­há­ry Fe­renc lé­bé­nyi lel­kész és Tu­bán Jó­zsef vett részt. Itt­zés Já­nos Lk 19,37–40 alap­ján pré­di­kál­va ar­ra fi­gyel­mez­tet­te az ige­hall­ga­tó egy­ko­ri és mai tár­nok­ré­ti­e­ket, hogy a szí­vek­ben hit­ből, bé­kes­ség­ből, sze­re­tet­ből fa­ka­dó mi­nő­sé­gi for­ra­da­lom­nak kell meg­tör­tén­nie ah­hoz, hogy egy­más­ra fi­gyel­ve és vi­gyáz­va a le­han­go­ló sta­tisz­ti­kai fo­lya­mat el­le­né­re ki­bon­ta­koz­has­son a jö­vő.

Az is­ten­tisz­te­let­tel még nem ér­tek vé­get a ju­bi­le­u­mi ün­nep­ség ren­dez­vé­nyei, mert a né­pes gyü­le­ke­zet ez­után együtt vo­nult át a fa­lu köz­pont­já­ban fel­ál­lí­tott em­lék­fal­hoz, amely­re a fa­lu pe­csét­jét, egy Kő­rö­si Cso­ma Sán­dor-idé­ze­tet, va­la­mint a két vi­lág­há­bo­rú hő­si ha­lot­ta­i­nak ne­ve­it vés­ték fel. Jan­ko­vits Fe­renc­né pol­gár­mes­ter asszony kö­szön­töt­te a meg­je­len­te­ket, majd Iva­nics Fe­renc or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő le­lep­lez­te az em­lék­fa­lat, ame­lyet ez­után Kiss Mik­lós es­pe­res ál­dott meg.

Ez­után már fa­lu­nap­jel­le­get öl­töt­tek az ese­mé­nyek. A csor­nai evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ze­ne­ka­rá­nak, a Me­ta­mor­fó­zis­nak a hang­ver­se­nye mel­lett al­ter­na­tív prog­ra­mok kö­zül vá­lo­gat­hat­tak a részt­ve­vők. Nép­raj­zi ki­ál­lí­tás, ke­men­ce­épí­tés, fa­ze­kas- és tűz­zsong­lőr-be­mu­ta­tó, kéz­mű­ves-fog­lal­ko­zá­sok és kü­lön­fé­le kul­tu­rá­lis prog­ra­mok szó­ra­koz­tat­ták a meg­je­len­te­ket. Vé­gül es­te tá­bor­tűz zár­ta a ren­dez­vény­so­ro­za­tot.

Jan­ko­vits Fe­renc­né pol­gár­mes­ter rö­vid ér­té­ke­lé­sé­ben an­nak a re­mény­sé­gé­nek adott han­got, hogy bár a sta­tisz­ti­kai ada­tok azt mu­tat­ják, hogy fogy a köz­ség la­kos­sá­ga, nagy­fo­kú az el­öre­ge­dés, nincs a te­le­pü­lés­nek óvo­dá­ja és is­ko­lá­ja, még­is le­het jö­vő­je a fa­lu­nak és az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­nek, ta­lán még újabb nyolc­száz évig. Ezt a re­mény­sé­get erő­sí­ti, hogy az utób­bi idő­ben nyolc-tíz fi­a­tal csa­lád te­le­pe­dett le a fa­lu­ban, akik csend­re és nyu­ga­lom­ra vágy­tak.

K. M.

::Nyomtatható változat::