Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Pa­nasz­kod­nak a szak­em­be­rek, hogy az ed­di­gi hű­vös idő­já­rás mi­att je­len­tős az ide­gen­for­ga­lom vesz­te­sé­ge. Va­ló­ban elég ri­asz­tó, hogy jú­ni­us vé­gén még a húsz fo­kot is alig éri el a ma­gyar ten­ger vi­ze. Egyes szak­ér­tők már azt is tud­ni vé­lik, hogy az idei nyár akár „el is ma­rad­hat”…

Per­sze bűn­bak is akad: a ki­mond­ha­tat­lan ne­vű iz­lan­di vul­kán­tól kezd­ve egé­szen a rész­ben ál­ta­lunk is elő­idé­zett klí­ma­vál­to­zá­sig. Tény, hogy az egy­re szél­ső­sé­ge­seb­bé vá­ló idő­já­rás fi­gyel­mez­tet: ha ön­ző és fe­le­lőt­len mó­don be­le­gá­zo­lunk a te­rem­tett vi­lág jó rend­jé­be, előbb-utóbb sú­lyos árat kell fi­zet­nünk. Ide­je új­ra meg­hal­la­nunk és ko­mo­lyan ven­nünk a ma­gá­tól a te­rem­tő Is­ten­től ka­pott meg­tisz­te­lő man­dá­tu­mun­kat: mű­vel­jük és őriz­zük a re­ánk bí­zott vi­lá­got! Kü­lön­ben bo­rul min­den, és az egyen­sú­lyát ve­szí­tett vi­lág ma­ga alá te­met min­ket. Ha a bor­so­di ár­vi­zek, a bé­ké­si vi­har­ká­rok döb­be­ne­tes ka­taszt­ró­fa­ké­pe­it lát­juk, már-már egy­faj­ta nyo­masz­tó vi­lág­vé­ge-han­gu­lat te­lep­szik ránk.

Szo­ron­gá­sun­kat, fé­lel­me­in­ket eny­hí­ti, ha be­le­ka­pasz­ko­dunk a Te­rem­tő ígé­re­té­be, aki az özön­víz után Nó­é­val kö­tött szö­vet­sé­gé­ben ga­ran­ci­át adott ar­ra, hogy meg­őr­zi a te­rem­tett­ség jó rend­jét, az év­sza­kok egész­sé­ges rit­mu­sát: „Amíg csak föld lesz, nem szű­nik meg a ve­tés és az ara­tás, a hi­deg és a me­leg, a nyár és a tél, a nap­pal és az éj­sza­ka.” (1Móz 8,22) A vi­lág­min­den­ség Ura eb­ben a gond­vi­se­lő mun­ká­já­ban ránk is szá­mít mint fe­le­lős te­remt­mé­nyek­re, te­remt­mény­tár­sak­ra, sőt bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken mint te­rem­tő­tár­sak­ra is. Eb­ben bíz­va re­mé­lem, hogy nem ma­rad el az idei nyár sem, lesz még bő­ven nap­sü­tés, és az ed­di­gi ter­mé­sze­ti csa­pá­sok el­le­né­re is lesz mit arat­nunk és szü­re­tel­nünk.

De ugyan­ak­kor meg­koc­káz­ta­tom, hogy a nyár nem­ csak a jó idő­ről, nem­ csak a nap­sü­tés­ről szól. A nyár „az év va­sár­nap­ja”, ami­kor nem­csak a te­rem­tett vi­lág aján­dé­ka­it sze­ret­nénk él­vez­ni, ha­nem ma­gá­val a Te­rem­tő­vel is ta­lál­koz­ha­tunk! Ezt a né­hány hó­na­pot töb­bek kö­zött ar­ra kap­juk, hogy ne csak tes­ti­leg, de lel­ki­leg is fel­töl­tőd­jünk, re­ge­ne­rá­lód­junk. En­nek le­he­tő­sé­ge pe­dig füg­get­len az idő­já­rás­tól. Sőt ta­lán ép­pen né­hány hű­vö­sebb, esős nap kí­nál­hat re­mek le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy kéz­be ve­gyünk egy-egy lel­ki egész­sé­gün­ket táp­lá­ló, erő­sí­tő köny­vet. Köz­tük a köny­vek köny­vét, a Bib­li­át, mely­nek el­mé­lyült ol­va­sá­sá­ra más­kor ke­ve­sebb idő jut. Eb­ből a szem­pont­ból re­mek in­to­ná­ció volt az el­ső nyá­ri hó­nap­nak, jú­ni­us­nak a bib­lia­ol­va­só Út­mu­ta­tó sze­rin­ti ha­vi ve­zér­igé­je, mely­ben Urunk így bá­to­rí­tott: „En­gem ke­res­se­tek, és él­tek!” (Ám 5,4)

A nya­ra­lás so­rán nem­csak év­ köz­ben el­ha­nya­golt csa­lád­tag­ja­in­kat fe­dez­het­jük fel új­ra, ha­nem az Is­ten­nel va­ló be­szél­ge­tés, az ige­ol­va­sás és az imád­ság aján­dé­kát is. Mind­ezek a le­he­tő­sé­gek töb­bé-ke­vés­bé füg­get­le­nek az idő­já­rá­si kö­rül­mé­nyek­től. Le­het, hogy az idei nyá­ron ke­ve­sebb lesz a nap­sü­té­ses órák szá­ma, és ala­cso­nyabb a ta­vak hő­fo­ka. De a mi Na­punk, Is­ten sze­re­te­té­nek Jé­zus­ban fe­lénk for­du­ló és re­ánk ra­gyo­gó fé­nye, sze­re­te­te vál­to­zat­lan in­ten­zi­tás­sal árad fe­lénk. Ne hú­zód­junk elő­le fe­de­zék­be, ár­nyék­ba! Él­jünk ve­le, él­jünk be­lő­le!

Él­jünk azok­kal a le­he­tő­sé­gek­kel is, ame­lye­ket az egy­há­zunk ál­tal fel­kí­nált kü­lön­bö­ző nyá­ri kon­fe­ren­ci­ák nyúj­ta­nak a tes­ti, lel­ki re­kre­á­ci­ó­ra. Ezek kö­zül ki­emel­ke­dik az év leg­na­gyobb ha­zai evan­gé­li­kus misszi­ói ren­dez­vé­nye, a 8. Szél­ró­zsa or­szá­gos evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó, amely jú­li­us 14–18-ig va­ló­ban az idei nyár szí­ve kö­ze­pe lesz. Míg a dél-af­ri­kai fo­ci-vi­lág­baj­nok­sá­gon ha­zánk­ból csak Kas­sai Vik­tor já­ték­ve­ze­tő áll­ha­tott a kez­dő­kör­be, ad­dig Szar­va­son bár­ki pá­lyá­ra lép­het. Test­ben és lé­lek­ben fi­a­ta­lok vagy fi­a­ta­lod­ni vá­gyók fe­lé hang­zik a ta­lál­ko­zó sze­mé­lye­sen meg­szó­lí­tó, bá­to­rí­tó mot­tó­ja: „Kö­zép­kez­dés Ve­led!”

A Ve­led nagy kez­dő­be­tű­je több mint a sze­re­tet­tel meg­hí­vott és vár­va várt ven­dég­nek ki­já­ró ked­ves ud­va­ri­as­sá­gi gesz­tus. A mot­tó szán­dé­ko­san két­ér­tel­mű, hi­szen alat­ta ol­vas­ha­tó a fel­tá­ma­dott Jé­zus­ra uta­ló öröm­üze­net: „…meg­állt kö­zé­pen” (Jn 20, 26). Szar­va­son ve­le is ta­lál­koz­ha­tunk! Ben­ne meg­ta­lál­va éle­tünk cent­ru­mát, újat kezd­he­tünk ve­le!

Azt még csak sejt­jük, hogy jú­li­us 11-én, va­sár­nap es­te, a vb-dön­tőn me­lyik két csa­pat kö­zép­csa­tá­ra áll­hat majd a jo­han­nes­bur­gi sta­di­on kez­dő­kö­ré­be. A győz­tes­re is csak tip­pel­ni le­het. Azt vi­szont jó re­mény­ség­gel ter­vez­het­jük, hogy há­rom nap­pal ké­sőbb, szer­dán es­te ta­lál­koz­ha­tunk egy­más­sal a szar­va­si kez­dő­kör­ben. Mi több, a leg­több: ta­lál­koz­ha­tunk ve­le, a fel­tá­ma­dott Úr­ral! Egyik éne­künk­ben így val­lunk ró­la: „Ve­led min­dig győz­he­tek!” (EÉ 208, 5)

Mi te­hát nem az esély­te­le­nek nyu­gal­má­val, ha­nem a győz­tes Úr ta­nít­vá­nya­i­nak élő re­mény­sé­gé­vel ké­szü­lünk a nyár kö­zép­pont­ja fe­lé, a szar­va­si kez­dő­kör­be, ahol vár min­ket az Élet, az éle­tünk iga­zi Já­ték­ve­ze­tő­je.

Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

::Nyomtatható változat::