Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 27
- Mítoszképzés: az anti-Krisztus újkori megjelenése – Hozzászólás Schmidt Józsefné olvasói leveléhez
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Mítoszképzés: az anti-Krisztus újkori megjelenése – Hozzászólás Schmidt Józsefné olvasói leveléhez
Teológuskoromban, a hetvenes években érdekes újdonságnak számított, hogy számos afroamerikai gyülekezetben a kereszten függő Jézust négerként ábrázolták. Emlékszem, hogy viszonylag népes évfolyamomban egyedül én ütköztem meg ezen. Bár megértettem a polgárjogi mozgalomban részt vevő színes bőrű amerikaiak szándékát, az ilyen ábrázolással egyetérteni mégsem tudtam. A Schmidt Józsefné levelében (Megtapasztalásom és ijedelmem, Evangélikus Élet, június 27., 15. o.) leírt eset – meglátásom szerint – akkori aggodalmaimat igazolja.
A néger Jézust ábrázoló feszületek alkotói a hetvenes években azt a hitüket fejezték ki, hogy Jézus szolidáris a másodrangú állampolgárként kezelt afroamerikaiak szenvedésével. Ez rendben is lenne, csak a kifejezés módja problémás. Jézus ugyanis történelmi személyként öltött testet, történetesen fehér emberként. Ez nem mond ellene annak, hogy ő a színes bőrűek Megváltója is. Ám ha ezt az igazságot egy művész olyan módon akarja kifejezni, hogy Jézust színes bőrűként ábrázolja, akkor – szándékán kívül – hozzájárul Jézus történelmi személyből mitologikus figurává való átváltoztatásához, ami beláthatatlan következményekkel jár.
A „Jézus, a pártus herceg”, illetve a „magyar Jézus” elmélet kiötlői sem mást tesznek: a történelmi személyként testet öltött Jézust mitologikus figurává alakítják, és adott esetben a magyar nemzeti mitológia részévé próbálják tenni. Ez nemcsak veszélyes, de kimeríti az újszövetségi szóhasználatba János apostol által bevezetett anti-Krisztus fogalmát. Hiszen az anti-Krisztus nem Krisztus-tagadót jelent, hanem Krisztus „anti” változatát: olyan valakit, akit bár Krisztusnak mondanak, tartalmában mindenben a krisztusi ellentétét képviseli.
Nézzük a leglényegesebb kérdést, a bűn megoldásának kérdését. Az Újszövetség tanúsága szerint Jézus a bűn egyetlen lehetséges – ha tetszik, krisztusi – megoldásaként a bűnbocsánatot hirdeti. Ezzel szemben Badiny Jós Ferenc Jézus, a pártus herceg című könyvében többször is leírja, hogy a bűnt nem megbocsátani, hanem jóvátenni kell. Így változtatja Jézust egy megbocsátást nem ismerő kereszténység mitologikus megváltójává, valójában igazi anti-Krisztussá.
Amikor ehhez Jézus – Mária révén való – zsidó származásának tagadása is párosul, a megbocsátást nem ismerő anti-Krisztussá tett Jézus mitologizált figurája alkalmas eszköze lesz a bűnét jóvá tenni nem akaró „Krisztus-gyilkos” zsidóság elleni – egyelőre csak – szellemi hadjáratnak.
Badiny könyvében rendre „bizonyos forrásokra” hivatkozik, amelyeket soha nem jelöl meg, amikor Jézusnak a pártus Adiabene uralkodócsaládból való hercegi származását állítja. Igaz, hogy nekem csak a világhálón volt alkalmam az Adiabene névnek utánanézni, de ott csak azt találtam, hogy az ókori Pártiának volt egy Adiabene nevű tartománya. Semmi több. Kíváncsian várom, hogy a pártus Jézus elmélet képviselői „bizonyos forrásaikat” pontosabban megjelöljék. Mert ők tartoznak az újszövetségi hagyománnyal szöges ellentétben álló tételük bizonyításával, és nem a kétezer éves hagyomány ápolóit terheli bármilyen bizonyítás kötelezettsége.
Véghelyi Antal lelkész (Budapest)
::Nyomtatható változat::
|