Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 27
- Móri kertavató
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Móri kertavató
Gyermekkorom színhelyén harangok érces hangja szólított az istentiszteletre. A körbefutó karzattal épített templomunk igére áhítozó emberekkel volt tele. Képzeletemben sokáig így élt az Isten háza.
Ma szórványban élek, nem hallom templomom harangjainak hangját. Egy-egy kis templom vagy imaház láttán D. Kapi Béla (1879–1957) püspöknek egy megsárgult jegyzőkönyvben fellelt szavai jutnak eszembe, amelyek Lenti templomának avatásakor hangzottak el 1932-ben: „Kicsiny, új templomunk emberi szemekkel könnyen megmérhető, mindössze néhány méter. Szelíd boltozata, egyszerű oltára, minden dísz nélküli, fehér falai vannak, de mégis ugyanaz a hivatása, ami a legdíszesebb, márványfalú, hatalmas kupolájú dómnak…” Szavainak igazságát sokszor megtapasztaltam.
Különleges hasonlóságot, folytonosságot, egyszerűséget is sugalltak számomra Kapi püspök szavai június 27-én Móron, s nagy lelki békességet adtak egy kedves esemény alkalmából. Nem templomot avattak, nem püspök végezte a szertartást, harang helyett kis csengő hívogatott – mégis. Mivel a templomépítés csak dédelgetett vágya a móri evangélikusoknak, ezért nagy örömük volt – ebben osztozhattam velük –, hogy fehér falú imaházuk szakértelemmel parkosított kertjét felavathatta Kapi Zoltán pusztavám–móri lelkész, a hajdani püspök unokája.
Mór a 16. században a környék legnépesebb települése volt. Lakói – evangélikus, majd református prédikátorok vezetése mellett – korán a reformáció hívei lettek. A falu a török hódoltság első évtizedeiben elnéptelenedett. A 17. században elsőként letelepülők magyar reformátusok voltak, majd az 1697-től 1750-ig tartó betelepítés során német nemzetiségű katolikusok érkeztek. Az új betelepítés és az ellenreformáció következtében jelentősen megváltozott a felekezeti arány. Egy 1745-ből származó vizsgálat 738 katolikus, 25 református, 7 evangélikus, 7 vegyes és 5 izraelita családot említ Mórról.
A 19. század végén az evangélikusok 60-an voltak, s szoros kapcsolatban álltak a helyi református egyházzal. 1900-ban közös református–evangélikus olvasókör alakult. Az első evangélikus konfirmációt a móri református templomban tartották. Az 1940-ben kiadott egyházegyetemi névtárban a település 158 evangélikussal szerepel Pusztavám szórványai között, de valójában már fiókegyházként működött. Az 1948-as kitelepítés és a társadalmi változások következtében a szervezett közösségi élet megszűnt.
Az új rendszer s az iparosodás hatására a lakosság száma megnövekedett. A közeli Bakonycsernyéről, Nagyvelegről és Pusztavámról – de az ország távoli területeiről is – egyre több evangélikus került Mórra, akik Pusztavám szórványaként részesültek lelkigondozásban. Az ipari centrumban az átlagosnál is élesebben ható politikai viszonyok hosszú ideig nem voltak kedvezőek a hitélet szervezett vallásos keretek közötti gyakorlásához. Az evangélikus közösség gyülekezetté alakulására csak a körülmények megváltozása után – a település várossá nyilvánítását (1985) követő évben –, 1986-ban került sor. A felismerés Puskás János pusztavámi lelkész érdeme.
Kül- és belföldi támogatással megvásárolták, majd rendbe tették a város központjában lévő, korábban ügyvédi munkaközösség céljára használt épületet, amely azóta imaházul szolgál. Az első istentiszteletet 1986. október 5-én tartották. A rendszeres vasár- és ünnepnapi istentiszteleteken kívül itt folynak a bibliaórák, a hittanórák, a konfirmációi oktatások, s itt kapnak helyet a különféle egyházi rendezvények. A gyülekezet a szomszédos Pusztavám filiája. Puskás János nyugdíjba vonulása (1995) óta Kapi Zoltán a gyülekezetek megválasztott lelkipásztora.
A 2001-ben tartott népszámlálás szerint több mint félezer evangélikus él a városban, de az egyházi nyilvántartásban számuk alig haladja meg a 250-et. Az egyházfenntartói járulékot fizetők száma 100 körül van. A hívek mielőbb szeretnék megismerni és közösségbe vonni valamennyi evangélikus testvérüket. A gyülekezeti közösségépítő alkalmaknak immár a város közepén lévő, kitűnő adottságokkal rendelkező parkosított kert is helyszíne lehet.
A június 27-ei vasárnap délután tartott kertavató ünnepségen s a gyülekezet napi és soron következő feladatainak megbeszélésére is alkalmat adó bográcsos szeretetvendégségen ötvenen vettek részt, majd a felnőttek és gyermekek egyaránt nagy lelkesedéssel vették birtokukba a sokszínű virágoktól pompázó kertet.
Dr. Jáni János
::Nyomtatható változat::
|