e-világ

Trianon évfordulója után

Hozzászólás a cikkhez

A ke­let-eu­ró­pai né­me­tek és ma­gya­rok meg­hur­co­lá­sa kö­zött sok a ha­son­ló vo­nás, ál­ta­lá­ban a vét­le­nek szen­ved­tek és vál­tak a győz­te­sek ál­do­za­tá­vá. Az at­ro­ci­tá­sok ma már fi­no­mab­bak, de a ki­sebb­sé­gi jo­gok a nagy eu­ró­pai ko­hó­ban még el­ol­vad­nak. A Ma­gyar­or­szá­gi Né­me­tek Pécs-Ba­ra­nyai Nem­ze­ti­sé­gi Kö­re ha­tá­ron tú­li szer­ve­ze­tek­kel kö­zö­sen jó­szol­gá­la­ti utat szer­ve­zett Stras­bourg­ba. Pe­tí­ci­ó­ju­kat át­ad­ták az In­ter­gro­up ki­sebb­ség­vé­del­mi frak­ció­kö­zi mun­ka­cso­port­nak. Az aláb­bi­ak­ban – egy­út­tal fel­idéz­ve a hely szel­le­mét – az el­hang­zott gon­do­la­tok­ból adunk rö­vid íze­lí­tőt.

„Egy ér­de­kes ta­pasz­ta­la­to­mat osz­tom meg Önök­kel: El­zász, ahol va­gyunk, a tör­té­ne­lem so­rán hol né­met, hol fran­cia kéz­ben volt. Ami­kor a vá­ros­há­zán ér­dek­lőd­tünk ki­sebb­sé­gi po­li­ti­ká­juk­ról, ak­kor a leg­ha­tá­ro­zot­tab­ban ki­je­len­tet­ték, hogy az al­kot­mány sze­rint Fran­cia­or­szág­ban nincs ki­sebb­ség.” (Bau­er Edit szlo­vá­ki­ai ma­gyar eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő)

So­kat be­szél­nek a fran­ci­a–né­met meg­bé­ké­lés­ről, pél­da­ként hoz­zák fel a két nép fel­hőt­len vi­szo­nyát. A kül­dött­ség köz­vet­le­nül a ha­tár mel­lett – né­met ol­da­lon – egy Neumühl ne­vű fa­lucs­ka ta­ka­ros fo­ga­dó­já­ban szállt meg. Ami­kor már ol­dot­tab­bá vált a han­gu­lat, a tu­laj­do­nos is oda­te­le­pe­dett asz­ta­lunk­hoz, és meg­is­mer­ve kül­de­té­sünk cél­ját csak dőlt be­lő­le a pa­nasz. Me­sélt a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gé­nek ér­tel­met­len pusz­tí­tá­sa­i­ról, ami­kor a bosszú­tól ve­zé­relt fran­cia ka­to­nák ta­lá­lom­ra rom­bol­tak le há­za­kat, s bán­tal­maz­ták a la­kos­sá­got. No­ha csu­pán né­hány ki­lo­mé­ter vá­laszt­ja el a ha­tár­tól, de év­ti­ze­dek óta nem járt a szom­széd­ban. Az el­hang­zot­tak­ból ar­ra kö­vet­kez­tet­het­tünk, hogy a szom­széd kert­je sem zöl­debb.

„Mi is az Eu­ró­pai Unió? A tag­ál­la­mok összes­sé­ge. Van­nak olyan or­szá­gok, ame­lyek a ki­sebb­sé­gi kér­dést ott­hon is kor­rek­tül ren­dez­ték – Finn­or­szág­ra, Olasz­or­szág­ra és Auszt­ri­á­ra gon­do­lok –, így vé­le­mé­nyü­ket Brüsszel­ben is bát­ran vál­lal­ják. Azok a tag­ál­la­mok, ame­lyek­nek sa­ját ha­zá­juk­ban is van ta­kar­gat­ni­va­ló­juk, uni­ós szin­ten is a sző­nyeg alá söp­rik a kér­dést. Ezen or­szá­gok kép­vi­se­lő­i­nek si­ke­rült el­ér­ni­ük, hogy a ha­gyo­má­nyos ki­sebb­sé­gek prob­lé­má­it tag­ál­la­mi ha­tás­kör­ben hagy­ja az unió. Eb­ben né­mi mó­do­su­lást a lissza­bo­ni szer­ző­dés élet­be­lé­pé­se ho­zott, az ok­mány né­mi jo­gi ala­pot biz­to­sít a vál­to­zás­hoz. Mun­kám ele­jén döb­ben­ten ta­pasz­tal­tam, hogy az Eu­ró­pa sor­sát irá­nyí­tó elit előtt szá­mos tör­té­nel­mi kér­dés sö­tét folt, s a ki­sebb­sé­gek tör­té­ne­te sem egy­ér­tel­mű szá­muk­ra. Mi 2004 óta tü­rel­me­sen hang­sú­lyoz­zuk a kü­lönb­sé­get az ős­ho­nos ki­sebb­ség és a be­ván­dor­lók kö­zött. Mind­két kér­dést fon­tos­nak te­kin­tem, de tisz­tán kell lát­ni, hogy a meg­ol­dá­sok alap­ve­tő­en kü­lön­böz­nek.” (Gál Kin­ga ma­gyar eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő)

A 2009. évi lissza­bo­ni szer­ző­dés pre­am­bu­lu­ma a jo­gá­szok több­sé­gé­nek vé­le­mé­nye sze­rint is rend­kí­vül vi­ta­tott. Ér­té­ke­ket, el­ve­ket szö­gez le, s nem hasz­nál­ha­tó vi­tás kér­dé­sek meg­ol­dá­sá­ra. Szank­ci­ók nél­kül a tör­vé­nyek sem mű­köd­nek. Az Eu­ró­pai Par­la­ment­től azt re­mél­ni, hogy a ki­sebb­sé­gek ér­de­ké­ben hat­ha­tós lé­pé­se­ket te­gyen, túl­zott vá­ra­ko­zás­nak te­kint­he­tő, ál­ta­lá­nos vé­le­mény sze­rint a kis lé­pé­sek tak­ti­ká­já­nak van jö­vő­je.

„A ma­gyar pár­tok össze­fo­gá­sa a szlo­vák nyelv­tör­vény ese­té­ben pél­dás volt. A Fi­desz ki­emel­ke­dő­en, az MSZP és a Job­bik is fel­szó­la­lá­sok so­ro­za­tá­ban vi­lá­go­sí­tot­ta fel az Eu­ró­pai Unió ve­ze­tő­it, hogy az uni­ós el­vek­kel szem­ben ­ál­ló jog­sza­bály szü­le­tett. A ťnem eszik olyan for­rón a ká­sátŤ elv alap­ján ak­kor az­zal hi­te­get­tek min­ket, hogy a vég­re­haj­tá­si uta­sí­tás­tól függ a tör­vény ere­je. Por­hin­tés volt, a ren­de­let meg­szü­le­tett, s fenn­tar­tot­ta a tör­vény ál­tal su­gallt fe­nye­ge­tést. Né­ze­tünk sze­rint amed­dig e tör­vény ha­tá­lyos, ad­dig nem be­szél­he­tünk az Eu­ró­pai Unió ki­sebb­sé­gi jog­vé­del­mé­ről. Fel­szó­la­lá­sa­in­kat so­kan po­zi­tí­van fo­gad­ták, az iden­ti­tás meg­őr­zé­sé­ért tett erő­fe­szí­té­se­in­ket kü­lö­nö­sen a bel­ga kép­vi­se­lők tar­tot­ták pél­da­ér­té­kű­nek.” (Bal­czó Zol­tán ko­ráb­ban ma­gyar eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő, je­len­leg or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő)

Stras­bourg a fran­cia be­fo­lyás­nak kö­szön­he­tő­en mű­kö­dik Brüsszel mel­lett. Az Eu­ró­pai Par­la­ment ple­ná­ris ülé­se­it ál­ta­lá­ban Stras­bourg­ban tart­ja. Ilyen­kor a kép­vi­se­lők és az ap­pa­rá­tus egy hét­re át­köl­töz­nek Brüsszel­ből. A hur­col­ko­dást tech­ni­ka­i­lag uta­zó­lá­dák se­gí­tik, min­den kép­vi­se­lő iro­dá­ja előtt tor­nyok­ban áll­nak a ha­jó­lá­dá­ra em­lé­kez­te­tő cso­ma­gok.

„Azok­kal a kép­vi­se­lők­kel könnyebb szót ér­te­ni, akik ma­guk is ki­sebb­ség­ben él­nek: van dél-ti­ro­li, baszk, skót és wale­si kol­lé­gánk, akik­kel meg­oszt­hat­juk gond­ja­in­kat, s na­gyon örü­lünk, hogy há­rom or­szág­ból van­nak ma­gyar kép­vi­se­lők. Ku­ri­ó­zum­nak szá­mít kö­zöt­tünk egy má­so­dik ge­ne­rá­ci­ós, de ma­gya­rul ki­vá­ló­an be­szé­lő hol­land mun­ka­társ. Ők ér­tik fel­ve­té­se­in­ket, de a kép­vi­se­lők több­sé­ge a ki­sebb­ség szó hal­la­tán mig­rán­sok­ra gon­dol.” (Bau­er Edit)

Né­met­or­szá­gi szál­lá­sun­kon la­kott Pi­et Ro­ha­ert bel­ga mér­nök, aki a par­la­ment tech­ni­kai be­ren­de­zé­se­i­ért fe­lel. A négy nyel­ven tö­ké­le­te­sen be­szé­lő szak­em­ber ké­ré­sünk­re meg­mu­tat­ta mun­ka­he­lyét, amely egy űr­ha­jó irá­nyí­tó­ka­bin­já­ra em­lé­kez­tet. Az ülés­te­rem ma­kett­jé­re ha­son­lí­tó kap­cso­ló­táb­lán ke­ze­lik a mik­ro­fo­no­kat, a szom­szé­dos szá­mí­tó­gép­te­rem­ben a for­dí­tá­so­kat ko­or­di­nál­ják. A 736 kép­vi­se­lő ki­szol­gá­lá­sa nagy fe­le­lős­sé­get je­lent. Az ál­ta­lá­nos sza­bály sze­rint az eset­le­ges hi­bát ti­zen­öt per­cen be­lül meg kell ja­ví­ta­ni, e fe­lett a csa­pat anya­gi­lag is fe­lel a mu­lasz­tá­sért.

„Né­met­or­szág nagy or­szág, s a fe­lü­le­tes szem­lé­lő gyak­ran el­kö­ve­ti a hi­bát, hogy a né­me­tül be­szé­lők né­pes tá­bo­rát egy ka­lap alá ve­szi. A csa­lá­dom pél­dá­ja is ti­pi­kus: én ugyan Ba­jor­or­szág­ban élek, de csa­lá­dom egyik ré­sze szu­dé­ta­né­met, a má­sik ré­sze pe­dig Stá­je­r­or­szág­ból szár­ma­zik. Akik az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chia te­rü­le­té­ről ér­kez­tek, azo­kat min­den ki­sebb­sé­gi kér­dés job­ban ér­dek­li, mint mond­juk egy ham­bur­git. Ez az ak­ti­vi­tás, il­let­ve más ol­dal­ról kö­zöny a kép­vi­se­lők­ről is el­mond­ha­tó. Akit va­la­mi­lyen mó­don meg­érin­tett a ki­sebb­sé­gi sors, az a ki­sebb­sé­gek ér­de­ke­i­nek vé­del­me ér­de­ké­ben is bát­rab­ban sík­ra­száll.

Ch­ri­stoph Berg­ner bel­ügyi ál­lam­tit­kár ki­ne­ve­zé­sé­vel új kor­szak kez­dőd­het a né­met ki­sebb­sé­gi po­li­ti­ká­ban. Je­len­leg ő fog­lal­ko­zik a ha­tá­ron túl élő né­met ki­sebb­sé­gek ügyé­vel és egy­ben a né­met­or­szá­gi be­ván­dor­lók kér­dé­sé­vel is. Ő ta­lán már kü­lönb­sé­get tud ten­ni az ős­ho­nos ki­sebb­sé­gek és a be­ván­dor­lók prob­lé­mái kö­zött. Ez nó­vum a né­met po­li­ti­ká­ban.” (Berndt Pos­selt né­met eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő)

Más vé­le­mé­nyek sze­rint a né­me­tek nem ér­de­kel­tek a szu­dé­ta­né­met kér­dés na­pi­ren­den tar­tá­sá­ban. Az egy­ko­ri né­met te­rü­le­ten ma né­met ál­lam­pol­gá­rok ez­rei vesz­nek fé­lig le­gá­lis zseb­szer­ző­dé­sek­kel ha­tal­mas föld­te­rü­le­te­ket. (Nem is­me­ret­len e tér­nye­rés Nyu­gat-Ma­gyar­or­szá­gon sem.) E meg­egye­zé­sek fe­lett sze­met huny­nak a ha­tó­sá­gok, így a hall­ga­tó­la­gos bé­két egyik fél sem rúg­ja fel.

„A brüssze­li par­la­ment­ben so­kat le­het ten­ni azért, hogy az adott kér­dést ott­hon is ért­sék. A szé­kely nép­me­se jut eszem­be: ami­kor az asszonyt bün­tet­ni akar­ta a férj, a macs­kát ver­te el a há­tán. Ilyen ti­pi­kus macs­ka­ve­rés volt a szlo­vák nyelv­tör­vény el­le­ni össze­fo­gás. A Ki­sebb­sé­gi In­ter­gro­up sze­re­pe is na­gyon fon­tos: ez nem bi­zott­ság, itt nem pár­tok és frak­ci­ók van­nak, itt po­li­ti­kai és nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül foly­ta­tunk szak­mai vi­tá­kat.

Bát­ran hir­det­jük, hogy nem­csak azért kell a ki­sebb­sé­gek­nek jo­go­kat ad­ni, mert meg­il­le­ti őket, ha­nem gaz­da­sá­gi ér­de­ke is a több­ség­nek, hogy a ki­sebb­ség­gel bé­ké­ben él­jen. Er­re jó pél­da Dél-Ti­rol, amely Eu­ró­pa egyik leg­gaz­da­gabb ré­gi­ó­já­vá fej­lő­dött.

Nagy a be­ju­tot­tak fe­le­lős­sé­ge a csat­la­koz­ni kí­vá­nó or­szá­gok fel­vé­te­lé­nek el­bí­rá­lá­sá­nál. Úgy kell meg­ha­tá­roz­ni a kri­té­ri­u­mo­kat, hogy a fel­vé­tel után szá­mon le­hes­sen kér­ni tő­lük az ígé­re­te­ket. Meg kell vál­toz­tat­ni azt a szem­lé­let­mó­dot, hogy akik már be­ke­rül­tek a klub­ba, azok le­ve­he­tik a nyak­ken­dő­jü­ket, sőt du­haj­kod­hat­nak is.” (Só­gor Csa­ba ro­má­ni­ai ma­gyar eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő)

A par­la­ment­ben az ülés­szak alatt több ki­ál­lí­tás is vár­ja a lá­to­ga­tó­kat. Ál­ta­lá­ban egy lob­bi­kör szer­ve­zi eze­ket, s je­len­tős rek­lám­mal csá­bít­ják a lá­to­ga­tó­kat. Ott­lé­tünk­kor a Tu­do­mány a kép­ze­let fe­lett cí­met vi­se­lő ki­ál­lí­tás meg­nyi­tó­ján to­long­tak a lá­to­ga­tók. A ren­dez­vényt Jerzy Bu­zek, az Eu­ró­pai Par­la­ment el­nö­ke nyi­tot­ta meg. A ki­ál­lí­tás so­kak ér­dek­lő­dé­sét fel­kel­tet­te, má­so­kat in­kább a fran­cia pezs­gő és a la­za­cos, ka­vi­á­ros szend­vics von­zott.

„2004-ben hang­zott el elő­ször a mon­dás: ťBrüsszel nem Moszk­va.Ť Ez a bon mot a kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok be­lé­pé­sé­vel vált köz­ked­velt­té. Brüsszel va­ló­ban nem a szov­jet fő­vá­ros, itt nem mond­ják meg, hogy mit kell gon­dol­ni, mer­re kell men­ni, ha­nem ke­re­tet biz­to­sí­ta­nak az or­szá­gok bol­do­gu­lá­sá­hoz. Min­den nem­zet­nek a sa­ját fe­le­lős­sé­ge, ho­gyan él ez­zel, és ho­gyan tud­ja az Eu­ró­pai Unió ál­tal biz­to­sí­tott le­he­tő­sé­ge­ket ki­ak­náz­ni. Tisz­tá­ban kell len­ni az­zal, hogy a kö­zép-eu­ró­pai szem­lé­let­től el­té­rő­en a múlt nem­igen ér­dek­li a po­li­ti­ku­so­kat. Nem könnyű fel­adat a tör­té­nel­met is érin­tő prob­lé­má­kat az eu­ró­pai köz­élet szín­pa­dá­ra be­hoz­ni. Szá­mol­ni kell az­zal, hogy a nyu­gat-eu­ró­pai po­li­ti­ku­sok tá­jé­ko­zat­la­nok, nagy tü­re­lem kell, hogy a min­ket fog­lal­koz­ta­tó gon­do­la­to­kat el­fo­gad­ják.” (Höl­vé­nyi György, a Ro­bert Schu­man Ala­pít­vány fő­tit­ká­ra)

Dr. Cser­mák Zol­tán

::Nyomtatható változat::