Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nem az a lé­nyeg, hogy mennyit te­szünk, ha­nem hogy mit te­szünk. Jé­zus nem azt mond­ta, hogy sze­res­sé­tek az egész vi­lá­got, ha­nem azt, hogy „sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat”. A fi­zi­kai éh­ség mel­lett na­gyon va­ló­sá­gos a sze­re­tet utá­ni éh­ség, hogy sze­ret­ve le­gyünk és sze­res­sünk.

Így hát, Uram, kér­lek, hogy­ha túl­sá­go­san erős­nek ér­zem ma­gam, jut­tasd eszem­be, hogy az em­ber iga­zi nagy­sá­ga tér­den áll­va lát­szik meg.

Ha úgy gon­dol­nám, hogy igaz va­gyok, jut­tasd eszem­be, hány­szor vol­tam igaz­ság­ta­lan.

Hogy­ha so­kat be­szé­lek, ne­kem szól a mon­dá­sod, „be­szé­de­tek le­gyen igen-igen, nem-nem”.

Hogy­ha be­fu­tott­nak kép­ze­lem ma­gam, éb­ressz rá, hogy to­vább kell men­nem.

Ha azt gon­dol­nám, hogy min­den rend­ben, éb­ressz rá: vársz rám, hogy meg­bo­csáss.

Hogy­ha kri­ti­zá­lok, má­so­kat meg­szó­lok, jut­tasd eszem­be az irá­nyom­ban ta­nú­sí­tott tü­rel­me­det.

Ma­gá­nyom­ban jut­tasd eszem­be, hogy én mi­lyen sok­szor meg­fe­led­kez­tem ró­lad.

Ha irigy­ség üt­né fel a fe­jét, se­gíts, hogy gon­dol­jak a tő­led ka­pott aján­dé­kok­ra.

Ki­áb­rán­dult­sá­gom­ban tu­da­to­sul­jon, hogy te vagy a vi­gasz­ta­lá­som.

Hogy­ha túl so­kat kér­nék, jus­son eszem­be, hogy csak te tu­dod, mi vá­lik ja­vam­ra.

Ha ábrándozom, em­lé­kez­tess ígé­re­te­id­re.

Hogy­ha tá­vol érez­né­lek ma­gam­tól, em­lé­kez­tess, hogy min­dig ve­lem vagy.

Bű­ne­im­ben jut­tasd eszem­be, hogy min­den meg­té­rőt sze­re­tet­tel fo­gadsz.

Hogy­ha fé­lek má­sok íté­le­té­től, jus­son eszem­be: te azt aka­rod, hogy sza­bad le­gyek.

Ha azt hin­ném, hogy minden­nek vé­ge, gon­dol­jak ar­ra, hogy te mit érez­tél a ke­resz­ten.

Hogy­ha túl­zot­tan fon­tos len­nék ön­ma­gam­nak, em­lé­kez­tess, hogy te a ki­csit és a gyen­gét sze­re­ted.

Hogy­ha fá­radt va­gyok, em­lé­kez­tess an­nak a fáj­dal­má­ra, aki már hi­á­ba vár.

Hogy­ha meg­inog­na a hi­tem, jut­tasd eszem­be, hogy imád­koz­nom kell.

Ha a kör­nye­ze­tem ar­ra biz­tat­na, hogy ha­mis is­te­nek­nek hó­dol­jak, jus­son eszem­be, hogy te vagy az én Uram, Is­te­nem.

Hogy­ha meg akar­nám men­te­ni ké­nyel­mes élet­vi­te­le­met, em­lé­kez­tess az ér­tem ho­zott ke­reszt­ál­do­za­tod­ra.

Is­me­ret­len szer­ző

::Nyomtatható változat::