A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„…és még­is mit csi­nál­ta­tok ti ott Stutt­gart­ban egy hé­tig?” – sze­gez­ték ne­kem töb­ben a kér­dést az el­múlt pár nap­ban, mi­ó­ta ha­za­ér­tem a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) ti­zen­egye­dik nagy­gyű­lé­sé­ről. A kér­dés jo­gos: mi cél­ból is él­vez­te kö­zel négy­száz tag­egy­há­zi kül­dött, LVSZ-mun­ka­társ és öku­me­ni­kus meg­hí­vott egy hé­tig a né­met­or­szá­gi würt­tem­ber­gi tar­to­má­nyi egy­ház ven­dég­sze­re­te­tét? És ho­gyan is je­lent meg a Mi­atyánk­ból vett mot­tó – „Min­den­na­pi ke­nye­rün­ket add meg ne­künk ma” – a nagy­gyű­lés sok­szor fel­eme­lő­en sok­szí­nű, né­ha ki­me­rí­tő­en par­la­men­tá­ris éle­té­ben?

A Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség ne­vé­ben hor­doz­za ön­meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak egy je­len­tős ele­mét. A 2003-as win­ni­pe­gi nagy­gyű­lés óta a vi­lág­szö­vet­ség ne­ve ugyan­is hi­va­ta­lo­san is Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség – Egy­há­zak Kö­zös­sé­ge. A név­vál­toz­ta­tás nem csu­pán kül­ső­ség, ha­nem min­den­nél vi­lá­go­sab­ban ki­fe­je­zi, mi a szer­ve­zet cél­ja: ke­re­tet te­rem­te­ni ah­hoz, hogy a tag­egy­há­zak meg­él­jék kö­zös gyö­ke­re­ik­ből és hit­val­lá­suk­ból fa­ka­dó, Is­ten ad­ta kö­zös­sé­gü­ket.

Er­re a leg­kéz­zel­fog­ha­tób­ban a nagy­gyű­lé­sen adó­dik al­ka­lom. Egy­részt a reg­ge­len­kén­ti úr­va­cso­rás is­ten­tisz­te­le­te­ken, va­la­mint a dé­li el­csen­de­se­dé­sek és es­ti áhí­ta­tok al­kal­má­val. Más­részt az úgy­ne­ve­zett fa­lu­cso­por­tok­ban, me­lyek a nagy­gyű­lés negy­ven–nyolc­van fős sejt­jei. A fa­lu­cso­por­tok­ban zaj­ló be­szél­ge­té­sek nyúj­ta­nak le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy min­den­ki meg­oszt­has­sa ta­pasz­ta­la­ta­it és vé­le­mé­nyét a töb­biek­kel, és el­mé­lyed­jen egy-egy té­má­ban.

Ez al­ka­lom­mal – a ve­zér­té­má­hoz il­lesz­ke­dő­en – a fa­lu­cso­por­tok a me­ző­gaz­da­sá­gi cik­lus fá­zi­sai kö­ré épül­tek fel: Jó ta­laj, Ve­tés, Ara­tás, A ter­més fel­dol­go­zá­sa, A ke­nyér meg­tö­ré­se. Az így el­ne­ve­zett cso­por­tok­ban olyan vál­to­za­tos kér­dé­sek­ről gon­dol­kod­hat­tunk együtt, mint a mél­tá­nyos ke­res­ke­de­lem („fair trade”), az egy­ház és a vi­lág meg­osz­tott­sá­ga, a mun­ka mint Is­ten aján­dé­ka, a gyer­me­kek jo­gai vagy a dia­kó­nia sze­re­pe az erő­for­rá­sok mél­tá­nyos el­osz­tá­sá­ban – hogy csak né­hány ki­ra­ga­dott pél­dát em­lít­sek.

A kö­zös­ség meg­élé­sé­nek nem utol­só­sor­ban al­kal­mai vol­tak a hi­va­ta­los prog­ra­mok kö­zöt­ti ká­vé­szü­ne­tek is, csak­úgy, mint a ven­dég­lá­tó egy­ház ál­tal szer­ve­zett szom­bat es­ti vá­ro­si fesz­ti­vál­prog­ram vagy az a fer­ge­te­ges bú­csúz­ta­tó, amellyel a gen­fi köz­pon­tot 1994 óta ve­ze­tő, ok­tó­ber­től nyug­díj­ba vo­nu­ló dr. Ish­ma­el No­ko fő­tit­kár­tól kö­szön­tek el a részt­ve­vők.

A nagy­gyű­lés­nek cél­ja az is, hogy a mot­tó ki­je­löl­te ve­zér­fo­nal­ra fel­fűz­ve vé­gig­gon­dol­ja hi­tünk alap­ja­it, az adott kor ki­hí­vá­sa­it és a lu­the­rá­nus egy­há­zak ál­tal er­re adan­dó vá­laszt. Eb­ben se­gí­tet­te a részt­ve­vő­ket az is­ten­tisz­te­le­ti al­kal­ma­kon túl­me­nő­en az el­nö­ki be­széd és a fő­tit­ká­ri je­len­tés is.

Mark S. Han­son, az LVSZ le­kö­szö­nő el­nö­ke be­szé­dé­ben az egy­ház­kö­zös­ség (com­mu­nio) je­len­té­se­it bon­col­gat­ta. Hang­sú­lyoz­ta: ön­ér­tel­me­zé­sünk nem tesz ben­nün­ket be­fe­lé for­du­ló­vá, ha­nem azt szol­gál­ja, hogy ki­fe­lé, Is­ten sze­re­tett vi­lá­ga fe­lé tud­junk for­dul­ni. Ép­pen ezért le­het az a re­mény­sé­günk, hogy bár a vi­lág­ban so­kan szen­ved­nek a min­den­na­pi ke­nyér hi­á­nyá­tól, Is­ten még­sem hagy­ta el né­pét, nem for­dult el te­remt­mé­nye­i­től.

Ish­ma­el No­ko fő­tit­kár szin­tén a mot­tó­ként szol­gá­ló ima­ké­rés kö­zös­sé­gi jel­le­gét dom­bo­rí­tot­ta ki. A min­den­na­pi ke­nyér spi­ri­tu­á­lis je­len­tő­sé­ge a ke­nyér meg­tö­ré­sé­ben tel­je­se­dik ki, a Jé­zus ál­tal lét­re­ho­zott kö­zös­ség pe­dig ar­ra kell, hogy in­dít­sa a mai ta­nít­vá­nyo­kat is, hogy gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról.

Az Üze­net (lásd ke­re­tes írá­sun­kat a 4. oldalon – a szerk.) tar­tal­ma és az ah­hoz kap­cso­ló­dó ha­tá­ro­za­tok hi­va­tot­tak meg­szab­ni az LVSZ mű­kö­dé­sé­nek irány­vo­na­lát az el­kö­vet­ke­ző hét év­ben. A dön­té­sek alap­ján leg­in­kább a fenn­tart­ha­tó­ság, az élel­mi­szer-biz­ton­ság, va­la­mint a ne­mi és ge­ne­rá­ci­ós egyen­jo­gú­ság elő­se­gí­té­se él­vez majd pri­o­ri­tást, de a szám­ta­lan dön­tés kö­zé be­ke­rült – töb­bek kö­zött – az egy­há­zak­ban ve­ze­tő tiszt­sé­get be­töl­tők teo­ló­gi­ai for­má­ló­dá­sá­nak elő­se­gí­té­se, az em­ber­ke­res­ke­de­lem el­le­ni küz­de­lem szük­sé­ges­sé­ge és a szo­ci­á­li­san hát­rá­nyos hely­ze­tű eu­ró­pai nép­cso­por­tok (kü­lö­nö­sen a ro­ma ki­sebb­ség) fel­zár­kóz­ta­tá­sá­ra szol­gá­ló prog­ra­mok­ra va­ló igény is.

Ter­mé­sze­te­sen nem ta­gad­hat­juk azt sem, hogy min­den ma­gasz­tos cél el­le­né­re az LVSZ még­is­csak föl­di szer­ve­zet, mely­nek mű­kö­dé­sé­hez szük­ség van bi­zo­nyos ru­tin­sze­rű fel­ada­tok el­lá­tá­sá­ra is.

Mi­vel a nagy­gyű­lés a szer­ve­zet leg­főbb dön­tés­ho­zó szer­ve, a kül­döt­tek­re há­rul az elő­ző nagy­gyű­lés óta el­telt hét év­re vo­nat­ko­zó fő­tit­ká­ri és kincs­tár­no­ki je­len­té­sek jó­vá­ha­gyá­sa, az eset­le­ges al­kot­mány­mó­do­sí­tá­sok el­fo­ga­dá­sa (er­re a szer­ve­zet­ben ter­ve­zett vál­toz­ta­tá­sok mi­att most szük­ség volt), va­la­mint az új el­nök és az új ta­nács meg­vá­lasz­tá­sa.

A vá­lasz­tá­sok ered­mé­nye­kép­pen az LVSZ kö­vet­ke­ző el­nö­ke Jor­dá­nia és a Szent­föld pa­lesz­tin szár­ma­zá­sú püs­pö­ke, Mu­nib A. Yo­u­nan lett; a ta­nács­ban pe­dig dr. Fa­bi­ny Ta­más kép­vi­se­li majd a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­há­zat, il­let­ve – ötöd­ma­gá­val – a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai ré­gi­ót.

„A mi min­den­na­pi ke­nye­rün­ket add meg ne­künk ma…” A Mi­atyánk­nak ez a ne­gye­dik ké­ré­se volt a ve­zér­fo­na­lunk egy hé­ten át az LVSZ ti­zen­egye­dik nagy­gyű­lé­sén. Is­ten ke­gyel­mé­ből meg­ta­pasz­tal­hat­tuk en­nek a mon­dat­nak a gaz­dag tar­tal­mát és a min­den­na­pi ke­nyér kü­lön­bö­ző íze­it. Ke­se­rű, ha alap­ve­tő mél­tó­sá­gu­kért küz­dő test­vé­re­ink tör­té­ne­te­it hall­gat­juk… Sós, ha a te­rem­tett­ség el­len el­kö­ve­tett vét­ke­ink mi­att hul­la­tunk könnye­ket… Édes, ha is­me­ret­len af­ri­kai nyel­ve­ken éne­kel­jük együtt a sanc­tust… Bár­csak a na­pon­ta meg­tört ke­nyér erőt ad­na a részt­ve­vők­nek, hogy ha­za­tér­ve sa­ját egy­há­za­ik­ba, sa­ját tár­sa­dal­muk­ba ko­vász­ként él­jék meg hi­tü­ket!

Ba­li­cza Klá­ra

::Nyomtatható változat::