Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 32
- A mindennapi kenyér ízei
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
A mindennapi kenyér ízei
LVSZ-nagygyűlés, Stuttgart, 2010. július 20–27.
„…és mégis mit csináltatok ti ott Stuttgartban egy hétig?” – szegezték nekem többen a kérdést az elmúlt pár napban, mióta hazaértem a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) tizenegyedik nagygyűléséről. A kérdés jogos: mi célból is élvezte közel négyszáz tagegyházi küldött, LVSZ-munkatárs és ökumenikus meghívott egy hétig a németországi württembergi tartományi egyház vendégszeretetét? És hogyan is jelent meg a Miatyánkból vett mottó – „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” – a nagygyűlés sokszor felemelően sokszínű, néha kimerítően parlamentáris életében?
A Lutheránus Világszövetség nevében hordozza önmeghatározásának egy jelentős elemét. A 2003-as winnipegi nagygyűlés óta a világszövetség neve ugyanis hivatalosan is Lutheránus Világszövetség – Egyházak Közössége. A névváltoztatás nem csupán külsőség, hanem mindennél világosabban kifejezi, mi a szervezet célja: keretet teremteni ahhoz, hogy a tagegyházak megéljék közös gyökereikből és hitvallásukból fakadó, Isten adta közösségüket.
Erre a legkézzelfoghatóbban a nagygyűlésen adódik alkalom. Egyrészt a reggelenkénti úrvacsorás istentiszteleteken, valamint a déli elcsendesedések és esti áhítatok alkalmával. Másrészt az úgynevezett falucsoportokban, melyek a nagygyűlés negyven–nyolcvan fős sejtjei. A falucsoportokban zajló beszélgetések nyújtanak lehetőséget arra, hogy mindenki megoszthassa tapasztalatait és véleményét a többiekkel, és elmélyedjen egy-egy témában.
Ez alkalommal – a vezértémához illeszkedően – a falucsoportok a mezőgazdasági ciklus fázisai köré épültek fel: Jó talaj, Vetés, Aratás, A termés feldolgozása, A kenyér megtörése. Az így elnevezett csoportokban olyan változatos kérdésekről gondolkodhattunk együtt, mint a méltányos kereskedelem („fair trade”), az egyház és a világ megosztottsága, a munka mint Isten ajándéka, a gyermekek jogai vagy a diakónia szerepe az erőforrások méltányos elosztásában – hogy csak néhány kiragadott példát említsek.
A közösség megélésének nem utolsósorban alkalmai voltak a hivatalos programok közötti kávészünetek is, csakúgy, mint a vendéglátó egyház által szervezett szombat esti városi fesztiválprogram vagy az a fergeteges búcsúztató, amellyel a genfi központot 1994 óta vezető, októbertől nyugdíjba vonuló dr. Ishmael Noko főtitkártól köszöntek el a résztvevők.
A nagygyűlésnek célja az is, hogy a mottó kijelölte vezérfonalra felfűzve végiggondolja hitünk alapjait, az adott kor kihívásait és a lutheránus egyházak által erre adandó választ. Ebben segítette a résztvevőket az istentiszteleti alkalmakon túlmenően az elnöki beszéd és a főtitkári jelentés is.
Mark S. Hanson, az LVSZ leköszönő elnöke beszédében az egyházközösség (communio) jelentéseit boncolgatta. Hangsúlyozta: önértelmezésünk nem tesz bennünket befelé fordulóvá, hanem azt szolgálja, hogy kifelé, Isten szeretett világa felé tudjunk fordulni. Éppen ezért lehet az a reménységünk, hogy bár a világban sokan szenvednek a mindennapi kenyér hiányától, Isten mégsem hagyta el népét, nem fordult el teremtményeitől.
Ishmael Noko főtitkár szintén a mottóként szolgáló imakérés közösségi jellegét domborította ki. A mindennapi kenyér spirituális jelentősége a kenyér megtörésében teljesedik ki, a Jézus által létrehozott közösség pedig arra kell, hogy indítsa a mai tanítványokat is, hogy gondoskodjanak egymásról.
Az Üzenet (lásd keretes írásunkat a 4. oldalon – a szerk.) tartalma és az ahhoz kapcsolódó határozatok hivatottak megszabni az LVSZ működésének irányvonalát az elkövetkező hét évben. A döntések alapján leginkább a fenntarthatóság, az élelmiszer-biztonság, valamint a nemi és generációs egyenjogúság elősegítése élvez majd prioritást, de a számtalan döntés közé bekerült – többek között – az egyházakban vezető tisztséget betöltők teológiai formálódásának elősegítése, az emberkereskedelem elleni küzdelem szükségessége és a szociálisan hátrányos helyzetű európai népcsoportok (különösen a roma kisebbség) felzárkóztatására szolgáló programokra való igény is.
Természetesen nem tagadhatjuk azt sem, hogy minden magasztos cél ellenére az LVSZ mégiscsak földi szervezet, melynek működéséhez szükség van bizonyos rutinszerű feladatok ellátására is.
Mivel a nagygyűlés a szervezet legfőbb döntéshozó szerve, a küldöttekre hárul az előző nagygyűlés óta eltelt hét évre vonatkozó főtitkári és kincstárnoki jelentések jóváhagyása, az esetleges alkotmánymódosítások elfogadása (erre a szervezetben tervezett változtatások miatt most szükség volt), valamint az új elnök és az új tanács megválasztása.
A választások eredményeképpen az LVSZ következő elnöke Jordánia és a Szentföld palesztin származású püspöke, Munib A. Younan lett; a tanácsban pedig dr. Fabiny Tamás képviseli majd a Magyarországi Evangélikus Egyházat, illetve – ötödmagával – a kelet-közép-európai régiót.
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…” A Miatyánknak ez a negyedik kérése volt a vezérfonalunk egy héten át az LVSZ tizenegyedik nagygyűlésén. Isten kegyelméből megtapasztalhattuk ennek a mondatnak a gazdag tartalmát és a mindennapi kenyér különböző ízeit. Keserű, ha alapvető méltóságukért küzdő testvéreink történeteit hallgatjuk… Sós, ha a teremtettség ellen elkövetett vétkeink miatt hullatunk könnyeket… Édes, ha ismeretlen afrikai nyelveken énekeljük együtt a sanctust… Bárcsak a naponta megtört kenyér erőt adna a résztvevőknek, hogy hazatérve saját egyházaikba, saját társadalmukba kovászként éljék meg hitüket!
Balicza Klára
::Nyomtatható változat::
|