Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 32
- Luther Idézet
E heti Luther-idézet
Hozzászólás a cikkhez
Luther Idézet
„Először is azt mondtam, hogy még kétféle gyónás van azon a gyónáson kívül, amelyről itt beszélünk. Ezeket helyesebben minden keresztyén általános bűnvallásának lehetne nevezni, mert ezeknél egymagunkban gyónunk, és kérünk: bocsánatot magától Istentől vagy felebarátunktól. A Miatyánkban is megvan ez a kettő, amikor ezt mondjuk: »Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.« Sőt az egész Miatyánk sem más, mint ilyen gyónás. Nem azt jelenti-e a mi imádkozásunk, hogy megvalljuk azt, ami hiányzik belőlünk, vagy amiben nem teljesítettük kötelességünket, és hogy könyörgünk kegyelemért és vidám lelkiismeretért? Szüntelenül kötelesek és kénytelenek vagyunk így gyónni, amíg csak élünk.
Mert az a keresztyén élet, hogy bűnösnek tudjuk magunkat, és kegyelmet kérünk.”
Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása)
::Nyomtatható változat::
|