Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 32
- Cesare Siepi, a leghíresebb Don Juan emlékére
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Cesare Siepi, a leghíresebb Don Juan emlékére
Az Evangélikus Élet július 18-ai számában a Don Giovanni opera történetéről közöltünk összeállítást, és az írásban többször felbukkant Cesare Siepi neve. A kiváló olasz énekes a múlt hónapban hunyt el. Jó ismerője, a New York-i Metropolitan Opera egykori nézőtéri felügyelője, Krénusz József emlékezik a basszistára.
1963-ban még a régi Metben találkoztam vele először. Már első fellépésein meghódította az amerikai közönséget. Vérbeli basszista volt, Svéd Sándorhoz hasonlóan magas hangjai is tökéletesek voltak, így tudta Don Giovanni bariton szerepét is páratlan sikerre vinni. Egyben kiváló színészi képességekkel is bírt, a rendezők méltó társává vált a jellemek megformálásában, legtöbbször tovább alakította az alapötleteiket. Nem voltak megrögzött beidegződései, Maria Callashoz hasonlóan minden előadáson meg tudott újulni.
Sikerei a Metropolitan aranykorszakához kötődnek, amikor mellette olyan basszisták fényezték az intézmény nevét, mint Nicola Rossi-Lemeni, Jerome Hines vagy George London. Noha Siepi neve Don Giovanniként vonult be a zenetörténetbe, de Zakariás-, A végzet hatalmában Páter Guardiano- és Mefistofele sátáni figurájának alakítását is a legjobbak között tartja számon az utókor.
Igazi jutalomjátéka volt Borisz Godunov szerepe. A Rimszkij-Korszakov- és a Sosztakovics-féle feldolgozást is énekelte, akkor még angolul. Az orosz opera történetének érdekes mozzanata, hogy kollégájával, Giorgio Tozzival felváltva alakították a színpadon Pimen és a cár szerepét. Noha igazi olasz basszus volt, a Parsifalban németül nagy sikerre vitte Gurnemanz figuráját, s egyszer meg is jegyezte: „Ebben éltem ki igazán lelki fantáziámat.”
Közvetlen személyiség volt, a művészek kedvelt találkozóhelyén, a Metropolitan melletti Bill's bárban gyakran odaült az asztalunkhoz, s mesélt, anekdotázott. Nem volt italos ember, viszont színpadon gyakran tartotta kezében a poharat, mint egy kabalát, kultikus tárgyat. A legtöbb basszistához hasonlóan ő is nagyon sokat dohányzott.
A közönség bálványozta, kiváló játékának és megjelenésének köszönhetően a nők rajongtak érte, de Siepi példás családi életet élt. Hitét őszintén gyakorolta, sokszor találkoztam vele misén a Szent Patrick-katedrálisban. A jótékonyság is átszőtte életét, számos koncertjét olasz árvaházak javára adta. Mélyen érző ember volt; amikor barátja, a kiváló olasz baritonista Ettore Bastianini 1967-ben rákban meghalt, a mosoly hetekre eltűnt az arcáról.
Halálhírét olvasva a mosoly most a mi arcunkról tűnik el. Egyszer megkértem, dedikálja nekem legkedvesebb fotóját. Cesare örömmel adta át, olyan szeretettel, ahogy én is átnyújtom most az Evangélikus Élet olvasóinak.
Lejegyezte: Csermák Zoltán
::Nyomtatható változat::
|