e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Tom­bol a nyár, a hő­mé­rők egy­re me­le­geb­bet mu­tat­nak, e cikk írá­sa­kor má­sod­szor­ra hir­det­nek hő­ség­ri­a­dót. A ha­tó­sá­gok fi­gyel­mez­tet­nek a fo­lya­dék­pót­lás fon­tos­sá­gá­ra, bár enél­kül is érez­zük a kín­zó szom­jú­sá­got a for­ró­ság­ban.

A nagy me­leg­ben az ás­vány­víz­fo­gyasz­tás is a szo­ká­sos dup­lá­já­ra nőtt. Iszunk és iszunk, a fla­ko­nok pe­dig gyor­san ki­ürül­nek, s mi­u­tán el­ve­szí­tet­ték funk­ci­ó­ju­kat, a sze­me­tes­ku­kák­ba ke­rül­nek. Ma­gyar­or­szá­gon éven­te 1,5 mil­li­árd (!) da­rab PET-pa­lack ke­rül a sze­mét­be. S hogy az­után mi lesz ve­lük, az a leg­több em­bert nem ér­dek­li.

Pe­dig nem árt tud­ni, hogy a sze­mét­le­ra­kók­ban több száz, akár ezer évig is mér­ge­zik a kör­nye­ze­tet, a ta­lajt és a vi­ze­ket, hi­szen ezek a faj­ta mű­anya­gok gya­kor­la­ti­lag nem bom­la­nak le so­ha. Ma már a ten­ge­rek és óce­á­nok em­ber ál­tal szin­te el­ér­he­tet­len mély­sé­ge­i­ben is ki­mu­tat­ha­tók azok a mér­ge­ző anya­gok, ame­lyek ezek­ből a fla­ko­nok­ból ol­dód­tak ki. Azon­ban a mű­anyag pa­lac­kok nem­csak a ku­kák­ban köt­nek ki, ha­nem az utak mel­lé, a szán­tó­föl­dek szé­lé­re, az ár­kok­ba, a fo­lyó- és tó­par­tok­ra és a vi­zek fel­szí­né­re is ke­rül­nek, még­hoz­zá nagy mennyi­ség­ben.

A fla­ko­nok el­enyé­sző há­nya­dát hasz­no­sít­ják csak új­ra. A vissza­for­ga­tás el­ső pil­lan­tás­ra jó meg­ol­dás­nak tű­nik, ha azon­ban tud­juk, hogy eze­ket jó­részt Kí­ná­ba szál­lít­ják, már nem olyan biz­ta­tó a hely­zet. Az ilyen nagy tá­vol­ság­ra va­ló szál­lí­tás­nak ugyan­is ko­moly költ­sé­ge és igen nagy kör­nye­zet­ká­ro­sí­tó ha­tá­sa van. A mű­anyag fla­ko­nok új­ra­hasz­no­sí­tá­sa so­rán szin­te­ti­kus szá­la­kat ál­lí­ta­nak elő be­lő­lük, ame­lye­ket (nem annyi­ra bőr- és kör­nye­zet­ba­rát) ru­ha­ne­műk gyár­tá­sá­nál hasz­nál­nak. Ezek­nek per­sze ugyan­olyan ká­ros ha­tá­suk van a kör­nye­zet­re, mint a fla­ko­nok­nak.

Jó len­ne te­hát va­la­mi iga­zán jó meg­ol­dást ta­lál­ni a mű­anyag­ba zárt vi­zek al­ter­na­tí­vá­ja­ként. Jó len­ne, ha vissza­vált­ha­tó üveg­be töl­te­nék, de saj­nos en­nek nyo­ma sincs, azok a gyár­tók is PET-pa­lack­ra vál­tot­tak, ame­lyek ed­dig üveg­be pa­lac­koz­ták az ás­vány­vi­zet. A ve­ze­té­kes víz­ről a szak­em­be­rek min­dig el­mond­ják, hogy Ma­gyar­or­szá­gon ki­tű­nő mi­nő­sé­gű, de aki ér­zi a fris­sen ki­en­ge­dett víz­ben a klór erős sza­gát, an­nak mond­hat bár­ki bár­mit, nem kí­ván­ja meg­in­ni. És hát sze­ret­jük a bu­bo­ré­kos vi­zet, amely hun­ga­ri­kum is. Sok he­lyen le­het szó­dát kap­ni, cse­rél­he­tő pa­lac­kok­ban, ame­lyek azon­ban szin­tén mű­anya­gok, rá­adá­sul annyi­ra el­hasz­ná­lód­nak, hogy nem va­la­mi kí­vá­na­to­sak.

Jó meg­ol­dás le­het vi­szont a ré­gi jó szó­dás­szi­fon új vál­to­za­ta, amely nem alu­mí­ni­um­ból, ha­nem rozs­da­men­tes fém­ből ké­szül. Ha pe­dig a csap­vi­zet víz­szű­rőn le­szűr­jük, a klórt és egyéb szennye­ző­dé­se­ket is el­tá­vo­lít­hat­juk be­lő­le. Jó­ízű bu­bo­ré­kos vi­zet ka­punk így anél­kül, hogy a mű­anyag sze­mét mennyi­sé­gét nö­vel­nénk. Ez pe­dig még ak­kor is nagy do­log, ha egy csa­lád PET-pa­lack-hul­la­dé­ka nem tű­nik je­len­tős mennyi­ség­nek.

Sa­ját ta­pasz­ta­lat, hogy a csa­lád min­den tag­ja óri­á­si lel­ke­se­dés­sel fo­gad­ta a szó­dás­szi­font. A gye­re­kek ugyan­úgy kí­ván­csis­kod­nak a szó­da­ké­szí­tés­kor, ahogy an­nak ide­jén mi, s a ned­ves uj­ju­kat is ugyan­úgy hoz­zá­ra­gaszt­ják a fa­gyos pat­ron­hoz. Szó­val kor­osz­tá­lyo­kat össze­kö­tő él­mény lett a szó­dás­szi­fon, amely se­gít kör­nye­ze­tünk meg­óvá­sá­ban, va­la­mint a kör­nye­zet­tu­da­tos gon­dol­ko­dás és élet meg­va­ló­sí­tá­sá­ban. Mert er­re az eset­re is igaz, hogy gon­dol­kod­junk glo­bá­li­san, de a cse­lek­vést lo­ká­li­san, a sa­ját kör­nye­ze­tünk­ben kell el­kez­de­ni.

Sán­ta Ani­kó

::Nyomtatható változat::