Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

…ki­ál­tot­tunk fel ak­kor, ami­kor a hu­szon­egye­dik nem­zet­kö­zi öku­me­ni­kus sza­bad­egye­tem­re ké­szül­tünk, amely im­már má­so­dik al­ka­lom­mal lelt ott­hon­ra Nyír­egy­há­zán, a Lu­ther Már­ton Kol­lé­gi­um­ban.

Az egy­he­tes prog­ram – jú­li­us 26. és au­gusz­tus 1. kö­zött – az em­be­ri­ség és az egyén vál­sá­gá­nak stá­ci­ó­it jár­ta kö­rül Min­den­na­pi vál­sá­gun­kat… cím­mel, és pró­bált le­het­sé­ges meg­ol­dá­so­kat ke­res­ni szak­ava­tott elő­adók és ér­de­kes-ér­té­kes elő­adá­sok se­gít­sé­gé­vel, szem előtt tart­va ugyan­ak­kor azt, hogy a hit a ke­resz­tény em­ber szá­má­ra po­ten­ci­á­lis prob­lé­ma­meg­ol­dást je­lent.

Az el­ső nap az ér­ke­zés és az is­mer­ke­dés je­gyé­ben telt, mely­re kü­lö­nö­sen meg­fe­le­lő volt a Pánt­li­kás együt­tes ze­né­je ál­tal kí­sért nép­tánc­ház. La­borczi Gé­za szer­ve­ző lel­ki­pász­tor eg­zisz­ten­ci­á­lis vál­sá­ga­ink­ról be­szélt, ame­lyek ki­emel­ten fon­tos he­lyet fog­lal­nak el egy olyan vi­lág­ban, ahol két em­ber ta­lál­ko­zá­sa egy­út­tal konf­lik­tus­hely­ze­tet hor­doz ma­gá­ban, és el­len­té­tek üt­köz­te­té­si pont­já­vá vá­lik.

Ked­den min­den­na­pi aján­dé­ka­ink és vesz­te­sé­ge­ink té­má­ja ural­ta a na­pot: Jób pél­dá­ja járt előt­tünk. Mind­eköz­ben sok­ol­da­lú lel­ki­pász­tor­ral is­mer­ked­tünk meg La­borczi Gé­za sze­mé­lyé­ben, aki egy elő­adás ere­jé­ig „sze­rep­lí­rát” al­kal­ma­zott – mi­vel az az­nap­ra meg­hir­de­tett elő­adás szak­em­be­re nem ér­ke­zett meg –, köz­gaz­dász­ként be­szélt a gaz­da­sá­gi vál­ság­ról mint je­len­ség­ről.

Az es­tet kon­cer­temó­ci­ók zár­hat­ták: Völ­gyessy Szo­mor Fan­ni a dal­lam nyel­vét be­szél­ve tar­tott sze­mi­ná­ri­u­mot ér­zé­sek­ről, lel­künk­ről.

Gon­dol­tunk már a virs­li­re úgy, mint a glo­ba­li­zá­ció le­het­sé­ges szim­bó­lu­má­ra? Nos, Ham­mer Fe­renc, az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem szo­cio­ló­gu­sa er­re is fel­hív­ta fi­gyel­mün­ket („a glo­ba­li­zá­ció le­het olyan egy­ér­tel­mű, adott do­log, mint mond­juk egy virs­li, más szem­pont­ból azon­ban még­sem az, hi­szen nem mond­hat­juk, hogy gye­re ide, hamm, be­kap­lak”), il­let­ve he­ves vi­tát vál­tott ki elő­adá­sá­val, mely­nek köz­pon­ti kér­dés­fel­ve­té­se a glo­ba­li­zá­ció pár­to­lá­sá­nak vagy el­len­zé­sé­nek le­he­tet­len­sé­ge volt. Az elő­adást kí­sé­rő vi­ta so­rán azt a kö­vet­kez­te­tést von­tuk le, hogy a glo­ba­li­zá­ci­ó­nak nem le­het el­len­áll­ni, ugyan­ak­kor a hit olyan eszköz, amely meg­szű­ri ezen uni­ver­zá­lis fo­lya­mat jó és rossz ho­za­dé­ka­it.

Es­te pa­rázs vi­ta szem­ta­nú­i­ként György Pé­ter esz­té­ta és és Bé­res Ta­más teo­ló­gus pár­be­szé­dét kö­vet­het­tük nyo­mon ar­ról, hogy van-e ke­res­ni­va­ló­ja a ke­resz­tény­ség­nek a mé­di­á­ban. A be­szél­ge­tés fo­lya­mán fel­me­rült a kor­sze­rű egy­ház prob­le­ma­ti­ká­ja is, amely újabb kér­dés­la­vi­nát in­dí­tott el a né­ző­kö­zön­ség so­ra­i­ban.

Az es­tet csa­ló­dá­sa­ink és a Zsolt 55,13–15 zár­ták; Gé­za bá­csi köz­ve­tí­tő mun­ká­ját kö­ve­tő­en pe­dig jó sza­bad­egye­te­mis­ták mód­já­ra min­den­ki ki­hagy­ta az es­té­re be­ter­ve­zett „szun­di­ká­ci­ót” – tud­ni­il­lik a Ba­lázs Ele­mér Gro­up adott kon­cer­tet a kol­lé­gi­um ud­va­rán.

Pén­te­ken a mű­vé­sze­tek gör­be tük­ré­ben nya­lo­gat­hat­tuk vál­sá­gunk­ban szer­zett se­be­in­ket. Kiss Me­lin­da kép­ző­mű­vész elő­adá­sa min­den ér­zék­szerv­re ha­tott, hi­szen a ha­gyo­má­nyos fes­té­szet­től kro­no­ló­gi­ai sor­rend­ben el­ju­tot­tunk a fény­kép­hez és a film­mű­vé­szet­hez is. Meg­döb­ben­tő és el­gon­dol­kod­ta­tó kép­ze­let­be­li tú­rá­nak le­het­tünk ré­sze­sei, dél­utá­ni, va­ló­di tú­ránk pe­dig a sós­tói ál­lat­park­ba ve­ze­tett, ahol az újon­nan épí­tett oce­a­ná­ri­um ven­dé­gei vol­tunk.

Es­te a bá­bos mun­ka­cso­port ve­zet­te fel az áhí­ta­tot, a té­koz­ló fiú tör­té­ne­tét fa­ka­nál­bá­buk kel­tet­ték élet­re. Egész he­ti mun­ká­juk gyü­möl­csét a nép­tán­co­sok, a kü­lön­le­ges tech­ni­ká­val (pi­xi­lá­ció) dol­go­zó fo­tó­sok és gyöngy­fű­ző­sök is le­arat­ták a szom­bat es­ti zá­ró­prog­ra­mon.

A szom­bat nagy di­lem­má­ja a ke­resz­tény­ség vál­sá­ga volt, amely­re meg­ol­dást mu­tat­ha­tott Bé­res Ta­más evan­gé­li­kus teo­ló­gus dél­előt­ti elő­adá­sa.

Az es­ti prog­ra­mon nem­csak a mun­ka­cso­por­tok pro­duk­ci­ó­it övez­te nagy ér­dek­lő­dés, ha­nem a be­ter­ve­zett ka­ra­o­ke­es­tet is. Di­csé­re­tes, hogy az új­ság­író cso­port­nak si­ke­rült – ha­gyo­má­nyuk­kal el­len­tét­ben – ide­jé­ben be­fe­jez­nie a tá­bo­ri új­ság meg­szer­kesz­té­sét, így ők is saj­tó­szem­lét tart­hat­tak a zá­ró­es­ten, de a leg­na­gyobb si­ke­re – két­ség­kí­vül – tá­bor­ve­ze­tőnk szo­ká­sos es­ti áhí­ta­tá­nak volt, amely ez­út­tal min­den­na­pi füg­gő­sé­ge­ink­kel szem­be­sí­tett min­ket.

A va­sár­na­pi zá­ró­na­pot Ti­sza­do­bon töl­töt­tük, ahol az And­rássy-kas­tély­ban ve­het­tük ma­gunk­hoz az úr­va­cso­ra je­gye­it. Együtt­lé­tünk csúcs­pont­ja­ként fő­an­gyal­vá­lasz­tás­ra ke­rült sor, amely az egész he­ti aján­dé­ko­zós já­té­kunk leg­in­kább várt moz­za­na­ta volt. A meg­tisz­te­lő cí­met ez­út­tal Pet­ri­ko­vics Edit nyer­te el.

Ilyen volt a mi utunk a vál­ság­ból a vált­ság­ba – így visszük ha­za ma­gunk­kal ezt az iz­gal­mas utat, hogy vál­ság­ke­ze­lé­si stra­té­gi­ánk pél­da le­hes­sen csa­lá­dunk, ba­rá­ta­ink, év­fo­lya­munk szá­má­ra is.

Bí­ró Ár­pád

::Nyomtatható változat::