Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 32
- HETI ÚTRAVALÓ
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
HETI ÚTRAVALÓ
„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12)
Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten – kiválasztott népe tragikus sorsán keresztül – figyelmezteti gyülekezetét: ismerjük fel, amit ő a Krisztusban tett értünk! Akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította; igéje alapján a Fiába vetett hit által. „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Ef 1,7; LK); aki Isten el nem múló irgalmának tanúja e világban. Ezért mi „az Úr házába örömmel megyünk” (GyLK 755). Jeruzsálem – Krisztus után 70-ben történt – pusztulásának emlékünnepén annak okára emlékeztet Jézus: „…nem ismerted fel meglátogatásod idejét” s a Messiást. Ezért megsiratta a várost, de megtisztította a templomot: „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen…” (Lk 19,44.45) Pált igen nagy fájdalom gyötri népe miatt, és a Szentlélek által ezt ismeri fel: „…nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak”; ő nem igazságtalan! „Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,8.16) „Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz…” (Róm 11,2.11) Beteljesültek Jézus szavai a templomról – „nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának”– s a város pusztulásáról: „fogságba viszik őket… és pogányok tapossák Jeruzsálemet” (Lk 21,6.24). A Messiás ezt is előre megmondta a samáriai asszonynak (is): „…eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát”, mert „az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,21.24). A pogányok apostola ezt mondja ma neked: „…azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz.” De Isten szuverén Úr, és neki erre is van hatalma: ha te „a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba!” (Róm 11,20.24) Luther Márton ezt írja: „Isten előtt nincs személyválogatás. Senkinek sincs különleges kiváltsága: se a szenvedésre, se a szeretetre, se a dicsőségre. Aki hisz – legyen zsidó, pogány, úr, szolga, nő, avagy férfi –, egyenlőképpen Krisztus országának bűntől, haláltól üdvösségre megváltott gyermeke.” Ám a választott nép elutasította a Messiást, ezért mondta nekik Jézus: „…ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok…” (Lk 23,28) Mózes is megjövendölte népe sorsát: a bálványimádás bűne miatt „szétszór benneteket az Úr a népek közé”; „de ha keresni fogod ott az Urat”, és „végül megtérsz Istenedhez”, „nem hagy elpusztulni”, „hogy megtudd: az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül” (5Móz 4,27–31.35). – „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe! – Véled az Úr van! – Térj meg kedvére! – Vagy üdvöd veszted!” (EÉ 460,1–6)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|