Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 32
- Nagyköveti búcsú
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Nagyköveti búcsú
Protokolláris jellege ellenére is családias hangulatú találkozón köszönt el július 29-én a diplomáciai testület és a hazai politikai élet megjelent tagjaitól Mangasi Sihombing indonéz nagykövet. A nagyköveti rezidencián tartott hivatalos ceremóniát követő fogadásra a civil szféra – az egyházak, a különböző kulturális egyesületek és így tovább – képviselői is meghívást kaptak; a Magyarországi Evangélikus Egyházat – mások mellett – Prőhle Gergely országos felügyelő képviselte. Indonézia – Magyarország mellett Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Macedóniában is akkreditált – nagykövete 2007 februárja óta teljesít szolgálatot Budapesten, és ez év szeptemberében tér majd vissza hazájába.
– Nagykövet úr, magánemberként milyen élményekkel, tapasztalatokkal távozik Magyarországról?
– Megérkezésünkkor rögtön rácsodálkoztunk a város szépségeire, az elmúlt három évben pedig az országgal is megismerkedtünk. Feleségemmel (Parodang asszony épp a búcsúfogadás napján ünnepelte a születésnapját – a szerk.) beleszerettünk az országba és az emberekbe is. A magyarok rátermettsége, innovatív karaktere nagyon tetszik nekem, hiszem ugyanis, hogy egy nemzet túléléséhez, fennmaradásához kreatív emberekre van szükség.
– Diplomataként bizonyára nem tartozik a legfontosabb feladatai közé az egyházakkal való kapcsolattartás, Ön mégis nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy jó viszonyt alakítson ki a különböző felekezetek képviselőivel, és – lutheránusként – különösen is fontosnak tartotta, hogy élő kapcsolata legyen a Magyarországi Evangélikus Egyházzal. Több gyülekezetbe is ellátogatott – Budapesten és vidéken egyaránt –, és egynémelyiket még a magánvagyonából is támogatta.
– Bármit csinálok is – legyen szó akár a munkámról, akár az élet más területeiről –, szükségem van a hitemre. Biztos vagyok benne, hogy vallásom gyakorlása nem áll ellentétben az általam képviselt állam érdekeivel. (Indonézia 240 millió lakosának nyolcvannyolc százaléka muszlim; az evangélikusok száma körülbelül 5,5 millió fő. – A szerk.) Ha valamiben sikert érek el, az nem az én személyes érdemem; annak köszönhetem, hogy a mindenható Isten vezetésére hagyatkozom.
– Szervezőként kulcsszerepe volt a május 25-én Gödöllőn megrendezett első indonéz–magyar vallásközi párbeszéd konferencia létrejöttében. Hazájában milyen fogadtatása, visszhangja volt az eseménynek?
– A nemzeti hírügynökségen, az ANTARA-n kívül több mint húsz különböző médium foglalkozott a konferenciával. Nemcsak az internetes oldalakon, hanem a nyomtatott lapokban is jelentek meg összefoglaló cikkek róla, méghozzá nem is csak az országos, illetve fővárosi orgánumokban, hanem a vidékiekben is.
– Említette, hogy nem a saját érdemének tulajdonítja, ha valamit sikerül véghezvinnie. Mégis felmerül a kérdés: elsősorban nem az Ön személyének – kapcsolatainak, befolyásának – volt-e köszönhető az első találkozó, és ha igen, akkor lesz-e, lehet-e folytatása a kezdeményezésnek az után is, hogy Ön távozik a nagyköveti posztról?
– Semmiképpen nem egyszeri alkalomnak szántuk a gödöllői programot. Az emberek, a közösségek, a nemzetek folyamatosan változnak; ami ma aktuális kérdés, azt holnap valami más váltja fel. A vallásközi párbeszéd terén ezért mindig van mit megvitatni, továbbgondolni.
Mindazonáltal nem az én személyemtől függ a diskurzus jövője, mert ez az indonéz kormányzat hatáskörébe tartozik. Helyettem mások fogják gondját viselni a megkezdett munkának. Vélhetően 2012-ben Jakartában kerül majd sor a második találkozóra.
Vitális Judit
::Nyomtatható változat::
|