Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Er­dély­ben, Ko­lozs­vár­tól mind­össze negy­ven ki­lo­mé­ter­re, a Me­ző­ség pusz­ta kör­nye­ze­té­ben ta­lál­ha­tó vi­rág­zó szi­get­ként az egye­dül­ál­ló, nagy múl­tú ma­gyar köz­ség: Szék. A ki­rá­lya­ink ál­tal egy­kor vá­ro­si rang­ra emelt te­le­pü­lés ma is őr­zi ha­gyo­má­nya­it, la­kó­i­nak szor­gal­mát di­csé­rik tisz­ta por­tái, ápolt gyü­möl­csö­sei, mű­velt ha­tá­ra.

Az 1241-es ta­tár pusz­tí­tás után a cisz­ter­ciek ál­tal épí­tett temp­lom ma is áll, fa­lai kö­zött tar­tot­ták 1555-ben az el­ső er­dé­lyi pro­tes­táns zsi­na­tot.

1. au­gusz­tus 24-én, Szent Ber­ta­lan nap­ján ta­tár por­tya pré­dál­ta fel a te­le­pü­lést: so­ka­kat le­mé­szá­rol­tak, és a te­le­pü­lés mint­egy hat­száz la­kó­ját ma­guk­kal hur­col­ták. A ma­rok­nyi túl­élő fo­ga­dal­mat tett, hogy er­ről a gyász­nap­ról örök idő­re meg­em­lé­ke­zik, nap­ján böj­töt tart, és há­rom­szo­ri is­ten­tisz­te­let­tel adó­zik a meg­hur­col­tak em­lé­ké­nek.

Így tör­tént ez idén is: zsú­fo­lá­sig meg­telt a ha­tal­mas temp­lom. Mind­há­rom pré­di­ká­ció a zsi­dó nép egyip­to­mi meg­hur­col­ta­tá­sá­val kap­cso­la­tos ószö­vet­sé­gi igét vett ala­pul.

Dél­előtt Só­gor Csa­ba lel­kész, eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő mo­dern hang­vé­te­lű ige­hir­de­té­se nyi­tot­ta az ese­mé­nyek so­rát. „Is­ten meg­ke­gyel­me­zett ne­künk, és ki­vá­lasz­tott ben­nün­ket ar­ra, hogy egy csa­lád­ban, eb­ben a gyü­le­ke­zet­ben, eb­ben az or­szág­ban, né­pünk kö­ré­ben pél­dát mu­tas­sunk. (…) Eb­ben az or­szág­ban is van, aki fél tő­lünk. (…) Sen­ki sem mond­hat­ja eb­ben az or­szág­ban sem, hogy ne­ki több jo­ga van eh­hez a föld­höz, mint ne­künk. A vi­lág min­dig igye­ke­zett le­szá­mol­ni Is­ten gyer­me­ke­i­vel. Ak­kor van baj, ha már nem akar­nak le­szá­mol­ni ve­lünk. Ak­kor már az egy­ház, Is­ten né­pe úgy hoz­zá­iga­zo­dott a vi­lág­hoz, a vi­lág ál­tal dik­tált élet­hez, hogy már sem­mi­fé­le ve­szélyt sem je­lent a vi­lág szá­má­ra” – fej­te­get­te igen bá­tor for­du­la­tok­kal a tisz­te­le­tes. Eh­hez kap­cso­lód­va fel­hív­ta a fi­gyel­met a mo­dern, glo­ba­li­zált vi­lá­gi élet­nek azok­ra a ve­szé­lye­i­re, ame­lyek fo­gyasz­tás­ra, ja­va­ink fel­élé­sé­re csá­bí­ta­nak.

Dél­ben Sal­lai Már­ton he­lyi lel­kész rész­le­te­sen is­mer­tet­te Szék te­le­pü­lés és a szé­ki re­for­má­tus egy­ház tör­té­ne­tét. „Va­la­mennyi szé­ki büsz­ke, hogy ilyen ősei vannak… Nem sza­bad el­fe­led­ni, hogy ez a fo­ga­da­lom apá­ról fi­ú­ra, nem­ze­dék­ről nem­ze­dék­re száll, amíg csak Is­ten kö­zöt­tünk la­ko­zik. (…) Hi­szem, csak így tu­dunk mél­tó utó­dok len­ni.” Meg­rá­zó volt vé­gig­hall­gat­ni a ta­tár­dú­lást túl­élők le­jegy­zett, es­kü alat­ti val­lo­má­sa­it.

A dél­utá­ni is­ten­tisz­te­le­ten mér­ték­adó po­li­ti­kai és köz­éle­ti sze­mé­lyi­sé­gek je­len­lé­té­ben Já­no­si Ló­ránt inak­tel­ki lel­kész em­lé­ke­ző be­szé­dét hall­gat­hat­ták meg a je­len­lé­vők.

Az egy­há­zi ren­dez­vé­nyek­hez kap­cso­ló­dó­an a kö­ze­li pi­ac­tér szín­pa­dán ki­han­go­sí­tott be­szé­det mon­dott töb­bek kö­zött Mar­kó Bé­la, az RMDSZ el­nö­ke és eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő­je, Csép Sán­dor új­ság­író, Ger­gely Ba­lázs, az Er­dé­lyi Nem­ze­ti Ta­nács me­gyei el­nö­ke. Mar­kó be­szé­dé­nek a kö­ze­pén áram­szü­net bor­zol­ta a ke­dé­lye­ket; el­hang­zott az „el­vet­ték az ára­mot” is­mert ki­fe­je­zés – a tö­meg­ren­dez­vényt a köz­le­ke­dé­si­ek mel­lett több ci­vil ru­hás rend­őr is „biz­to­sí­tot­ta”. A szó­no­kok ki­emel­ték az össze­fo­gás és az új­ra­te­rem­tés ere­jét és fon­tos­sá­gát.

A szá­mos, sok­szor hosszú­ra si­ke­re­dett be­szé­det he­lyi fi­a­ta­lok szó­ló­éne­ke fris­sí­tet­te. A fi­a­ta­lok­ból ál­ló, he­lyi Szal­ma­ka­lap tánc­együt­tes, Fi­lep Sán­dor ko­re­og­rá­fi­á­já­nak be­mu­ta­tá­sá­val bi­zo­nyí­tot­ta a hí­res szé­ki tánc­ha­gyo­mány to­vább­élé­sét.

Az ese­mény­sort saj­nos oda nem il­lő, har­sány rock­kon­cert és tű­zi­já­ték zár­ta az éj­sza­kai órák­ban.

Dé­vai György

::Nyomtatható változat::