Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 37
- Plagizálni szabad!
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Plagizálni szabad!
Nagy érdeklődéssel olvastam Herényi István Az unalmas prédikáció című kétrészes írását. (Az írás az Evangélikus Élet július 26-ai és augusztus 2-ai számában jelent meg. – A szerk.) Mondanivalójával egyetértek, s szeretnék csatlakozni hozzá néhány egészen rövid észrevétellel.
– Ha a lelkésznek bármilyen oknál fogva saját tarsolyából nem lenne mondanivalója, merítsen nyugodtan a rendelkezésre álló igen sokféle prédikációskötet (postilla) valamelyikéből, és mondja el sajátjaként.
Hallottam egy történetet (Balikó Zoltántól), mely szerint egy megfáradt, öreg lelkész rátalált egy prédikációgyűjteményre, s attól kezdve abból merítette prédikációit. A gyülekezetben nagy ébredés támadt, a hitélet megerősödött.
– A német közvélemény-kutatással ellentétben úgy érzem, hogy az istentisztelet legnagyobb érdeklődésre számot tartó része a prédikáció.
– Ne elégedjünk meg még különleges esetben sem egy ötperces igehirdetéssel, még akkor sem, ha az bármilyen tömör is. Gondoljuk meg, hogy egész héten mennyi istentelenség zúdul a hívek fejére. Használjuk ki a húsz-huszonöt percet a Krisztusnak odaszánt élethez szükséges ismeretek közlésére, adott esetben adekvát igékre támaszkodva. Emlékezzünk rá, hogy Pál apostol éjszakába nyúlóan prédikált.
– Én is úgy érzem, hogy a lektorok bevonása az istentiszteletbe csupán- csak egy divatos dolog. Az ördög nagy mester ugyanis abban, hogy az igéről elvonja a figyelmet. Például azzal, hogy ilyen-olyan frizurával, öltözékkel, hanghordozással stb. hogyan állhat valaki a gyülekezet elé. A megszokott lelkész esetében az elhangzottakra koncentrálhatunk.
– Az úgynevezett interaktív igehirdetéssel kapcsolatos buktatók – notórius hozzászólók, nyilvánosságtól félők – reális veszélyek.
Röviden: a jó prédikáció jegyei a második részben leírt három pontban jó összegzést nyernek.
Légrádi György (Pécs)
::Nyomtatható változat::
|