Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A ma­gyar- és a né­met­or­szá­gi evan­gé­li­kus egy­ház kép­vi­se­lő­i­nek je­len­lé­té­ben a bu­da­vá­ri gyü­le­ke­zet ká­pol­ná­já­ban szep­tem­ber 5-én, szom­ba­ton ün­ne­pé­lye­sen be­ik­tat­ták hi­va­ta­lá­ba a bu­da­pes­ti né­met ajkú evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet új lel­ké­szét. Jo­han­nes Erl­burch a Né­met­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­házban szol­gált idá­ig. Hat év­re (2009–2015) vá­lasz­tot­ta meg őt a gyü­le­ke­zet ez év ta­va­szán.

Jo­han­nes Erl­burch 1968-ban lel­kész­csa­lád­ban szü­le­tett. Tü­bin­gen­ben és Er­langen­ben ta­nult teo­ló­gi­át. Is­me­re­te­it egy­éves je­ru­zsá­le­mi ta­nul­mány­úton mé­lyít­het­te el. Er­langen­ben is­mer­ke­dett meg Fa­bi­ny Ta­más­sal, az ő ha­tá­sá­ra vál­lalt se­géd­lel­ké­szi szol­gá­la­tot 1995–1997 kö­zött Szek­szár­don. Itt al­kal­ma volt meg­ta­pasz­tal­ni a ma­gyar­or­szá­gi vi­szo­nyo­kat, il­let­ve ba­rát­koz­ni a ma­gyar nyelv­vel, és itt is­mer­ke­dett meg Hi­da­si Ju­dit­tal, aki­vel az­tán há­zas­sá­got kö­töt­tek. (Há­rom gyer­me­kük van: Dá­vid, Krisz­ti­na és Zsó­fia.) 1997 óta se­géd­lel­kész­ként, majd 2001 óta or­di­nált pász­tor­ként a né­met­or­szá­gi brüg­gei gyü­le­ke­zet­ben szol­gált.

A bu­da­vá­ri be­ik­ta­tást vég­ző Fa­bi­ny Ta­más püs­pök a jó pász­tor fel­ada­ta­i­ra hív­ta fel a fi­gyel­met.

Az új lel­kész­nek – a német elő­írá­sok­nak megfelelően hat évre szóló – hi­va­ta­los ki­kül­de­té­si le­ve­lét (Ent­sen­dungsbri­ef) Mic­ha­el Hüb­ner, a ki­kül­dő Né­met­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház (EKD) han­no­ve­ri köz­pont­já­nak kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai re­fe­ren­se ad­ta át. Dr. Blázy Ár­pád ke­len­föl­di lel­kész a Bu­dai Egy­ház­me­gye ne­vé­ben kö­szön­töt­te az új kol­lé­gát, aki ezen­túl az egy­ház­me­gye lel­ké­szé­nek is szá­mít. A je­len le­vő lel­kipásztorok a ha­gyo­má­nyos – éne­kelt – lel­ké­szi ál­dás­sal kí­ván­ták Is­ten ál­dá­sát Jo­han­nes Erl­burch szol­gá­la­tá­ra.

A be­ik­ta­tá­si liturgiát kö­ve­tő­en az új lel­kész pré­di­ká­ci­ó­já­ban Jé­zus sző­lő­tő­pél­dá­za­ta kap­csán ar­ról be­szélt, hogy a ke­resz­té­nyek­nek Jé­zus­hoz il­lő élet­re kell tö­re­ked­ni­ük. A nyi­tott, köz­vet­len han­gu­la­tú ige­hir­de­tés jól tük­röz­te a fi­a­tal lel­ki­pász­tor ked­ves­sé­gét és köz­vet­len­sé­gét.

Szá­mos jó­kí­ván­ság és kö­szön­tés hang­zott el ez­után. Hogy mi­lyen szí­vé­lyes fo­gad­ta­tás­ban ré­sze­sült Jo­han­nes Erl­burch, ar­ra pél­da Ba­li­cza Iván­nak, az egy­ház­köz­ség egyik lel­ké­szé­nek a meg­ál­la­pí­tá­sa: a né­met gyü­le­ke­zet nem ven­dég Bu­da­vár­ban – je­len­tet­te ki –, ha­nem ott­hon van. Vé­gül a né­met gyü­le­ke­zet ne­vé­ben Al­brecht Fried­rich, a pres­bi­té­ri­um elnöke biz­to­sí­tot­ta az új lel­készt arról, hogy ami­lyen kö­zel ke­rült előd­je, And­re­as Well­mer a gyü­le­ke­zet­hez, ugyan­olyan nyi­tott­ság­gal és sze­re­tet­tel fo­gad­ják őt is.

Czen­the Mik­lós

::Nyomtatható változat::