e-világ

Hozzászólás a cikkhez

– Ne is az idei év­vel kezd­jük, ha­nem az előz­mé­nyek­kel! Mi­ó­ta fog­lal­koz­tat­ja a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­há­zat, hogy a kör­nye­zet­vé­de­lem vagy – a teo­ló­gu­sok ál­tal ma már el­fo­ga­dot­tá vált szó­hasz­ná­lat­tal – a te­rem­tés­vé­de­lem ügyét be­il­lessze az egy­há­zi élet­be?

– A Szent­írás egy­ér­tel­mű fel­ada­tot ad az em­ber szá­má­ra a te­rem­tett vi­lá­got il­le­tő­en: az Éden kert­jé­nek őr­zé­se és mű­ve­lé­se – nem pe­dig a mai ér­te­lem­ben hasz­nált, ki­zsák­má­nyo­ló ural­ko­dás –, a szö­vet­sé­ges tár­sak­kal va­ló együtt­mű­kö­dés mind irány­mu­ta­tó kell, hogy le­gyen szá­munk­ra.

Az egész­sé­ges tes­ti-lel­ki élet­hez hoz­zá­tar­to­zik a tisz­ta, él­he­tő kör­nye­zet, ez pe­dig ma már egy­re több em­ber szám­ára el­ér­he­tet­len. A 20. szá­zad kö­ze­pé­től kezd­ve a kör­nye­zet ál­la­po­tá­nak ri­asz­tó mér­té­kű rom­lá­sa nyo­mán egy­re fon­to­sab­bá vált a kör­nye­zet­vé­de­lem ügye. Az 1960-as évek vé­gé­től nem­zet­kö­zi szin­ten már a kü­lön­bö­ző egy­há­zak, egy­há­zi szer­ve­ze­tek is re­a­gál­tak az „öko­ló­gi­ai ri­a­dó­ra”.

Ma­gyar­or­szá­gon út­tö­rő mun­kát vég­zett – Szé­chey Bé­la ve­ze­té­sé­vel – a kö­zel húsz éve te­vé­keny­ke­dő Jé­zus Test­vé­rei Öku­me­ni­kus Dia­kó­ni­ai Rend. Ezen­kí­vül több, az el­múlt évek­ben in­dult kez­de­mé­nye­zés is meg­em­lít­he­tő: a ter­mé­szet­is­me­re­ti if­jú­sá­gi tá­bo­rok, az öko­sze­mi­ná­ri­um a teo­ló­gi­án, a Szél­ró­zsán mű­kö­dő kör­nye­zet­vé­del­mi sá­tor, az egész­sé­ges élet­vi­tel ki­ala­kí­tá­sá­hoz se­gít­sé­get nyúj­tó élet­mód­tá­bor és az Evan­gé­li­kus Élet Ara­rát ro­va­ta is az el­in­dult mun­ka egy-egy szá­la. Ezért te­kint­he­tő fon­tos lé­pés­nek, hogy ta­valy ősszel meg­ala­kult az Ara­rát te­rem­tés­vé­del­mi mun­ka­cso­port, mely­nek Gáncs Pé­ter püs­pök úr is tag­ja, hi­szen így ezek a szá­lak össze­ér­tek.

– Ki kez­de­mé­nyez­te a te­rem­tés he­té­nek meg­ün­nep­lé­sét? Úgy em­lék­szem, hogy eb­ben több szer­ve­zet is sze­re­pet ját­szott.

– Igen, meg­pró­bá­lom rö­vi­den össze­fog­lal­ni. Az Eu­ró­pai Ke­resz­tény Kör­nye­zet­vé­del­mi Há­ló­zat cé­lul tűz­te ki a fenn­tart­ha­tó­ság gon­do­la­tá­nak ér­vény­re jut­ta­tá­sát a gyü­le­ke­ze­ti élet­ben. A há­ló­zat egyik mun­ka­cso­port­já­nak fel­ada­ta volt, hogy a te­rem­tés ün­ne­pét be­ve­zes­se az egy­há­zi li­tur­gi­kus gya­kor­lat­ba. A mun­ka­cso­port az ün­nep meg­tar­tá­sá­ra a szep­tem­ber el­se­je és ok­tó­ber má­so­dik va­sár­nap­ja köz­ötti idő­sza­kot ja­va­sol­ta, a kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tek ha­gyo­má­nya­i­ra ala­poz­va, mint az or­to­dox egy­há­zi esz­ten­dő kez­de­te, ara­tá­si há­la­adás a pro­tes­táns gyü­le­ke­ze­tek­ben, As­si­si Szent Fe­renc ün­ne­pe.

Az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­ja és a Püs­pö­ki Kon­fe­ren­ci­ák Eu­ró­pai Ta­ná­csa a 2007-ben Nagy­sze­ben­ben ren­de­zett 3. eu­ró­pai öku­me­ni­kus nagy­gyű­lé­sén szin­tén el­kö­te­lez­te ma­gát, hogy a fen­ti idő­sza­kot a te­rem­tés vé­del­mé­ért és a fenn­tart­ha­tó élet­stí­lus el­ter­je­dé­sé­ért va­ló imád­ko­zás­nak szen­te­li. 2008 de­cem­be­ré­ben a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) köz­gyű­lé­se a szep­tem­ber utol­só és az ok­tó­ber el­ső va­sár­nap­ja kö­zöt­ti idő­sza­kot ta­lál­ta a leg­al­kal­ma­sabb­nak a te­rem­tés­vé­del­mi hét meg­hir­de­té­sé­re. Idén ez szep­tem­ber 27. és ok­tó­ber 4. kö­zé esik. Ez al­ka­lom­ból je­lent meg au­gusz­tus ele­jén A hét nap cso­dá­ja cím­mel az a fü­zet, amely az ün­nep­lé­s­hez kí­ván se­gít­sé­get nyúj­ta­ni.

– Na­gyon tar­tal­mas ki­ad­vány, és csak azért nem kér­de­zem a rész­le­tek­ről, mert az Evan­gé­li­kus Élet au­gusz­tus 23–30-i dup­la szá­má­ban már esett ró­la szó. Tény­leg na­gyon sze­ren­csés­nek tar­tom, hogy a me­di­tá­ci­ók, éne­kek és ver­sek mel­lett szin­te min­den ol­da­lon ott van­nak a kör­nye­ze­tünk ál­la­po­tát be­mu­ta­tó, el­gon­dol­kod­ta­tó ada­tok is. Ez azt su­gall­ja, hogy az imád­ság és a tet­tek szo­ro­san össze­tar­toz­nak.

– Va­ló­ban ez volt a szán­dé­kunk. Azt sze­ret­nénk, hogy mind­azok, akik részt vesz­nek egy ilyen al­kal­mon, fel­töl­tőd­je­nek, és rá­cso­dál­koz­za­nak a te­rem­tett vi­lág aján­dé­ka­i­ra, de át is érez­zék sa­ját fe­le­lős­sé­gü­ket. Az iro­dal­mi, kép­ző­mű­vé­sze­ti il­luszt­rá­ci­ók ki­csit más meg­vi­lá­gí­tás­ba he­lye­zik azt, amit nap mint nap ta­pasz­ta­lunk, vagy a na­pi haj­szá­ban ész­re sem ve­szünk.

Igye­kez­tünk olyan egy­sze­rű prak­ti­ká­kat is össze­gyűj­te­ni, ame­lyek az egyé­ni és kö­zös­sé­gi élet­ben egy­aránt hasz­nál­ha­tók. A se­géd­anya­got úgy ál­lí­tot­tuk össze, hogy ne csak az aján­lott te­rem­tés­vé­del­mi hé­ten, ha­nem más gyü­le­ke­ze­ti al­kal­mak­kor is elő le­hes­sen ven­ni.

– Mennyi­re lesz öku­me­ni­kus a te­rem­tés he­te?

– Ahogy már ko­ráb­ban is em­lí­tet­tük, a fü­ze­tet – és az ün­nep­re fel­hí­vó pla­ká­tot – a ME­ÖT tag­egy­há­za­i­hoz tar­to­zó gyü­le­ke­ze­tek és in­téz­mé­nyek kap­ták kéz­hez. Így meg­van a le­he­tő­sé­ge, hogy a he­lyi kö­zös­sé­gek öku­me­ni­ku­san, egy­más­sal együtt­mű­köd­ve hir­des­sék meg az al­kal­mat. Hi­szen olyan, mind­nyá­jun­kat érin­tő kö­zös ügy­ről van szó, amely jó al­kal­mat te­remt az öku­me­né meg­élé­sé­re is. A ta­valy szep­tem­ber­ben a De­ák té­ren ren­de­zett te­rem­tés­ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­hez ha­son­ló lesz idén szep­tem­ber 27-én a zug­lói evan­gé­li­kus temp­lom­ban, amely­re fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás nél­kül vá­runk min­den­kit.

– Mit gon­dol, hány evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben és in­téz­mény­ben fog­ják idén meg­ün­ne­pel­ni a te­rem­tés he­tét?

– Ezt ne­héz elő­re meg­mon­da­ni. Tu­dom, hogy a lel­ké­szek­re ren­ge­teg in­for­má­ció zú­dul, de re­mé­lem, hogy a több­szö­ri hír­adá­sunk és a ki­kül­dött – a hon­la­punk­ról is le­tölt­he­tő – ki­ad­vány va­ló­di se­gít­sé­get nyújt. És bi­zo­nyá­ra min­den gyü­le­ke­zet­ben van­nak olya­nok, akik el­kö­te­le­zett­sé­get érez­nek a te­rem­tés­vé­de­lem ügye iránt. Őket ar­ra biz­tat­juk, hogy ve­gye­nek részt en­nek az al­ka­lom­nak a meg­szer­ve­zé­sé­ben. Ha né­hány lel­kes em­ber el­kezd egy mun­kát, ak­kor egy­re több fel­ada­tot ta­lál, és köz­ben a kö­zös­ség is for­má­ló­dik. Jó len­ne, ha a gyü­le­ke­ze­tek egy­mást is ösz­tö­nöz­nék, ezért kér­jük, hogy a te­rem­tés he­té­ben meg­va­ló­sult ese­mény­ről küld­je­nek be­szá­mo­ló­kat és ké­pe­ket az ararat@lu­the­ran.hu cím­re.

– Mit ta­ná­csol azok­nak, akik csak most, ezt az in­ter­jút ol­vas­va kap­tak ked­vet ah­hoz, hogy meg­ün­ne­pel­jék a te­rem­tés he­tét? Már csak két hét ma­radt a ki­tű­zött idő­pon­tig.

– Úgy gon­do­lom, még nem ké­ső be­le­vág­ni, hi­szen ren­ge­teg le­he­tő­ség van ar­ra, hogy a he­lyi kö­zös­sé­gek meg­szer­vez­zék a sa­ját ün­ne­pü­ket. Szá­mos gyü­le­ke­zet­ben is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben má­ig meg­tart­ják az ara­tá­si há­la­ün­ne­pet, eh­hez szer­ve­sen kap­cso­lód­hat az al­ka­lom. De szer­vez­het­nek kü­lön es­ti ima­órát, tart­hat­nak áhí­ta­tot a sza­bad­ban, be­szél­get­het­nek a té­má­ról bib­lia­órán, if­jú­sá­gi órán, hit­tan­órán. És per­sze jól te­szik, ha az össze­jö­ve­tel után el­ül­tet­nek egy fát a temp­lom kö­rü­li kert­ben.

A gyü­le­ke­ze­tek mel­lett sze­ret­nénk az in­téz­mé­nyek, az is­ko­lák, sze­re­tet­ott­ho­nok fi­gyel­mét is fel­hív­ni az ün­nep­re, hi­szen a kö­zös­sé­gi élet itt is le­he­tő­sé­get te­remt a kö­zös imád­ko­zás­ra, ének­lés­re, be­szél­ge­tés­re. Ta­lán a kez­det ne­héz, de re­mél­jük, egy­re több he­lyen lesz foly­ta­tá­sa…

Ga­dó György Pál

::Nyomtatható változat::