Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Kö­zép-Finn­or­szág nagy egye­te­mi vá­ro­sa és egy­út­tal Deb­re­cen test­vér­vá­ro­sa is Jyväs­kylä. Még a hat­va­nas évek­ben kez­de­mé­nyez­te a vá­ros gyü­le­ke­ze­té­nek el­nök­sé­ge a kap­cso­lat­fel­vé­telt a Deb­re­ce­ni Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­gel. Ez a kom­mu­nis­ta ura­lom alatt meg­tör­tént, Sza­bó Gyu­la es­pe­res ide­jén, és a kap­cso­lat a két vá­ros evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te kö­zött mind­má­ig ele­ven és in­ten­zív. Nincs olyan év, hogy ne jöj­jön tő­lük hoz­zánk va­la­ki, vagy mi ne men­jünk hoz­zá­juk. Ba­rá­ti kap­cso­la­tok szö­vőd­tek, eze­ket a gyü­le­ke­zet­ből töb­ben is ápol­ják, im­már év­ti­ze­dek óta.

Idén Jyväs­kylä volt a há­zi­gaz­dá­ja a két­éven­te meg­ren­de­zés­re ke­rü­lő finn egy­há­zi na­pok­nak.

Ha rá­kér­dez­tem egy-egy prog­ram­pont­ra, ak­kor gyak­ran kap­tam azt a vá­laszt: a köz­pont­ban in­téz­ték, hogy így le­gyen. De a he­lyi gyü­le­ke­ze­ti ve­ze­tés azért ka­rak­te­re­sen meg tud­ta mu­tat­ni saját ar­cu­la­tát. Ez több al­ka­lom­mal is fi­a­ta­los, né­ha for­ma­bon­tó al­kal­mak­ban nyil­vá­nult meg.

A ren­dez­vény nyi­tányá­ra pél­dá­ul a há­zi­gaz­da gyü­le­ke­zet ve­ze­tő lel­ké­sze, Juk­ka Kes­kita­lo ke­rék­pár­ral, vé­dő­si­sak­kal a fe­jén gu­rult be, és a he­lyi pol­gár­mes­ter­rel be­szél­ge­tett ar­ról, hogy mi­ben rej­lik a bol­dog­ság lé­nye­ge. A pol­gár­mes­ter egy csaj­kát ho­zott ma­gá­val, mint a bol­dog­ság­nak a szim­bó­lu­mát, hi­szen az étel­lel te­li tál, mely kö­ré össze­gyű­lik egy-egy csa­lád, az össze­tar­to­zás, a gon­dos­ko­dás, a jó ér­zés jel­ké­pe, vagy­is a bol­dog­sá­gé. Juk­ka Kes­kita­lo lel­kész pe­dig a bol­dog­ság és bol­dog­ta­lan­ság dia­lek­ti­ká­já­ról be­szélt, mond­ván, hogy a bol­dog­ság ér­zé­sét an­nak kö­szön­het­jük, hogy Is­ten ne­héz­sé­ge­ket is ad ne­künk, ame­lye­ket le kell küz­de­nünk, és egy-egy ilyen, a ne­héz­sé­gek fe­let­ti győ­ze­lem fel­té­te­le a bol­dog­sá­gunk­nak.

A bő­sé­ges prog­ramkínálatból nem volt ne­héz ki­vá­lasz­ta­ni azo­kat, me­lyek ér­de­kes­nek ígér­kez­tek. Ma­gyar vi­szo­nyok­hoz ké­pest fel­tű­nő volt a fin­nek el­kö­te­le­zett­sé­ge és in­ten­zív ér­dek­lő­dé­se más kon­ti­nen­sen mű­kö­dő vagy a lé­tükért küz­dő test­vér­egy­há­zak iránt.

A misszió száz­öt­ven évét át­te­kin­tő ren­dez­vé­nyen há­rom fel­kért elő­adó volt: egy Ne­pál­ból, egy Eti­ó­pi­á­ból és egy Ja­pán­ból.

A Ne­pál­ból ér­ke­zett dr. Ro­kaya ka­tar­ti­kus elő­adást tar­tott ar­ról, hogy a ke­resz­tény misszió mi­lyen mé­lyen ha­tot­ta át a ne­pá­li tár­sa­da­lom egé­szét, és hogy leg­fő­kép­pen az erő­szak vissza­szo­ru­lá­sa és az em­be­ri sza­bad­ság­jo­gok ko­mo­lyan vé­te­le és egy­re szé­le­seb­ben meg­nyil­vá­nu­ló igé­nye lett az a gyü­mölcs, me­lyet min­den Ne­pál­ban élő em­ber a ke­resz­tény­ség ha­tá­sa­ként is­mer­het fel. Be­szé­de után egy vas­tag rab­lán­cot emelt fel, meg­ráz­ta, majd le­dob­ta an­nak de­monst­rá­lá­sa­ként, hogy ahol fel­hang­zik Jé­zus Krisz­tus meg­vál­tá­sá­nak öröm­hí­re, ott a rab­lán­cok le­hul­la­nak, nemcsak spi­ri­tu­á­lis ér­te­lem­ben, ha­nem a min­den­na­pi élet konk­rét va­ló­sá­gát te­kint­ve is.

Dr. Chal­tu De­res­sa Eti­ó­pi­á­ból ér­ke­zett, és meg­ren­dí­tő sza­vak­kal be­szélt ar­ról, hogy az ő kül­de­té­se – a Me­ka­ne Jesu Egy­ház tag­ja­ként – töb­bek kö­zött az, hogy ki­fe­jez­ze há­lá­ját az evan­gé­li­kus misszió iránt, mert el­jött az ide­je an­nak, hogy ők, af­ri­ka­i­ak vissza­ad­ják azt, amit kap­tak. De­res­sa asszony sze­rint a Me­ka­ne Jesu Egy­ház kulcs­po­zí­ci­ó­ban van ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy­ha si­ke­rül egy olyan tör­zset az evan­gé­li­um szá­má­ra meg­nyer­ni­ük, ame­lyik­nek a te­rü­le­te több ál­lam ha­tá­rán is át­nyú­lik, ak­kor ez­zel si­ke­rül­het pa­ci­fi­kál­ni Ke­let-Af­ri­ka je­len­leg vé­res konf­lik­tu­sok­tól ter­hes te­rü­le­te­it.

Ta­nul­sá­gos volt a ja­pán kül­dött fel­szó­la­lá­sa is, aki azért adott há­lát, hogy Ja­pán­ban sen­kin sem­mi­lyen nyo­más nincs ar­ra néz­ve, hogy ke­resz­tény le­gyen; sem eg­zisz­ten­ci­á­lis, sem po­li­ti­kai nyo­más, így na­gyon ke­vés a ke­resz­tény, aki az­zá lett, az vi­szont tény­leg sem­mi má­sért, mint a tisz­ta élő és ha­tó evan­gé­li­u­mért lett az.

Ra­i­mo La­i­nét ad­dig nem volt sze­ren­csém is­mer­ni, de – mint szol­ga­társ – mély be­nyo­mást tett rám, és sor­sunk­ban is ta­lál­tunk kö­zös vo­ná­so­kat, hi­szen ő is négy fi­út ne­velt. Ra­i­mo tíz évet töl­tött Sze­ne­gál­ban, az ot­ta­ni evan­gé­li­kus misszi­ó­ban. En­nek gyü­möl­cse­ként a belvárosi temp­lom­ban tartott szombat esti isten­tisz­telet a sze­ne­gá­li test­vé­rek li­tur­gi­á­ját kö­vet­te. Ra­i­mo szá­mos sze­ne­gá­li éne­ket le­for­dí­tott finn­re, és eze­ket au­ten­ti­kus hang­sze­rek­kel – sok-sok, kéz­zel vert dob­bal – kí­sér­ték a fi­a­ta­lok. Egy ki­sebb tánc­cso­port pe­dig sze­ne­gá­li tán­cok­kal fe­jez­te ki azt a fel­sza­ba­dult örö­möt, me­lyet az evan­gé­li­um éb­reszt az em­be­ri szív­ben.

Az is­ten­tisz­te­let után még so­ká­ig hang­zot­tak a temp­lom előt­ti té­ren a do­bok, s dob­ban­tak a me­zít­lá­bas tal­pak. Fel­ügye­lőnk, Pa­zár Ist­ván meg is je­gyez­te, hogy va­la­hol ez len­ne min­den is­ten­tisz­te­let­nek a cél­ja: sur­sum cor­da – emel­jük fel szí­vün­ket!

Az egy­há­zi na­pok ren­dez­vény­so­ro­zat­nak egyéb­ként ma­gyar meg­hí­vott elő­adó­ja is volt dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök sze­mé­lyé­ben, aki Mat­ti Re­po finn, illetve Jú­li­us Fi­lo nyugalmazott szlo­vák ­püs­pök­kel fó­rum­be­szél­ge­té­sen vi­tat­ta meg, mi­lyen volt a ke­resz­tény­ség hely­ze­te Eu­ró­pá­ban az el­múlt húsz év­ben.

Több­ször is hall­hat­tuk, ami­kor finn test­vé­re­ink há­lát ad­tak azért, hogy fin­nek le­het­nek: ta­lán en­nek a sta­bil iden­ti­tás­tu­dat­nak a gyü­möl­cse az élénk ér­dek­lő­dés más egy­há­zak éle­te és más kul­tú­rák iránt? Hoz­zá­juk ké­pest mi ma­gya­rok igen so­kat fog­lal­ko­zunk ma­gunk­kal, és igen ke­ve­set má­sok­kal.

A ha­tal­mas köz­pon­ti ren­dez­vény­sá­tor előtt a há­rom nap alatt vé­gig ott állt egy csó­nak; az egy­ház ha­jó­ja? A zá­ró­al­kal­mon az­tán ez az ütött-ko­pott csó­nak meg­ele­ve­ne­dett. Elő­ke­rült egy szim­bo­li­kus hor­gony is, me­lyet a jyväs­kyläi test­vé­rek át­ad­tak Lah­ti vá­ros gyü­le­ke­ze­ti de­le­gá­ci­ó­já­nak. Az il­le­té­kes püs­pö­köt pe­dig – a de­le­gá­ci­ó­val együtt – be­ül­tet­ték a csó­nak­ba, és ki­tol­ták a ren­dez­vény­sá­tor­ból, mi­alatt mi, je­len­lé­vők – egy is­mert dal üte­mé­re – egy­mást át­ka­rol­va hul­lá­moz­tunk. „A bol­dog­ság vál­to­zik”, de a for­rá­sa – hi­szem – ugyan­az!

Réz-Nagy Zol­tán

::Nyomtatható változat::