Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az oros­há­zi Im­ma­nu­el ze­ne­kar im­már DVD-n is hir­de­ti a meg­vál­tás öröm­hí­rét. A Dél-Al­föld egyik „leg­fog­lal­koz­ta­tot­tabb” ke­resz­tény köny­nyű­ze­nei együt­te­se a kö­zel­múlt­ban je­len­tet­te meg 2008 szent­es­té­jén rög­zí­tett ze­nés áhí­ta­tát.

Az oros­há­zi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben nagy ha­gyo­má­nya van a könnyű­ze­né­nek. A ti­zen- és hu­szon­éves lu­the­rá­nus fi­a­ta­lok már több mint egy év­ti­ze­de rend­sze­re­sen szol­gál­nak gi­tár­ral, dob­bal és szin­te­ti­zá­tor­ral az egy­ház­köz­ség temp­lo­má­ban. Új szín­fol­tot je­lent 2007 óta a vá­ros éle­té­ben az Im­ma­nu­el ze­ne­kar, amely­nek evan­gé­li­kus, ka­to­li­kus és re­for­má­tus tag­jai nem­csak Oros­há­za temp­lo­ma­i­ban, ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye­i­ben és köz­te­re­in ját­sza­nak, ha­nem gyak­ran meg­hí­vást kap­nak a kör­nye­ző te­le­pü­lé­sek misszi­ós és if­jú­sá­gi al­kal­ma­i­ra is.

Az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet év­ről év­re vissza­té­rő ka­rá­csonyi éj­fé­li is­ten­tisz­te­le­tén 2008-ban az Im­ma­nu­el szol­gált. Aho­gyan Kör­mö­czi Zol­tán kö­szön­tő­jé­ben el­mond­ta: ez­út­tal nem a meg­szo­kott bet­le­he­mi tör­té­ne­tet kí­ván­ták ze­né­ben el­be­szél­ni. „Ka­rá­csony éj­sza­ká­ján be­já­runk he­gyet-völ­gyet, fa­lut és vá­rost” – fo­gal­ma­zott az együt­tes éne­kes-gi­tá­ro­sa.

Az is­tál­ló szal­má­já­nak gyak­ran idil­li­kus áb­rá­zo­lá­sa he­lyett ez­út­tal va­ló­ban a ma em­be­ré­ről, a hu­szon­egye­dik szá­zad bű­nö­sé­nek meg­vál­tá­sá­ról szól­tak a da­lok. A gyü­le­ke­zet előtt meg­ele­ve­ne­dett a haj­lék­ta­lan, az al­ko­ho­lis­ta csa­lád­apa és a nyolc éve szü­le­i­vel nem be­szé­lő gyer­mek ké­pe is. A tu­da­to­san fel­épí­tett áhí­tat ze­ne­szá­ma­it hall­gat­va fo­lya­ma­to­san is­mer­jük meg az em­ber­ré lett Is­ten ke­gyel­mét.

A da­lok több­sé­gét a leg­is­mer­tebb kor­társ ma­gyar könnyű­ze­nei szer­zők – Sillye Je­nő, Csisz­ér Lász­ló, Pin­tér Bé­la – mű­vei kö­zül vá­lo­gat­ta az együt­tes, de sa­ját szer­ze­mé­nye­ket is fel­vo­nul­tat­tak. Az áhí­tat egyik leg­mé­lyebb da­la ép­pen a ze­ne­kar tag­ja, K. Tóth Lász­ló ál­tal írt Fo­hász, amely az Is­ten­hez ve­ze­tő utat ke­re­ső em­ber imád­sá­ga: „Ha az út, ame­lyen já­rok, el­ága­zik, fel­ki­ál­tok az ég­re, s ő meg­mu­tat­ko­zik…”

„A mai na­pon mind­annyi­an hú­zunk egy té­telt, ame­lyen ez a kér­dés áll: ki­cso­da a meg­szü­le­tett Jé­zus Krisz­tus?” – mond­ta az is­ten­tisz­te­le­ten De­ák Lász­ló he­lyi lel­kész, aki a Ke­resz­te­lő Já­nos bi­zony­ság­té­te­le (Jn 1,19–28) alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben hitünk meg­val­lá­sá­nak fon­tos­sá­gá­ra hív­ta fel a fi­gyel­met.

Az Im­ma­nu­el ze­ne­kar – két­ség­te­le­nül nem szok­vá­nyos – ka­rá­csony es­ti áhí­ta­ta nem csak a szü­le­tés ün­ne­pén ak­tu­á­lis. Az együt­tes le­me­ze té­len-nyá­ron, he­gyen-völ­gyön, fa­lu­ban és vá­ros­ban hir­de­ti: „Im­má­nu­el! Ve­lünk az Is­ten!”

L. J. Cs.

::Nyomtatható változat::