Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 09
- Száz évből negyven hibernáltan
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Száz évből negyven hibernáltan
EKME-közgyűlés és külmissziói nap
„Meg tudná-e valaki mondani ezen a jubileumi ünnepségen, hogy valójában hány éves a száz éve alapított Evangélikus Külmissziói Egyesület?” – tette fel a kérdést áhítata elején Gáncs Péter misszióért felelős püspök. Az összejövetelt A régiek jó bizonysága témában múlt szombaton rendezték a Deák téri gyülekezeti teremben.
Tény és való, hogy a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Misszióegyesület (MÁHEM) 1909. február 2-án alakult meg Pozsonyban, de negyvenhárom évnyi termékeny időszak után 1952-ben beszüntették. Gáncs Péter szóhasználatával élve hibernálták, és csak négy évtized múlva, 1991-ben Kelenföldön indulhatott újra, akkor már Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) néven.
A misszió azonban sokkal korábban elkezdődött – emlékeztetett a püspök, aki áhítata alapigéjéül a Jn 5,5–9 szakaszt választotta, amelyben Jézus meggyógyítja a harmincnyolc éve betegen a Betesda partján fekvő embert. „Úgy éltük meg ’91 őszén ott, Kelenföldön, hogy Jézus fölénk hajolt, és megkérdezte: »Akarsz-e meggyógyulni?« Mi pedig úgy éreztük, nincs emberünk, ám Jézus segítségével, botladozva ugyan, de újra elindultunk” – idézte fel Gáncs Péter a tizennyolc évvel ezelőtti újraalakulást.
A jubileumi ünnepség könyvbemutatóval folytatódott. D. Keveházi László egyháztörténész méltató szavai nemcsak A Magyar Evangélikus Külmissziói Egyesület története című könyv szerzőjének, Brebovszky Gyula nyugalmazott lelkésznek a misszió ügyével szorosan összefonódott életét hozta közelebb a hallgatósághoz, de az EKME egyes korszakait is. Régiektől kapott örökség című előadásában számos, az ügyért cselekvő előd alakját is felelevenítette.
A nap nyitott közgyűléssel folytatódott, amelyen a tagok meghallgatták és egyhangúlag elfogadták Zalán Péter elnöki, Molnár Gyula pénztárosi és Bakula Katalin számvevőszéki jelentését.
A délutáni programok Bálint Marci kenyai beszámolójával kezdődtek. Mint ismeretes, Marci szülei – Bálint Zoltán és felesége, Beáta – Nairobiban élnek immár három éve. A vízmérnök férj Szomália vízrajzát térképezi föl, míg felesége az EKME önkéntes munkatársaként Nairobi nyomornegyedeiben szervezi az AIDS-árvák, özvegyek, rászoruló betegek megsegítését.
Kintlétük alatt Marci többször is meglátogatta már őket – legutóbb fél évet töltött Kelet-Afrikában, így tőle első kézből hallhattak a résztvevők az ott folyó munkáról. Az EKME által itthon meghirdetett támogatói akció keretében bárkinek lehetősége van havi háromezer forinttal támogatni olyan árvákat, akiket a legközelebbi hozzátartozók ugyan befogadtak, de e nélkül az összeg nélkül nem lenne esélyük iskolába járni. A fiatalember örömmel számolt be arról, hogy ennek az akciónak az eredményeképpen most már harminckét árva gyereknek biztosítva van a tandíja, de örömmel vennének további támogatókat. Az EKME pénzbeli adománya által újabb harminc kisgyerek juthat naponta egyszer meleg ételhez.
Bálint Marci beszámolójában ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nemcsak a testi és szellemi táplálékot biztosítják édesanyjáék a Heart to Heart (Szívtől szívig) alapítvány keretében, hanem lelkileg is fontos missziói munka folyik ezekben a nyomornegyedekben.
Ugyanis ezek a gyerekek, amikor naponta az iskolából együtt átmennek a templomkertbe, hogy megebédeljenek, vagyis megkapják a napi meleg ételüket, előtte áhítatot tartanak, hangzik az ige.
Bálint Beátáék kézműves-foglalkozásokat szerveznek özvegyeknek, majd az általuk készített ékszereket vagy dísztárgyakat eladják, és a kapott összegből támogatják őket.
A következő programpontként Gaál János mutatta be az Interserve missziói szervezet munkáját, valamint Szkaliczki Tibor misszióba készülő informatikus mutatkozott be a hallgatóságnak.
A nap végén B. Pintér Márta, az EKME lelkészi elnöke adott úti áldást a 78. zsoltár alapján.
B. Zs.
::Nyomtatható változat::
|