Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 09
- Pénzkezelés, gazdálkodás, stratégia
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Pénzkezelés, gazdálkodás, stratégia
Gyülekezeti tisztségviselők tanácskoztak
Ha február vége van, akkor Gyónon biztosan történik valami. Hagyományosan ebben az időben jönnek össze a Dél-Pest Megyei Egyházmegye pénztárosai a dabas–gyóni gyülekezetben, s ezzel egy időben más tisztségviselőket, felügyelőket, gondnokokat is vonzó programmal vár az egyházmegye elnöksége. Így volt ez az idén február 21-én is.
A harminc-egynéhány testvért László Milán, a vendéglátó gyülekezet lelkész házaspárjának férfi tagja köszöntötte egy Jónás könyvéből felolvasott ige alapján tartott áhítatával. Ezután megkezdődött a pénztárosi tájékoztató az egyházmegye számvevőszéki elnökének, Dobrovolni Máténak és pénztárosának, Vadkerti Miklósnénak a vezetésével.
A többiek az ifjúsági teremben gyülekeztek. Krámer György esperes rövid bevezetője után az Élő kövek egyháza című stratégiai dokumentumról egyre érdekesebb távlatokat és az egyes gyülekezetek gyakorlatát és tapasztalatait taglaló beszélgetés alakult ki. A résztvevők további együttműködésben és az információcsere rendszeressé tételében is megállapodtak. A nagyon jó hangulatú beszélgetést és a tájékoztatót is végül csak az – egyre későbbre tolt – ebédidő miatt kellett befejezni. Ezt azonban nem bánta meg senki, hiszen a gyóni asszonyok kitettek magukért. A kitűnő tejfölös palóclevest frissen sütött, szinte még forró krumplis pogácsa követte.
Az ebéd közben kialakult társalgás intenzitása is mutatta, milyen fontosak ezek a találkozók, mennyire érdeklődőek egymás gondjait és örömeit illetően a gyülekezetek képviselői. Nem volt könnyű e sorok írójának ezeket a beszélgetéseket félbeszakítania és a délutánra tervezett programpontra irányítania a figyelmet.
A délelőtti, pénzügyi témához kapcsolódva az egyház, a gyülekezetek gazdálkodásának nehéz kérdéseiről, a jövő financiális gondjairól, különösen az Evangélikus Szolidaritási Alap kihívásairól kezdődött közös gondolkodás, sokféle nézőpontot érintő beszélgetés. Résztvevői egyaránt megvitatták lelkész és felügyelő, kicsi és nagy vagy akár a városi és falusi gyülekezet szempontjait.
Egyértelműen megfogalmazódott a szolidaritási alappal kapcsolatos információhiány, a modellszámítási vagy egyéb útmutató iránti igény. Sajnos a múló idő ezúttal is gátat szabott a további beszélgetésnek. Búcsúzóul Valentínyi Erzsébet imádságával köszönt el egymástól az Istentől áldott együttlétet és a pazar vendéglátást megköszönő csapat.
Bak Péter egyházmegyei felügyelőA harminc-egynéhány testvért László Milán, a vendéglátó gyülekezet lelkész házaspárjának férfi tagja köszöntötte egy Jónás könyvéből felolvasott ige alapján tartott áhítatával. Ezután megkezdődött a pénztárosi tájékoztató az egyházmegye számvevőszéki elnökének, Dobrovolni Máténak és pénztárosának, Vadkerti Miklósnénak a vezetésével. A többiek az ifjúsági teremben gyülekeztek. Krámer György esperes rövid bevezetője után az Élő kövek egyháza című stratégiai dokumentumról egyre érdekesebb távlatokat és az egyes gyülekezetek gyakorlatát és tapasztalatait taglaló beszélgetés alakult ki. A résztvevők további együttműködésben és az információcsere rendszeressé tételében is megállapodtak. A nagyon jó hangulatú beszélgetést és a tájékoztatót is végül csak az – egyre későbbre tolt – ebédidő miatt kellett befejezni. Ezt azonban nem bánta meg senki, hiszen a gyóni asszonyok kitettek magukért. A kitűnő tejfölös palóclevest frissen sütött, szinte még forró krumplis pogácsa követte. Az ebéd közben kialakult társalgás intenzitása is mutatta, milyen fontosak ezek a találkozók, mennyire érdeklődőek egymás gondjait és örömeit illetően a gyülekezetek képviselői. Nem volt könnyű e sorok írójának ezeket a beszélgetéseket félbeszakítania és a délutánra tervezett programpontra irányítania a figyelmet. A délelőtti, pénzügyi témához kapcsolódva az egyház, a gyülekezetek gazdálkodásának nehéz kérdéseiről, a jövő financiális gondjairól, különösen az Evangélikus Szolidaritási Alap kihívásairól kezdődött közös gondolkodás, sokféle nézőpontot érintő beszélgetés. Résztvevői egyaránt megvitatták lelkész és felügyelő, kicsi és nagy vagy akár a városi és falusi gyülekezet szempontjait. Egyértelműen megfogalmazódott a szolidaritási alappal kapcsolatos információhiány, a modellszámítási vagy egyéb útmutató iránti igény. Sajnos a múló idő ezúttal is gátat szabott a további beszélgetésnek. Búcsúzóul Valentínyi Erzsébet imádságával köszönt el egymástól az Istentől áldott együttlétet és a pazar vendéglátást megköszönő csapat.
::Nyomtatható változat::
|