Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Eri­ka Hlačok­ová a szlo­vák evan­gé­li­kus püs­pö­ki kar­ral ér­ke­zett Bu­da­pest­re, a feb­ru­ár 11-ei szlo­vák–ma­gyar püs­pö­ki ta­lál­ko­zó­ra, egé­szen pon­to­san a Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő ál­tal adott fo­ga­dás­ra. A fi­a­tal evan­gé­li­kus lel­kész­nőt „fő­nö­ke”, Mi­loš Klá­tik el­nök-püs­pök ar­ra kér­te, hogy a hi­va­ta­los prog­ram­ban is ve­gyen részt. Jó is volt ez na­gyon, hi­szen per­fekt ma­gyar­sá­gá­val Eri­ka nél­kü­löz­he­tet­len köz­re­mű­kö­dő­je, szink­ron­tol­má­csa lett a ma­gyar–szlo­vák mé­di­ás csa­pat­nak, s lá­to­ga­tó­ba is el­jött la­punk szer­kesz­tő­sé­gé­be. Utóbb az is ki­de­rült: so­kan is­me­rős­ként üd­vö­zöl­ték őt azok kö­zül, akik ta­valy nyá­ron ott vol­tak a ke­resz­té­nyek ta­lál­ko­zó­ján Po­zsony­ban. Eri­ka elő­re ter­ve­zett sza­bad bu­da­pes­ti dél­előtt­jé­ből ugyan nem lett sem­mi, ám ő ezt nem bán­ta, mi pe­dig na­gyon örül­tünk az új ba­rát­ság­nak. Emel­lett az Evan­gé­li­kus Élet pedig gaz­da­gabb lett egy in­ter­jú­val…

– Fris­sen be­ik­ta­tott po­zso­nyi lel­kész­ként üd­vö­zöl­het­jük most itt, Bu­da­pes­ten. Ké­rem, mu­tat­koz­zon be rö­vi­den ol­va­só­ink­nak! Egy­ál­ta­lán: hon­nan tud ilyen tö­ké­le­te­sen ma­gya­rul?

– Ahogy so­kan, a ma­gyar ba­rá­ta­im is­mer­nek, Hla­csok Eri­ka va­gyok. A szlo­vá­ki­ai Le­sze­nyén – Le­se­ni­ce – szü­let­tem, nem messze Ba­las­sa­gyar­mat­tól, ke­resz­tény szü­lők gyer­me­ke­ként. Édes­apám sok éven át fel­ügye­lő volt a mi kis gyü­le­ke­ze­tünk­ben, ahol min­dig két nyel­ven folyt az is­ten­tisz­te­let. Ha­bár szlo­vák is­ko­lá­kat vé­gez­tem, jó né­hány­szor szol­gál­tam mint teo­ló­gus ma­gyar nyel­vű is­ten­tisz­te­le­ten, mert a ma­gya­rul pré­di­ká­ló lel­ké­szek már ak­kor is ke­ve­sen vol­tak. Az egye­tem be­fe­je­zé­se után egy ke­le­ti kis­vá­ros­ba ke­rül­tem se­géd­lel­kész­ként. Ami­kor a Po­zsony­ban, a ma­gyar gyü­le­ke­zet­ben több évig szol­gá­ló lel­kész nyug­díj­ba ment, en­gem küld­tek a he­lyé­re a püs­pö­ke­ink, mert tud­ták, hogy ma­gya­rul is be­szé­lek.

– Ho­gyan zaj­lik a ma­gyar nyel­vű gyü­le­ke­zet éle­te? Hány is­ten­tisz­te­let van, mi­lyen gyü­le­ke­ze­ti al­kal­mak, mek­ko­ra a lét­szám?

– A po­zso­nyi ma­gyar gyü­le­ke­zet nem ön­ál­ló, ha­nem a nagy­temp­lom szlo­vák gyü­le­ke­ze­té­hez tar­to­zik. Saj­nos a ma­gyar gyü­le­ke­zet tag­jai elég ke­ve­sen van­nak. Ami­kor Po­zsony­ba ér­kez­tem, a hí­vek szá­ma az is­ten­tisz­te­le­ten ta­lán tíz kö­rül volt! Em­lék­szem, ez elő­ször meg­le­pett. De az el­ső perc­től fog­va kér­tem a jó Is­tent, hogy ad­jon erőt, vi­gasz­ta­lást, bá­tor­sá­got; hogy an­nak el­le­né­re, hogy ez egy ki­csi gyü­le­ke­zet, áld­ja meg a mun­kán­kat. Meg­ér­tet­tem, hogy itt kell szol­gál­nom, en­gem Is­ten kül­dött ide, és ne­kem ezt a pár em­bert sze­ret­nem és tisz­tel­nem kell.

Ma, két év el­tel­té­vel el­mond­ha­tom: a jó Is­ten iga­zán meg­ál­dott ben­nün­ket. A gyü­le­ke­ze­tünk egy ki­csit meg­nőtt, meg­erő­sö­dött, kö­rül­be­lül ti­zen­öten-hú­szan va­gyunk az is­ten­tisz­te­le­te­ken. Egy csa­lád va­gyunk, akik együtt élik át örö­me­i­ket, bá­na­tu­kat. Pár hó­nap­pal a meg­ér­ke­zé­sem után bib­lia­órá­kon kezd­tünk ta­lál­koz­ni. Ezek­re he­ten-ki­len­cen jár­nak, ami a va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­le­ten részt ve­vők szá­mát te­kint­ve na­gyon szép eredmény.

A po­zso­nyi – te­hát a szlo­vák és a ma­gyar – gyü­le­ke­zet pár hó­nap­pal ez­előtt meg­vá­lasz­tott lel­ké­szé­nek, feb­ru­ár 8-án volt a be­ik­ta­tá­som. Iga­zán há­lás va­gyok a jó Is­ten­nek, hogy ép­pen ide ve­zé­relt, ezek­hez az em­be­rek­hez, és ké­rem őt, hogy to­vább­ra is ve­zes­sen Szent­lel­ké­vel.

– A püs­pö­ki ta­lál­ko­zó, ame­lyen Ön is részt vesz, az egy­há­zak kö­zöt­ti test­vé­ri vi­szony erő­sí­té­se ér­de­ké­ben jött lét­re, de a tár­sa­da­lom, a nem evan­gé­li­kus, nem ke­resz­tény ma­gya­rok és szlo­vá­kok fe­lé is van, kell len­nie üze­ne­té­nek… Mint lel­kész ho­gyan lát­ja ezt? És mint fi­a­tal biz­ta­tó jel­ként éli-e meg?

– Azt hi­szem, na­gyon fon­tos, hogy elő­ször ki­csi­ben – de az­tán nagy­ban is – meg­mu­tat­has­suk, hogy ma­gya­rok és szlo­vá­kok tud­nak sze­re­tet­ben együtt él­ni. Fon­tos, hogy min­dig meg­em­lít­sük, a sze­münk előtt le­gyen: min­ket Is­ten sze­re­te­te egy­be­köt, ez a lé­nyeg. Biz­to­san van­nak dol­gok, ame­lyek el­vá­lasz­ta­nak, ame­lyek­ben nem ér­tünk egyet, de ne­künk nem ar­ra kell néz­nünk, fi­gyel­nünk, ami szét­vá­laszt, ha­nem ar­ra, ami egy­be­köt, és ez pedig meg­bo­csá­tás és a sze­re­tet. Szá­mom­ra na­gyon fon­tos, hogy ez így le­gyen, és amennyi­re tő­lem te­lik, igye­kez­ni fo­gok mindig, hogy ez a két egy­más mel­lett élő nép sze­re­tet­ben, bé­kes­ség­ben él­jen.

– Ho­gyan érez­te ma­gát itt, Bu­da­pes­ten? Hogy szo­ro­sab­bak le­gye­nek a szá­lak, mit gon­dol: van-e le­he­tő­ség a po­zso­nyi ma­gyar és egy ma­gyar­or­szá­gi gyü­le­ke­zet kö­zöt­ti test­vér­kap­cso­lat ki­ala­kí­tá­sá­ra?

– Most a bu­da­pes­ti ta­lál­ko­zón na­gyon jól érez­tem ma­gam. Jó volt a han­gu­lat. Sok is­me­rő­söm­mel ta­lál­koz­tam, és sok új ba­rát­ra, is­me­rős­re ta­lál­tam. Úgy gon­do­lom, na­gyon jó lé­pés volt ez a ta­lál­ko­zó. Tá­mo­gat­ni kell az ilyen kez­de­mé­nye­zé­se­ket. A po­zso­nyi ma­gyar gyü­le­ke­zet­nek ed­dig nin­csen test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­ta ma­gyar­or­szá­gi gyü­le­ke­zet­tel, de ta­lán jó vol­na, ha len­ne, mert jó vol­na így is ápol­ni a test­vé­ri vi­szonyt.

– Ad­juk ak­kor köz­re el­ső­ként az EvÉ­let ol­va­sói szá­má­ra: „Test­vér­gyü­le­ke­zet ke­res­te­tik…!”

Kő­há­ti Dó­ra

::Nyomtatható változat::