Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 09
- Pápuaföld európai szemmel 2.
Keresztutak
Készülünk a nők világimanapjára – március 6.
Hozzászólás a cikkhez
Pápuaföld európai szemmel 2.
Folytatjuk beszélgetésünket a Bálint házaspárral, akik missziói munkatársként négy éven át Új-Guinea második legnagyobb városában, Laéban éltek. Elsőként a pápua asszonyok helyzetéről érdeklődünk.
– Sokszor mondtuk viccesen, hogy a férfiak értékrendje szerint a sorrend Pápuaföldön így fest: disznók, fiúgyerekek, asszonyok és lánygyerekek. A nők többsége lenézett, kiszolgáltatott, kihasznált sorban él, és mivel ebbe születtek bele, ezt a mintát látták a törzsben, el is fogadják a helyzetüket. Bölcsesség és tapintat szükséges ahhoz, hogy más kultúrából származó emberek lassan rávezessék őket, különösen is a férfiakat, hogy ez így nincs rendjén. A bibliaórákon mi úgy próbáltunk csendben példát mutatni, hogy én Zoli mellé, egy székre ültem – nem a földre, a lábaihoz –, ő pedig az újonnan érkező helyi asszonyoknak udvariasan helyet mutatott, amíg voltak üres székek. A nők ámulattal telepedtek le az „őket meg nem illető” helyre. Mivel a bennszülöttek között, szemük láttára éltük napjainkat, így volt alkalmunk megmutatni nekik, hogyan él békében egy olyan család, amelyben tisztelik és megbecsülik egymást a tagok.
– Mindez azt is eredményezi, hogy a lányok még egyházi közegben sem tanulhatnak?
– Én a Lae városában működő, angol nyelvű teológián tanítottam; ott akkoriban egyetlen női hallgató volt. Ugyanazt tanulta, mint férfi társai, de belőle csupán gyülekezeti munkás lett. A nőkhöz való elutasító viszonyulás miatt, azt hiszem, hosszú út vezet odáig, hogy a pápuák ordináljanak, azaz lelkésszé avassanak egy nőt.
– Az egyházi életben is megmaradtak a pogány szokásaik?
– Mivel az ottani evangélikus egyházat a bajor és az ausztrál misszió hozta létre, az istentiszteleti rend meglehetősen hasonló a mienkhez. Nincsenek saját dallamaik, saját énekeik. Német és amerikai dicséreteket fordítottak le pidzsinre vagy egy-egy törzs nyelvére. Az is igaz, hogy ezeket az átvett dalokat nagy kedvvel és szépen éneklik.
Pogány szokásaik megítélése életbevágó és sokat vitatott kérdés. Hogy meddig lehet elfogadni az idegen tárgyak használatát, arra senki sem tudna pontos választ adni. A hétköznapok apró eseteire lebontva még a Biblia sem adhat ilyen egyértelmű vezetést. Nyilvánvaló, hogy a missziónak is tisztelnie kell más népek kultúráját, hagyományait. De a mágiát, a varázslást, a vérbosszút és az animizmust nem lehet tolerálni. Hiszem, hogy Isten is gyönyörködik egy csodálatos, új-guineai stílusban faragott oltárban, ha nincsenek rajta rituális szimbólumok, de nem gondolom, hogy jóváhagyja például a lelkészek többnejűségét vagy a vérbosszú ma is élő hagyományát.
– Mit tanulhatunk a pápuáktól?
– A törzsi összetartás, az, ahogyan segítik egymást, példamutató náluk. Az egy közösséghez tartozók sosem hagynák egymást éhen halni, sőt mindenüket megosztják egymással. Ott a törzsfőnök nem attól válik nagy emberré, hogy mekkora vagyont harácsol össze magának, hanem hogy mennyire gondoskodik a népéről.
B. Pintér Márta
::Nyomtatható változat::
|