Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A pes­ti for­ra­da­lom 1848 böjt­jé­nek kel­lős kö­ze­pén tört ki. Már­ci­us idu­sa La­eta­re („Örül­je­tek!”) és Ju­di­ca („Ítélj meg, Is­te­nem!”) va­sár­nap­ja kö­zött szer­dai nap­ra esett. Az or­szág evan­gé­li­kus temp­lo­ma­i­ban a há­rom mar­kán­san meg­kü­lön­böz­tet­he­tő teo­ló­gi­ai irány­zat va­la­me­lyi­ké­hez tar­to­zó lel­ké­szek vá­ra­ko­zás­tel­jes gyü­le­ke­ze­tek előtt pré­di­kál­tak.

A li­be­rá­lis teo­ló­gia ne­ves kép­vi­se­lő­je volt Ha­ub­ner Má­té, a Du­nán­tú­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke és Szé­kács Jó­zsef, „az or­szág pap­ja”. A lu­the­ri or­to­do­xi­át Sze­be­ré­nyi Já­nos­nak, a Bá­nyai Egy­ház­ke­rü­let szu­per­in­ten­den­sé­nek, a pi­e­tiz­must pe­dig Bau­ho­fer György bu­da­vá­ri lel­kész­nek a ne­ve fém­je­lez­te. A há­rom ke­gyes­sé­gi irány­zat kap­cso­la­tát erő­tel­je­sen szí­nez­ték a je­len­tős szá­mú szlo­vák és né­met aj­kú evan­gé­li­kus­ság nem­ze­ti­sé­gi tö­rek­vé­sei.

1. böjt­jén te­hát meg­le­he­tő­sen kü­lön­bö­ző ige­hir­de­té­sek hang­zot­tak az evan­gé­li­kus temp­lo­mok­ban. Még­is volt va­la­mi egye­sí­tő erő, amely a for­ra­da­lom ki­tö­ré­sét kö­ve­tő­en kö­zös gon­dol­ko­zás­ra és cse­lek­vés­re ve­zet­te az evan­gé­li­ku­so­kat. „Is­ten és a Ha­za! E ket­tő le­gyen imánk, be­szé­dink és el­tö­ké­lé­se­ink leg­ked­ve­sebb tar­tal­ma!” – ír­ja 1848 de­cem­be­ri kör­le­ve­lé­ben Ha­ub­ner Má­té püs­pök. Ezt az alap­el­vet mind­egyik kö­zös­ség ma­gá­é­vá tet­te. Eb­ből kö­vet­ke­zett, hogy a job­bágy­ság fel­sza­ba­dí­tá­sát, a tör­vény előt­ti egyen­lő­sé­get, a lel­ki­is­me­re­ti és saj­tó­sza­bad­sá­got mint a for­ra­da­lom vív­má­nya­it az evan­gé­li­ku­sok egy­sé­ge­sen el­fo­gad­ták.

Így je­lent meg 1848-ban a for­ra­da­lom az evan­gé­li­kus­ság böjt­jé­ben, és így kelt élet­re az ézsa­i­á­si pró­fé­cia: „Ne­kem az olyan böjt tet­szik, ami­kor le­ol­dod a bű­nö­sen föl­ra­kott bi­lin­cse­ket, ki­bon­tod a já­rom kö­te­le­it, sza­ba­don bo­csá­tod az el­nyo­mot­ta­kat, és össze­törsz min­den jár­mot! Oszd meg ke­nye­re­det az éhe­ző­vel, vidd be há­zad­ba a sze­gény buj­do­só­kat, ha me­zí­te­lent látsz, ru­házd fel, és ne zár­kózz el test­vé­red elől! Ak­kor el­jön vi­lá­gos­sá­god, mint a haj­nal­ha­sa­dás, és ha­mar be­he­ged a se­bed. Igaz­sá­god jár előt­ted, és az Úr di­cső­sé­ge lesz mö­göt­ted.” (Ézs 58,6–8)

He­lyén­va­ló föl­ten­ni a kér­dést for­dít­va is: Volt-e ha­tá­sa a la­kos­ság hét szá­za­lé­kát ki­te­vő evan­gé­li­kus­ság­nak a for­ra­da­lom­ra? Meg­je­le­nik-e az egy­ház böjt­je, a pas­sió a for­ra­da­lom­ban?

Ha­ub­ner püs­pök kör­le­ve­lé­ben ar­ra szó­lít­ja fel a gyü­le­ke­ze­te­ket, hogy a sze­re­tet esz­kö­zé­vel véd­jék meg az el­len­ség­gel szem­ben a for­ra­da­lom kin­cse­it. Krisz­tus pas­si­ó­já­nak bűn­bo­csá­tó je­len­tő­sé­ge ugyan nem kap han­got a fő­pász­to­ri le­vél­ben, de a nem­zet test­vé­ri össze­fo­gá­sá­ban ki­fe­je­zés­re jut­hat az evan­gé­li­u­mi sze­re­tet.

„… el­lát­juk ma­gun­kat azon nél­kü­löz­he­tet­len kel­lék­kel, mely ben­nün­ket fel­dul­ha­tat­la­nok­ká tesz. Mi ez? Egy szó­val meg­mon­dom: a sze­re­tet! Ha mi, kik e di­cső Ma­gyar­or­szág ha­tá­ri kö­zött la­kunk, mind­nyá­jan iga­zi részt­ve­vő szív­ből egy­mást test­vé­ri ka­rok­kal ölel­jük, ez min­ket ura­i­vá tesz el­len­égünk dü­hé­nek. Mert a sze­re­tet bi­za­lom­mal jár, – a bi­za­lom egye­sít, – az egyes­ség ne­ve­li az erőt, – az erő­nek ér­zé­se lel­ke­sít, – a lel­ke­se­dés bá­tor­sá­got szül, – a bá­tor­ság ki­tű­rő­vé tesz, és a ki­tű­rő­ké a győ­ze­de­lem!

Test­vé­rim! Test­vé­ri sze­re­tet te­hát az, mit nem­ze­ti kor­má­nyunk min­den hon­fi­ak­nál fel­tesz, hogy Is­ten­nel kez­dett moz­gal­munk sze­ren­csé­sen ki­fej­lőd­hes­sék. S kér­dem: kí­ván-e evan­gyé­li­o­mi Anya­szent­egy­há­zunk va­la­mit sür­ge­tőb­ben, mint ezt?

Krisz­tus mi­kor övé­it a leg­főbb kel­lék­re fi­gyel­mez­tet­te, így szól­lott: (Ján. 13,34.35.) »Egy uj pa­ran­cso­la­tot adok nek­tek, hogy egy­mást sze­res­sé­tek, mint én sze­ret­te­lek ti­te­ket. Er­ről es­me­rik meg min­de­nek, hogy az én ta­nit­vá­nya­im vagy­tok, ha egy­mást sze­re­ten­di­tek….«

…Hir­des­sük te­hát hi­ven a Krisz­tus evan­ge­li­o­mát uton ut­fé­len és mond­juk ki, hogy nincs jobb ha­za­fi­ság, mint az iga­zi evan­ge­li­u­mi ke­resz­tény­ség, – és nincs evan­gé­li­u­mi ke­resz­tény­ség jó ha­za­fi­ság nél­kül…”

A püs­pö­ki kör­le­vél és az el­hang­zott böj­ti pré­di­ká­ci­ók nem tet­ték a sza­bad­ság­har­cot a sze­re­tet had­já­ra­tá­vá, ha­tá­suk még­sem el­ha­nya­gol­ha­tó.

A Habs­burg–orosz össze­fo­gás­sal ki­vé­rez­te­tett sza­bad­ság­harc íté­let­re vá­ró tá­bor­no­ka­i­nak meg­ren­dí­tő kál­vá­ri­á­ját pas­si­ó­vá for­mál­ta a hit. Dam­ja­nich Já­nos­nak ki­vég­zé­se éj­sza­ká­ján pa­pír­ra ve­tett imád­sá­ga a bi­zo­dal­mas hit tes­ta­men­tu­ma, egy­szer­s­mind köz­ben­já­ró ima az or­szá­gért: „Min­den­ség Ura! Hoz­zád fo­hász­ko­dom! Te erő­sí­tet­tél en­gem a nőm­től va­ló el­vá­lás bor­zasz­tó órá­i­ban, adj erőt to­vább­ra is… Ol­tal­mazd meg, Min­den­ha­tó, az én kü­lön­ben is sze­ren­csét­len ha­zá­mat a to­váb­bi ve­sze­de­lem­től! Haj­lítsd az ural­ko­dó szí­vét ke­gyes­ség­re a hát­ra­ma­ra­dó baj­tár­sak iránt, és ve­zé­reld aka­ra­tát a né­pek ja­vá­ra!…”

…és még­is úgy tű­nik, hi­á­ba sza­kadt meg ke­serv­ben annyi hű ke­bel a ho­nért. Negy­ven­nyolc, öt­ven­hat, nyolc­van­ki­lenc fel­lob­ba­nó re­mény­sé­ge nem ho­zott iga­zi úju­lást. A for­ra­dal­mak, re­for­mok, nem­zet­újí­tó meg­moz­du­lá­sok egy­re ke­ser­ve­sebb böjt­höz ve­zet­tek – nap­ja­ink­ra már az élet min­den te­rü­le­tén.

Ta­lán nem kel­le­ne ke­reszt­re fe­szí­te­nünk ma­gun­kat. Ta­lán vissza kel­le­ne tér­ni az el­ső, az iga­zi, a krisz­tu­si pas­si­ó­hoz! Ta­lán vé­get ér­ne né­pünk kál­vá­ri­á­ja, ha el­jut­nánk Krisz­tus egye­dül üd­vö­zí­tő ál­do­za­tá­hoz, ahol meg­bűn­hőd­te már az Úr a múl­tunk s jö­ven­dőnk.

Győri Gábor

::Nyomtatható változat::