Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 11
- Emlékezetes szimbolika
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Emlékezetes szimbolika
A március 3-i Deák téri megemlékezés résztvevői találkozhattak a fenti illusztrációval. Az esemény „logójának” választott rajzot az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa, Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész ajánlotta a szervezők figyelmébe. Őt kérdeztük az ókeresztény sírkő szimbolikájáról…
A galambot mint a Szentlélek látható formáját jól ismerjük Jézus megkeresztelésének történetéből. Ez a galamb került a népszerűbb Szentháromság-ábrázolásokra, illetve számos evangélikus templom szószékének hangvetőjére.
Az emlékező istentisztelet galambjai azonban másra utalnak. Hasonlítanak arra a galambra, amelyik Noé bárkájára olajággal a csőrében tért vissza az özönvíz elmúltával. Az olajfa ősidők óta a kegyelem, az Istenbe vetett bizalom, sőt örökzöld volta miatt az örök élet jelképe. Az olajág a galamb csőrében – épp a Noé-történet miatt – a megbékélés, kibékülés, egyetértés szimbóluma lett. (Nem véletlen, hogy Picasso ebből a keresztény jelképből alkotta meg halhatatlan békegalambját.)
A madár az ókori, középkori művészetben gyakran a lélek ábrája: a lélek „kiszáll” a haldokló testéből. A galamb pedig a tiszta lélek szimbóluma. Számos ókeresztény katakombafestményen, sírkövön, szarkofágon láthatók galambok, amelyek a keresztet – az élet fáját – csipegetik, vagy az élet vizének kútjából isznak, esetleg a győzelem babérkoszorújával vagy a megbékélés olajágával a csőrükben szállnak a kereszt, a Krisztus-monogram – az élő Jézus – felé. Így a római, ókeresztény sírkő, amelynek vésett rajzát az emlékező istentiszteletre kiválasztottuk, egyszerre utal a temetésre, az elhunytakra, a Krisztus felé törekvő lelkekre, az örök életre és az Istennel és egymással való megbékélésre.
::Nyomtatható változat::
|