Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az In­vo­ca­vit va­sár­nap­ra (2009. már­ci­us 1.) meg­je­lent Evan­gé­li­kus Élet 13. ol­da­lán Mi va­ló a temp­lom­ba? cím­mel ol­vas­ha­tunk állásfoglalást mind­há­rom püs­pö­künk alá­írá­sá­val. Az dokumentum mi­nő­sé­ge, faj­sú­lya meg is fe­lel az alá­írók te­kin­té­lyé­nek. Vissza­em­lé­kez­ve a kö­zép­is­ko­lá­ban an­no ta­nult for­má­lis lo­gi­ká­ra, kris­tály­tisz­ta ka­te­go­ri­kus szil­lo­giz­mus­sal van dol­gunk, amely­ben az ál­ta­lá­nos ér­vé­nyű, min­den vi­tán fe­lül ál­ló „fel­ső té­tel­ből” szár­maz­nak a konk­rét hely­zet­re vo­nat­ko­zó meg­ál­la­pí­tá­sok. Ez a szi­go­rú, ke­mény, gyé­mánt­tisz­ta­sá­gú lo­gi­ka mint kö­ve­ten­dő nor­ma az írás eré­nye. (Bár min­den új li­tur­gi­kai kez­de­mé­nye­zés ki­áll­ná ezt a met­sző kri­ti­kát!) Egy­út­tal azon­ban ez a cikk­nek a fo­gyat­ko­zá­sa is:

1. Ter­mé­sze­tes, hogy a temp­lom­ba bóv­li nem va­ló. Küz­dünk is el­le­ne. Még­is kény­te­le­nek va­gyunk né­ha le­nyel­ni a bé­kát és el­tűr­ni, mert a temp­lom­ban a „leg­ne­me­sebb anyag” ma­ga az em­ber, a kis­em­ber, a sze­gény asszony, aki a meg­spó­rolt „két fil­lé­rén” vá­sá­rol­ta Is­ten irán­ti há­lá­ból, meg­le­pe­tés­ként a bony­há­di giccs­fes­tő­nél azt a bár­gyú te­kin­te­tű „jó pász­tort”, ame­lyet ha nem en­ge­dek ki­ten­ni a hi­da­si temp­lom­ba, örök­re ki­zá­rom a né­nit a gyü­le­ke­zet­ből – amint er­re egy ol­tár­te­rí­tő kap­csán az egyik elő­döm ide­jé­ben már volt pél­da… „Mert szük­sé­ges, hogy bot­rán­ko­zá­sok tör­tén­je­nek, de jaj an­nak az em­ber­nek, aki meg­bot­rán­koz­tat.” (Mt 18,7)

Mi tör­tén­jék azok­kal a gyü­le­ke­ze­tek­kel, ame­lyek­nek – egy­elő­re – nem telt más­ra, csak „mű­anyag” (= elekt­ro­ni­kus) or­go­ná­ra vagy har­mó­ni­um­ra? Vagy mi tör­tén­jék azon bot­fü­lű-fa­han­gú szol­ga­tár­sa­ink­kal, akik elő­re mag­nó­ra ve­szik a szór­vány-is­ten­tisz­te­le­ten el­hang­zó ko­rá­lo­kat, mert egye­dül nem al­kal­ma­sak ar­ra, hogy az éne­ket ve­zes­sék? (Ál­dott em­lé­kű An­dor­ka Sán­dor pél­dá­ul.)

1. Az állásfoglalás több te­kin­tet­ben fi­gyel­men kí­vül hagy­ja temp­lo­ma­ink épí­té­sze­ti adott­sá­ga­it.

Temp­lo­ma­ink nagy ré­sze a tü­rel­mi ren­de­let­re épült, ezek zöm­mel két egy­be­kap­csolt tér­ből áll­nak: egy (a nyolc­szö­gű ha­sáb lap­ja­i­val ha­tá­rolt) cent­rá­lis li­tur­gi­kus tér­ből és egy (a nyolc­szö­gű ha­sáb há­rom lap­ja he­lyén csat­la­ko­zó) „há­rom­ha­jós” hossz­ház­ból, amely­ben a két „ol­dal­ha­jó” fö­lött ol­dal­kar­za­tok ta­lál­ha­tók. Az ol­dal­kar­za­tok mell­véd­jé­nek ka­zet­tá­it ál­ta­lá­ban ván­dor­pik­to­rok fest­mé­nyei dí­szí­tik (nem a kor­szak csúcs­szín­vo­na­lán), és a két el­ső ka­zet­tá­ban na­gyon sok­szor II. Jó­zsef és II. Li­pót se­ma­ti­kus port­ré­ja lát­ha­tó – igaz, nem a cent­rá­lis li­tur­gi­kus tér­ben.

A tü­rel­mi ren­de­let­re épült temp­lo­mok ké­ső ba­rokk stí­lu­sú­ak; a ba­rokk­ra – töb­bek kö­zött – az is­te­ni és a vi­lá­gi ha­ta­lom har­mó­ni­á­ja jel­lem­ző. Ez azt je­len­ti, hogy a szó­szék­ol­tá­ro­kon az is­te­ni mo­tí­vum (tet­ra­g­ram­ma­ton, Bá­rány stb.) mel­lett az épü­let szim­met­ria­ten­ge­lyé­ben, a szi­go­rú­an vett, cent­rá­lis li­tur­gi­kus tér­ben meg­je­le­nik a vi­lá­gi ha­ta­lom szim­bó­lu­ma is. Bony­há­don pél­dá­ul az ol­tár fö­löt­ti di­a­dal­ív te­te­jén a ma­gyar cí­mer az oszt­rák csá­szá­ri ko­ro­ná­val. Leg­utóbb ak­kor kel­lett (Lu­ther-ró­zsá­val, ott függ be­ke­re­tez­ve a szó­szék lép­cső­jén) el­ta­kar­ni, ami­kor Rá­ko­si paj­tás, Sztá­lin elv­társ leg­jobb ta­nít­vá­nya új cí­mer­rel aján­dé­koz­ta meg ha­zán­kat és né­pün­ket. A ko­ro­na ma­rad­ha­tott, mert az nem a ma­gyar…

A püs­pö­ki állásfoglalás ér­tel­mé­ben eze­ket el kell tá­vo­lí­ta­ni…

Fi­gyel­men kí­vül hagy­ja az írás a gyü­le­ke­zet – adott eset­ben fáj­dal­ma­san meg­élt – tör­té­nel­mét. Az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en sok temp­lom­ban – így Bony­há­don is – ott van a há­bo­rú­ban el­eset­tek em­lék­táb­lá­ja, ha úgy tet­szik, a cent­rá­lis li­tur­gi­kus tér fa­lán. Tá­vo­lít­suk el?

Ugyan­ezen EvÉ­let-szám 7. ol­da­lán lát­ha­tó a fel­ső­sze­li temp­lom­ban a nem­ze­ti tri­ko­lór a „Re­pülj, lel­kem, ke­resd meg ha­zá­dat” fel­irat­tal. Nem vol­na – nem lett vol­na – pász­to­ri ma­ga­tar­tás ki­til­ta­ni on­nan.

Ugyan­így sze­re­tet­len­ség vol­na a ki­te­le­pí­tett gyü­le­ke­ze­ti ta­gok em­lék­táb­lá­ját szám­űz­ni on­nan, ahol va­la­ha ve­lük volt tel­jes az úr­va­cso­rai kö­zös­ség…

A cikk meg­írá­sá­nak ak­tu­a­li­tá­sa már­ci­us idu­sá­nak kö­zel­sé­ge. Ün­ne­pel­jünk úgy, hogy szám­űz­zük nem­ze­ti jel­ké­pe­in­ket on­nan, ahol év­ti­ze­de­kig az együ­vé tar­to­zást je­len­tet­ték? Hogyan egyez­tet­he­tő össze mind­ez pél­dá­ul Ha­ub­ner Má­té ka­ted­rá­já­val és ad­ven­ti kör­le­ve­lé­vel?

Hogy az állásfoglalás ge­ne­zi­sé­nek el­hall­ga­tott va­ló­di oka, hogy egyes temp­lo­ma­ink­ban meg­je­lent a tri­ko­lór előd­je, az Ár­pád-sá­vos zász­ló, a még ősibb nem­ze­ti jel­kép?

Egye­ne­sen le­ír­hat­ták vol­na, hogy bi­zo­nyos kö­rök­ben – lel­kük raj­ta – rossz az akusz­ti­ká­ja. Kár volt a vé­le­mé­nyü­ket san­dán el­hall­ga­tók mel­lé áll­ni, az iga­zat nem vál­lal­ni, ker­tel­ni és ez­zel a cik­kel (ágyú­val) a ve­réb mel­lé lő­ni.

A svá­bo­kat egyéb­ként – ta­nú­sít­ha­tom – a ma­gyar nem­ze­ti jel­ké­pek nem za­var­ják, sőt. Ki­te­le­pí­tett­je­ink el­ső ge­ne­rá­ci­ó­ja kö­ve­tel­te és vé­gig­könnyez­te, ha itt­hon vol­tak, al­ka­lom­ról al­ka­lom­ra a ma­gyar Him­nuszt. Tán csak nem azok vé­le­mé­nye a mérv­adó, akik Szent Ist­ván ko­ro­ná­ját sváj­ci­sap­ká­nak mi­nő­sí­tet­ték? Higgyék el, Fő­tisz­te­len­dő Ura­im, azok vé­le­mé­nye ak­kor sem vál­to­zik, ha a ked­vü­kért va­la­mennyi­en ci­gány- – par­don: ro­ma- – ke­re­ket há­nyunk.

Az írás eredetileg a Fraternet lel­ké­szek levelezőlistán jelent meg február 27-én.

Kräh­ling Dá­ni­el (Bony­hád)

::Nyomtatható változat::